1.	Örkény	7	7	0	0	14	–	5	21
2.	Ceglédi Vasutas	6	5	1	0	17	–	10	16
3.	Hódmezővásárhely	7	4	2	1	18	–	4	14
4.	Algyő	6	4	0	2	21	–	5	12
5.	Gyula	6	4	0	2	14	–	6	12
6.	Szolnoki Spartacus	7	3	2	2	12	–	10	11
7.	Monor	6	3	1	2	13	–	6	10
8.	Baja	7	3	1	3	13	–	7	10
9.	Kiskunfélegyháza	7	3	1	3	10	–	8	10
10.	Csongrád	6	2	2	2	8	–	10	8
11.	Mezőtúr	6	2	1	3	11	–	11	7
12.	Újszász	7	1	2	4	5	–	10	5
13.	Túrkeve	6	1	1	4	4	–	8	4
14.	Szarvas	7	0	2	5	5	–	18	2

Az őszi első Örkény a végül bronzérmes helyig masírozó Ceglédi Vasutassal ellentétben hétszer futhatott ki saját közönsége elé az ősz során, Ioan Patrascu társulatát ebben az összevetésben sem akadályozta meg senki, hogy éllovas legyen. És ha hozzátesszük, Szécsi Attiláék négy alkalommal is 1–0-ra nyertek (Gyula, Hódmezővásárhely, Kiskunfélegyháza, Szolnoki Spartacus), aligha túlzunk nagyot, masszív védelemről beszélhetünk.

Szabó Tibor játékos-edző tanítványai a dobogó második fokára álltak a hazai pályán megszerzett pontok alapján, két alkalommal (épp a Pest megyei riválisok, azaz a Monor és az Örkény ellen) gólt sem kapott Kiri Mihály.

A harmadik Pest megyei gárda nem lehet büszke hetedik helyezésére, hiszen a Monor olyan együttesek ellen veszített pontokat, mint a Mezőtúr vagy a Szolnoki Spartacus. A védelem csupán kétszer nem kapitulált (Szarvas, Szolnoki Spartacus). A Szarvas nyeretlen maradt, míg az Örkény mellett az Algyő és a Gyula bizonyult őszintének.