SÓLYOM FERENC: „Nem

vallottunk szégyent”

– Egy ilyen különbségű vereség után nem lehet könnyű bármit is mondani.

– Egy célunk volt: valamilyen szinten próbáljuk megnehezíteni az ellenfél dolgát – kezdte értékelését Sólyom Ferenc, a Pénzügyőr mestere. – Húsz percig sikerült, aztán azt gondolom, kilenc perc alatt lerendezte a Kaposvár ezt a mérkőzést. Azt tudom megerősíteni, hogy mindenben sokkal gyorsabbak voltak, mint mi, úgyhogy abszolút megérdemelt a győzelmük, de azt hiszem, valamilyen szinten volt tartása csapatomnak, megpróbáltuk betartani többé-kevésbé, amit megbeszéltünk. Az hogy elfáradnak, gondolkodásban lemaradnak, később indulnak el a mieink, az a két csapat edzésmennyiségéből is adódik. Még egyszer csak gratulálni tudok a Kaposvárnak, mindig legalább ilyen különbségnek kell lennie, ha két osztály van az együttesek között. Egyszer-egyszer meg lehet nehezíteni az ellenfél dolgát, ha az nem úgy áll hozzá a találkozóhoz. A Kaposvár azonban úgy állt hozzá, ahogy egy NB I-es csapatnak kell. Ennyire tellett az erőnkből, de véleményem szerint nem vallottunk szégyent az egy-hét ellenére sem.

– Ön szerint ez a kudarc nem lesz kihatással a szombat délelőtt, a Törökbálint ellen vívandó bajnokira?

– Nem hiszem, hogy befolyásolná, maximum annyiban, hogy fáradtak a srácok, mert szerda-szombat ritmusban játszunk folyamatosan. Nulla-négynél már a hétvégére gondolva cseréltem le két meghatározó játékost, Bősze Andrást és Törőcsik Attilát. Ráadásul szombaton délelőtt tizenegykor játszunk, így még közelebb van az időpont. De hála Istennek, felépült egy-két futballista, akit be tudok tenni, tehát úgymond friss játékosok lesznek a pályán. Mentálisan ez a vereség biztosan nem fogja megviselni a fiúkat.

– Valami ilyesmire számított a kezdés előtt?

– Ha valaki józanul ítéli meg a dolgokat, már a mérkőzés előtt reálisan kellett látnia azt, hogy ők hetente edzenek tizet, mi hármat-négyet. Abból is többen nem tudnak ott lenni csak egy-két edzésen. Szerdán is volt olyan játékos, akit a munkahelyéről nem engedtek el, holott meghatározó embere a társulatnak.

– Dabasi Károlyra gondol?

– Rá is, meg a Bíró Petire, ráadásul a hétvégén megsérült Szabados Csaba.

– Ha némi múltidézésre kapható: mi történt a III. Kerület és a Csepel ellen, hogy összeomlottak, mint egy kártyavár?

– Két dolog volt, ami miatt megtörténhetett. Az előtte lévő hetekben szép győzelmeket arattunk a bajnokságban, a kupában és a Ferencváros elleni edzőmeccsen. Egy picit ez fejben rossz irányba vitte el a csapatot. A csepeli azért is sikerült úgy, ahogy, mert túl közel volt az óbudai összecsapáshoz. Ha lett volna idő, hogy kibeszéljük és a fejekben rendet tegyünk, nem lett volna semmi probléma, de a Kerület-vereség még bennünk volt. Mindamellett a mérkőzésben a nagy különbségű kudarc nem volt benne, hiszen az első félidőt mi utaltuk, csak rosszkor kaptuk a gólokat: a negyvenharmadik és a negyvenhatodik percben. De aztán hál Istennek három nap alatt talpra álltunk: a Tatát megvertük 3-2-re, majd nagyon jó meccsen nyertünk kettő-egyre Fehérváron. A hétvége megint olyan lesz, amikor meg lehet mutatni, valóban két kisiklás volt az említett vereségek, és valóban van realitása a bajnokság megnyerésének. De ehhez mindenképpen bizonyítanunk kell azzal, hogy megverjük a listavezető Törökbálintot.

– Mennyire vannak tisztában az újonc játékerejével?

– Egyszer láttam őket játszani hazai pályán a Kerület ellen, de az teljesen más környezet volt, hiszen kicsi játéktéren futballoztak. Megmondom önnek őszintén, a saját bajnokságunkban nem szoktam foglalkozni az ellenféllel. Nekünk megvan a saját játékunk, amit megpróbálunk játszani, ami aztán vagy sikerül vagy nem.

– Mostanság megszokott, hogy a Gázművek sporttelepe az otthonuk.

– Sajnos a saját pályánk egyelőre kilátástalan, a tavaszi szezonra sem biztos, hogy készen lesz. Ez a legnagyobb problémánk. Biztos vagyok benne, otthon teljesen más lett volna az eredmény a Kaposvár ellen is. Kisebb pálya, megszokott környezet. Ráadásul a Törökbálint után a hátralévő őszi mérkőzéseinket idegenben fogjuk játszani.

– Valójában mekkora gond ez utóbbi?

– Elsősorban mentális hátrány. Az a tudat, hogy idegen környezetbe kell menni. Nem véletlenül mondják a hazai pálya előnyét. Fogunk olyan helyekre menni, ahol nem ideálisak a körülmények, legyen szó akár a pályáról, akár az ellenfélről. Idejét sem tudom például, Dorogon mikor nyertünk, az Erőműről nem is beszélve. Azt sem tudom, milyen a sárisápi játéktér. De reméljük, amit esetleg az ősszel elveszítünk, azt tavasszal visszanyerjük.

PRUKNER LÁSZLÓ: „Minden meccsre a legkomolyabban készülünk”

– Miként értékelné a mögöttünk hagyott kilencven percet?

– Nekünk kevés információnk volt a hazai csapatról – felelte Prukner László, a Kaposvár vezetőedzője. – Tudtuk, hogy – ha emlékeim nem csalnak, négy-háromra – megverték a Ferencvárost, és persze az, hogy idáig eljutottak, tiszteletet parancsol. Mivel minden meccsre a legkomolyabban készülünk, így az volt a cél, hogy a csapat továbbjusson. Megpróbáltuk azt, hogy az első perctől ráerőltettük akaratunkat a Pénzügyőrre, nehogy elkapják a fonalat, és nehogy a lelkesedésük valamint a tudásuk együttesen nehézséget okozzon nekünk. Talán Feri is egyetért ezzel: kijött az osztálykülönbség a két együttes között, mert többet tudtunk futni, ezáltal saját magunknak könnyítettük meg a játékot, és helyenként közönségszórakoztató futballt is produkáltunk. Voltak benne könnyelmű elemek, ezt is meg kell, hogy jegyezzem, de az elmúlt két hétben elszenvedett vereségek után nem akartam ezeket az elemeket szabályozni, mert egy-egy sikeres megoldás erősítheti az önbizalmunkat a hétvégi, Győr elleni bajnoki találkozóra, amelyen értelemszerűen az alapjátékunknak meg kell lennie. Ezért kértem, hogy sokat fussunk, sokat passzoljunk. Azt hiszem, összességében megérdemelten nyertük meg a mérkőzést.

– A második félidőben mintha visszavettek volna az iramból.

– Cseréltünk is, de nekünk három-négy fronton kell helytállnunk. Kevesen vagyunk, hiszen nagyon sok a sérült és eltiltott labdarúgónk, így talán ösztönösen is kicsit visszavettünk, no meg kicsivel többet szórakoztunk, mint amennyit kellett volna. Reméljük, játékunk letisztul a hétvégére, és csak a pozitívumok maradnak meg, azaz a sok futás, sok mozgás és a sok „bepassz”.

– Kilenc forduló elteltével mit gondol, mire lehetnek képesek az élvonalban?

– Úgy ítélem meg, a második legkevesebb költségvetésű klub az NB I-ben a Kaposvár. Ennek megfelelően a játékoskeretünk is olyan, hogy van tizennégy-tizenöt egyforma szintű labdarúgó. Abból most öt-hat térdsérüléssel kínlódik, a többiek kiegészítő emberek. Amennyiben a kezdők formáját tudjuk tartani, minden nagyképűség nélkül mondhatom, partiban lehetünk ma bárkivel Magyarországon. Amennyiben két-három ember rosszabb formát mutat vagy sérüléssel bajlódik, mint most is, akkor beleszaladhatunk olyan három-nullás vereségekbe, mint az elmúlt hétvégén az MTK ellen. A játék képe nem ezt tükrözte, de azok a labdarúgók, akik beszálltak, a kevesebb rutinjuknál fogva hibáztak egyet-egyet, és ezek eldöntötték a mérkőzést. A középmezőnyben szeretnénk végezni, mint ahogy az elmúlt két évben is a hetedik volt. Ha ezen tudnánk javítani, az nagyon jó lenne, de ez függ attól, hogy az imént említett játékosok milyen teljesítményt tudnak nyújtani. Az eddigi produkciónk is ezért ilyen rapszodikus.

– Ezek szerint az eddigi szerepléssel nem elégedett, hovatovább nem erre számított.

– Én azt mondom, hogy most torpantunk meg. Ha az MTK-meccset hoztuk volna, vagy a Zalaegerszeg ellen például vezettünk is, volt reális esélyünk a győzelemre. Ha a két meccsből három pontunk van, nem lenne nagy baj. De most megint élet-halál meccs lesz, mert ha tudunk nyerni a Győr ellen, ott maradunk a középmezőnyben, ha viszont nem, akkor megint megkezdődik egy olyan küzdelem, ahol a csapat elvesztheti az önbizalmát, abból pedig bármi kisülhet… Éppen ezért nekünk nagyon fontos lesz a hétvége.