„A bal combtőnél éreztem fájdalmat, de nem foglalkoztam vele különösebben, hiszen azt hittem, csak fáradtság, jön a nyári szünet, lesz időm kipihenni és elmúlik magától – kezdett bele kálváriája elmesélésébe a huszonnégy esztendős középpályás. – Egy hónapig szinte nem is mozogtam, pihentettem a lábamat, ám az edzések elkezdésekor kiderült, a fájdalom mégsem múlt el. Elmentem orvoshoz, az egyik szerint a gerincem miatt érzem a lábam, biztos a rossz minőségű, kemény talajú pályák okozzák. Még egy csigolyát is visszarakott, de utána is fájt. Elküldtek ultrahangra, majd azt mondták, lágyéksérvem van. Még örültem is neki, legalább tudom, mi a baj. Már a hasi sebésznél voltam, akivel megbeszéltük, mikor lesz a műtét. Mondta, hogy a biztonság kedvéért azért elküld még az >ottani< ultrahangra is, az alapján pedig az derült ki, hogy egyáltalán nincs sérvem…”

Az orvostudomány jelenlegi állását figyelembe véve érthetetlen, hogy miért nem tudják megállapítani, hogy mi okozza a sportoló panaszait, aki elmondása szerint legalább öt orvossal konzultált és több különböző kezelésen vett részt, többek közöttt lézeres eljárásokon is.

„Jelenleg gyógyszert szedek, és fizikoterápiára járok. Ha néhány héten belül nem múlik el, akkor „megnézik” endoszkóppal. Az őszi szezonról már letettem, hogy maradandót alkotok, de bízom abban, hogy minél előbb helyre jövök, és a tavaszt százszázalékos állapotban várhatom.”

ELKELT VOLNA A SEGÍTSÉG. Patakfalvi Balázs a Prisztai Viktort váltó Rubold Péter bemutatkozó, nem mellesleg győztes, az NB III, Alföld-csoport hatodik fordulójában lejátszott mérkőzésén (2–0), az Örkény otthonában csupán a kispadra ülhetett le, és a hatvanhatodik percben lépett pályára Csépe István helyett. A Gyula elleni hazai (2–3), illetve a fővárosban a Budapest Honvéddal (2–6) szemben elbukott összecsapásokon meglehet, más lett volna a végeredmény, ha a futballista is a gyepen van. Legutóbb a Szolnoki Spartacus (3–0) ellen azonban nélküle is sikeres volt az együttes.