ELŐADÁS. Bozsik Péter szűk körben beszélt a klubcsapatokról, a válogatottról és az edzők védelméről

A csapat harcra kész. De vajon valóban nyerő ez a tizenegy?

Ilyesféle gondolatok járhattak majd’ egy esztendeje a magyar válogatott szövetségi kapitányának a fejében. Azóta tudjuk: a Málta ellen elszenvedett kettő-egyes vereség után Bozsik Péternek mennie kellett. Most pedig jött, hogy ezen a felhős, őszi záporokkal tarkított szeptember végi napon előadást tartson a Pest Megyei Labdarúgó Szövetség edzőbizottságának felkérésére. A téma nem is lehetne aktuálisabb: „A bajnoki címtől a kapitányságig és az edzők érdekvédelmének időszerű kérdései”.

No persze csupán a címből kiindulva akár Várhidi Péter is mesélhetne – mint emlékezetes, a jelenlegi kapitány kilenc esztendeje, 1998-ban vezette sikerre az Újpestet –, ám nem is ez a lényeg.

A csapat harcra kész. De vajon valóban nyerő ez a tizenegy?

Írd és mondd, mindösszesen tizenegy személy volt kíváncsi a Zalaegerszeg egykori sikeredzőjének előadására, és ha hozzátesszük azt is, hogy ebből hárman a média képviseletében voltak jelen, egészen riasztó ez a szám. Természetesen ijedelemre nem volt ok, bár aligha túlzunk nagyot, ha azt írjuk, Bozsik Péter ennél több érdeklődő tekintetet érdemelt volna, és ezt nem intézhetjük el annyival, hogy ez legyen a szervezők baja.

Bozsik Péter nem tagadta, alapvetően össznépi beszélgetésnek szentelte a fővárosban eltöltött időt, ami még szűk körben is jól sikerült. Szó esett az 1994-es amerikai világbajnokságról, azazhogy az olaszok új taktikai formációjáról, de említést tett korábbi csapatáról, a Vasasról, amellyel bronzérmet szerzett. Mint mondja, lehetett volna nemesebb medália is, csakhogy négy találkozóval a pontvadászat vége előtt kiderült, üres a klubkassza. Innentől kezdve le sem lehetne tagadni, hogy nem magyaros a történet. A sor persze folytatható Zalaegerszeggel, mivel ugyan az első évben felért a csúcsra a ZTE, mi több, az angol kirakatcsapat Manchester United egy-nullás legyőzéséről akkoriban nem csupán a honi sajtó cikkezett napokig. Bozsik nem felejti el hozzátenni, amit sokan megtettek: Sir Alex Ferguson MU-ja előtt éppenséggel a horvát bajnok ellen továbbjutni sem volt papírforma. Azt követően az alapszakaszban hetedik lett, azaz alsóházba kényszerült a Zalaegerszeg, és mint említi, akkor távoznia kellett volna, ám nem tette meg, és ezt ma már bánja.

Még csupán huszonöt perce hallgatjuk a mestert, amikor megjönnek a „cserejátékosok”, mivel három fővel növekszik a hallgatóság. Alighanem mint a Seiko óra, jól jártak, akik betoppantak, merthogy megannyi anekdotát mesél a volt kapitány a válogatottról és a meccsekről.

Sztorizás helyett mi fókuszáljunk a Magyar Labdarúgóedzők Testületére, amely jelenleg körülbelül nyolcszázötven tagot számlál. Mint megtudjuk, lehetnének hárommal többen is, csakhogy ennyi fiatal, élvonalban szakember köszönte szépen, inkább nem vállalt szerepet az MLT-ben… Nos, azóta egyiküknek már kispadja sincs, azaz kár volt rettegni a tulajdonostól. Ami még ennél is nagyobb baj: a tömörülés május óta nem ülésezett, így pedig pusztába kiáltott szó szakmai összefogásról beszélni. Holott egy ilyen egyesüléssel minden bizonnyal nagyobb rend lenne futballunkban. Csak egy példa, ha eljátszunk a gondolattal. Önök tudják, a jelenlegi MLSZ-vezetésben hány edző található? Segítünk: egy sem… Nem beszélve a Vizer László Máriusz-féle „mindenhatókról”, aki úgy váltogatta a trénereket, mint más az alsóneműjét.

Ezek után ne csodálkozzon senki, ha a honi fociban egyre több „ruhával” szembesül…