Szerb-kereskedelem,

avagy légió-sokk

Igor Popovics és Zoran Radulovics nyugodtnak bizonyult. Csak semmi kapkodás, csak semmi felesleges indulat!

Érdekes jelenség volt látni a két futballistát Vasas-mezben, hiszen az ember hozzászokott, hogyha valaki felölti az egyik legpatinásabb honi egyesület piros-kék dresszét, az minimum megszakad a pályán, legyen szó egy ifi-B elleni gyakorlómeccsről, nemhogy egy bajnokiról.

Igor Popovics és Zoran Radulovics azonban nem csinált mást, csak hozzászürkült a többiekhez. Már most, Noé idejében, holott csak nemrégiben szerződtette őket a vezérkar mondhatni megváltóként, a védelmet és a csatársort erősítendő. A nagy kérdés csupán az, melyik csatársort és melyik védelmet, hiszen vasárnap délután a bajait udvariasan kiszolgálta Igor sporttárs, míg Zoran körülbelül annyira volt veszélyes a támadóharmadban, mint névrokona egy a „2007-es év felfedezettjei” címet viselő zenei vetélkedőn. A hátvédnek a védelem tengelyében voltaképpen irányítania kellett volna a többieket, pedig mint kiderült, tud magyarul, ehhez képest hangos szóval Kecskés Zoltán edző mellett Edelényi Dániel igazgatta övéit, utóbbi posztja pedig ha valaki esetleg nem tudná, kapus.

Hangsúlyozandó a nemzetiségük: szerb. Ha végignézzük Predrag Mijatovics vagy Szinisa Mihajlovics pályafutását, aligha süthetnénk rájuk a bélyeget, hogy könnyű esetek.

Félreértés ne essék, nem az a baj, hogy a Baja elleni rangadón nem állította ki az említetteket Fajkusz Gábor játékvezető már az ötödik percben túlzott vehemenciáért, de örök igazság: egy légióstól mindig többet vár az ember, mint egy hazaitól. Hogy ki mit látott bennük leigazolásukkor, azt még csak sejteni sem lehet, mindenesetre a hét végén a Vasas NB I-es egylete Kaposvárra látogat. Ha a két futballista pályára is lép, bizonyosan lenullázza magát az angyalföldi klub.

Persze nem lesz ez valami földöntúli csoda, hiszen megtette ezt egyszer már akkor, amikor sokadrangú légióst szerződtetett a XIII. kerületi egyesület.

HORVÁTH M. ATTILA