Hiába beszélt Mészöly Géza néhány nappal ezelőtt arról, hogy együttese kétnaponta lép pályára, voltaképpen jól jöttek ki a sorozatból a piros-kékek. (Most arról ne beszéljünk, hogy az angyalföldiek egy héten keresztül szerepelt negyvennyolc óránként, míg az angol Hull City negyvenen…) Hétfőn ugyan a Fáy utcában játszott döntetlent az újonc Siófokkal (1–1), ám szerdán Cigándon simán verte a hazaiakat Magyar Kupa-találkozón (0–5). És most itt ez a 3–3, aminek lehet örülni a főváros XIII. kerületében, bár nem kellene.

Ez a Zalaegerszeg ugyanis – nem mellékesen a másodosztályú Integrál-DAC leckéztette meg a kupában voltaképpen a pökhendi ZTE-mestert, hiszen a cseresort játszatta Győrött, a rivális pedig élt a felkínált lehetőséggel (2–1) – nem csinált semmi különöset. Az első félidő első félórájára mondjuk nem lehetett panasz, lüktetett a játék, mi több, két gól is született. Az elsőnél Tóth András akkorát bakizott, hogy tanítani nem kellene, Meyé pedig köszönte szépen, az asszisztáló védelem mellett nemes egyszerűséggel vezetést szerzett. Nem sokkal ezután Tóth javítva hibáját nagyszerű ívelt fejest küldött a kék-fehér kapu bal felső sarkába.

A folytatásban némiképp alábbhagyott a lendület, a második játékrészben aztán két büntetőből magabiztos előnyt kovácsoltak Tóth Norberték. Az már a házigazda kritikája, hogy a Vasas ezután is talpra állt, és a frissen, Skóciából szerződtetett Thomas Sowunmi első bajnokiján régi-új csapata mezében nem volt skót: szintén remekül bólintott. A slusszpoén azonban még hátra volt: Tóth András talán maga sem tudja, mikor szerzett egy meccsen két gólt – ha rosszindulatúak lennénk, hármat írnánk… –, most ez is bekövetkezett. A semleges drukkerek alighanem jól szórakoztak, ám azt látni kell: ez a két csapat koránt sincs topformában, ami csupán azért baj, merthogy mindkét egyesületnél rendezett körülmények vannak. Márpedig akkor mit várjunk a többitől?...