Egy távozás története

Az alábbi írás Eszenyi Dénes és Véber György, valamint a klub elnökének, Tóthné Horák Máriának „verzióját” tartalmazza. A Foci a köbön nem kíván véleményt alkotni egyik vagy másik fél mondandójáról, csupán teret biztosít számukra annak ellenére, hogy nem csupán a honlapnak, de az alábbiaknak is csak és kizárólag a futballról kellene szólnia.

És akkor Eszenyi Dénes mesélni kezdett. De nem ám holmi válogatott találkozóról regélt, vagy az Újpest színeiben rúgott mesebeli gólról. Valami egészen másról. Egy sérelemről, amit ő élt át Véber Györggyel közösen.

Délelőtt fél tizenegy. Az újpesti, takaros kis kávézóban van, aki kólát szürcsöl újságolvasás közben, és van, aki capuccinót kortyolgat. Utóbbi Eszenyi Dénes. Arca korántsem olyan kisimult, mint tíz hónappal ezelőtt, amikor kiderült, a Budapest-bajnokság II. osztályában szereplő Hungaro ’98 együttesét otthagyva immár a Tura VSK edzéseit irányítja. Tele volt tervekkel, világmegváltó gondolatokkal, mint egy ifjú, hetyke bajszú legény.

Eszenyi Dénes és az időközben megérkező Véber György története azonban nem a nyáron, sokkal inkább decemberben kezdődött. Ekkor az új polgármester vállalta, hogy új költségvetéssel dolgozhat a klub. Eredményes volt az ősz, ezért a lila-fehérek Dinijének elmondása szerint megemelték az edzői stáb alapfizetését és prémiumát. Eszenyi azt mondja, a három havi emelt járandósággal, plusz két győztes meccs prémiumával tartozik neki az egyesület. A tizenkétszeres válogatott hangsúlyozza, nem a nagy pénz miatt vállalták el annak idején ketten a csapat irányítását, hanem a feladat, a kihívás miatt. Merthogy tenni akarnak a magyar futballért, amely kinevelte őket. De ami jár, az mégiscsak jár. „Az önkormányzati testület megszavazta az NB II-t, ám ne feledjük, még az NB III-ra sincsenek meg a megfelelő feltételek” – mondta Eszenyi Dénes.

A majd’ két héttel ezelőtti Maglód elleni bajnoki előtt felmerült a játékosok részéről, hogy miután az egyesület tartozik nekik, akkor ők nem edzenek a továbbiakban, és Eszenyi szerint erre az okra vezethető vissza az, hogy morálisan az utóbbi két fordulóban szétesett a csapat. Mindezt az elmúlt játéknap után le is nyilatkozta, és ebből kerekedett ki az, hogy immár nem az edzőpáros irányítja a TVSK-t.

Véber György veszi át a szót. Barátjának és kollégájának Tóthné Horák Mária, a klub elnöke elmondta, zavarja, hogy az egyik kereskedelmi televízióban a minap vetített Lúzer FC-nél munkát vállaló Véber nincs minden edzésen a csapattal. Véber elismeri, abban talán hibázott, hogy nem telefonált akkor az elnök asszonynak, amikor aláírta a szerződést a produkcióval. Éppen ezért felajánlotta, ha úgy gondolja a vezetés, feláll a kispadról, vagy részarányos bérezésbe is beleegyezik. Mint mondja, az elnök asszony azt felelte: „Jó ez így”.

„Mindketten megtettünk mindent szakmailag és emberileg a csapatért. Maximálisan játékos pártiak voltunk. Akinek hiányérzete lehet, azok mi vagyunk és a játékosok. Ígérgetni lehet, csak teljesíteni is kell! Minden hónap ötödikéig kellett volna fizetnie a klubnak, ám volt, hogy még huszonharmadikán sem kaptuk meg a járandóságunkat. Nagyon kevés edző dolgozik kézfogásra, becsületszóra…” – vallják egyöntetűen.

Mint Véber meséli, fel sem hívták Turáról, hogy már nem tartanak igényt a munkájára. Kedd este kilenc órakor tudta meg Eszenyi Dénestől a hírt. Ezek szerint ma kimehetnék edzést tartani – jegyzi meg keserűen. Hangsúlyából ítélve még a néhány perce felszolgált gőzölgő kávénál is keserűbben…

„Az igazságot csak a résztvevők ismerik”

Miután előbb Eszenyi Dénes és Véber György véleményét olvashatták, honlapunk természetesen megkereste a Tura VSK elnökét, Tóthné Horák Máriát, kíván-e reagálni az elmondottakra. Az egyesület első emberének véleményét adjuk közre.

„Van egy közmondás, miszerint a messziről jött ember azt mond, amit akar – felelte Tóthné Horák Mária. – Ezáltal Eszenyi Dénes, és mi is. A kívülállónak a téma érdekesség, az igazságot pedig csak a résztvevők ismerik, éppen emiatt felesleges részletekbe bocsátkozni. Nem kívánunk sokat foglalkozni az Eszenyi-üggyel, mert ez nem más, mint egy Eszenyi Dénes által kreált ügy. Nincs Véber-ügy és nincs játékos-ügy. Az egész morális probléma abból adódott, hogy Eszenyi szereptévesztésben van: olyan témákba avatkozott, ami rá nem tartozott, hiszen nem feladat– és hatásköre. Szó nincs itt kihívásról és a magyar labdarúgásért való tenni akarásról, de még játékospártiságról sem. Valótlanságokat állít nem létező önkormányzati döntésekről, játékosok szervezkedéséről. Oldalakon keresztül lehetne vitatkozni arról, hogy szakmailag és emberileg ki, mit és hogyan tett a csapatért. Egy–két kérdés azért kikívánkozik: mi a nyáron egy, azaz egy edzőt szerettünk volna a csapathoz. A megkeresett Eszenyi Dénes miért nem vállalta egyedül a feladatot, amikor világosan a tudtára adtuk, hogy egy, azaz egy edzőre van keretünk? Ugyan miért nem? A másik, hogy az NB III-ban nevezési feltétel az UEFA B-licenc. Véber György bemutatta a saját oklevelét, Eszenyi Dénes mikor teszi meg ugyanezt? Szerettünk volna kultúrált módon elválni Eszenyi Dénestől azon a bizonyos keddi napon, de ez lehetetlenné vált, mivel a második szó után kiabálni kezdett, és akkor még nagyon finoman fogalmaztunk, valamint tanúk előtt életveszélyesen megfenyegette egyik elnökségi tagunkat... Úgy gondolom, vagyunk egy páran ebben az országban, akik igazán önzetlenül tettünk és teszünk a labdarúgásért, én most elgondolkodtam… Érdemes?”