INTERJÚ. KOVÁCS PÉTER, a Vác-Újbuda harminchárom esztendős szerint a RAFC elleni kupameccsből nem szabad messzemenő következtetést levonni

„A dobogó közelébe érhetünk”

– Nagyszerűen futballoztak a RAFC ellen, különösen az első félidőben volt szemet gyönyörködtető a váci produkció.

– A szerdai mérkőzésből messzemenő következtetést nem kell levonni, mert A-csapattal kezdtünk, de a végére eléggé „B” lett belőle, úgyhogy a hat-hármas végeredmény ne tévesszen meg senkit – felelte Kovács Péter, a Vác-Újbuda egyik legrutinosabb labdarúgója. – Rosszabbak nem lettünk, ám egy kicsit magunkra engedtük az ellenfelet a második félidőben. Kiállítás is volt, ami hátráltatta a csapatot, de ha nagyon nem is jött ki az osztálykülönbség, azért magabiztosan nyertünk.

– Az évad igencsak felemásra sikeredett. Ön is így látja?

– Az idénynyitó valóban nem úgy sikerült, ahogy elterveztük. Az a baj, hogy nem készültünk föl arra, hogy ennyire tartani fognak tőlünk. A Jászberény nagyon beállt védekezni, sajnos ezt a zárat nem sikerült feltörnünk. Egy szerencsés góllal nyertek, de úgy érzem, nem igazán tettünk meg mindent azért, hogy ott nyerjünk. A Cegléd ellen már úgy játszottunk, ahogy az ellenfél is engedte, mert riválisunk is felvállalta a nyíltsisakos játékot. A csapatunk elég jó játékosokból áll, ebből a meccsből jobban jöttünk ki, végül megérdemelten nyertünk hét-egyre.

– Benne volt a pakliban, hogy a tavalyi csúfos kudarc, a kiesés után összeszedi a cókmókját, és eligazol máshová?

– Nem volt nagy a kísértés, hiszen harminchárom éves vagyok. Jó, a magyar futballban ez nem kor, külföldön meg még inkább nem… Váchoz köt a családom és a munkahelyem, és én már nem akartam váltani. Lemenni az ország másik felébe, hogy aztán egy napot töltsek otthon… A honi fociban már nem is éri meg. De jött ez a sok fiatal Újbudáról, és ha tudunk nekik segíteni, hogy másképp lássák a magyar futballt, akkor véleményem szerint nem probléma, hogy Vácon maradtam. A klubhűség Magyarországon nem divat, de Vácon hál’ Istennek az.

– Amúgy több helyről keresték?

– Attól függ, mi számít megkeresésnek. Az, hogy egy edző felhív, még nem biztos, hogy azt a tulajdonos támogatja, vagy tud róla. Alacsonyabb osztályba mehettem volna sok helyre, de amíg ilyen szinten tudok futballozni, addig erőltetem, hiszen látom, nem vagyok kárára a csapatnak. Ha már úgy fogom érezni, hogy vannak a posztomon jobbak, biztos, hogy nem fogom erőltetni azt, hogy játsszak. Ha jobb játékos, nincsen probléma, akkor elmegyek alacsonyabb osztályba.

– Személy szerint mit vár a régi-új váci együttestől?

– Ha normálisan össze tudunk állni és megismerjük egymást, a fiatal játékosok felveszik az NB II ritmusát, akkor a dobogó közelébe érhetünk.

– Mit gondol, kik lehetnek a legnagyobb vetélytársak?

– A Fradi fel fog jutni, magasan nyeri ezt a bajnokságot. Ha harminc ponttal nem nyeri meg a pontvadászatot, nem érdemli meg, hogy följusson. Nincsen olyan csapat, aki fel szeretne kerülni az NB I-be és minden háttér adott. A Ferencvárosnak meg lesz az a támogatása, ami tavaly kevés volt, idén bőven elég lesz az élvonalba jutáshoz. Mondom, a Vác ott lehet a második-harmadik hely környékén, azt pedig nagyon remélem, hogy megnehezítjük a Fradi dolgát legalább az egymás közötti meccseken.