PÉNZÜGYŐR–KAPOSVÁR 1–7. Egy félidő után visszavett az iramból a Rákóczi, de a fővárosi kiránduláson ez is belefért

A Pénzügyőrnek nem volt esélye a Kaposvár ellen: a szerdai kupameccsen kijött a kétosztálynyi különbség.

Meglepő lesz, amiről írunk, de Prukner László feszültebbnek tűnt a kezdés előtt háromnegyed órával, mint kollégája, Sólyom Ferenc. Persze ha jobban belegondolunk, érthető a Kaposvár mesterének gondterheltsége három okból is. Egyrészt a legutóbbi két bajnokiját így vagy úgy, de elvesztette a Rákóczi (legutóbb az MTK verte három-nullára Oláh Lórántékat, előtte pedig a Zalaegerszeg kettő-egyre), másrészt az öltönyben érkező somogyi tréner nem felejtette el megemlíteni, hogy sok a sérültjük, így a „Kellőképpen komolyan veszik-e a Pénzügyőr elleni csatát?” kérdésre nem is felelhetett mást, mint azt, hogy akik egészségesek, azok játszanak. És hogy mi lehetett a feszültség harmadik oka? Nos, ezen a meccsen csak a Kaposvár veszíthet.

Nem csoda hát, hogy a büfében kedélyesen beszélgető Sólyom Ferenc úgy fogalmazott, tisztában van a két csapat közötti tudásbeli különbséggel, de egy találkozón bármi megtörténhet.

Például az is, hogy a látogató úgy beszorítja a PSE-t a saját kapuja elé, hogy rögvest elneveztük a vendégeket Kaposvár-Satunak. A labdabirtoklásról nem érdemes beszélni, mert akkor a vendéglátó eredeti, pasaréti pályájához hasonlóan a Sújtás utcai is „felborulna”… Nagy önbizalommal futballozott a somogyi gárda, egyre-másra érkeztek a veszélyesebbnél veszélyesebb lövések és beadások Kocsis Gábor kapuja felé, de a huszadik percig, mint egy fiatalos, negyvenes éveiben járó hölgy, jól tartotta magát a PSE.

Onnantól kezdve hiába is kerestek volna sebtében villanyszerelőt, mintegy tízperces rövidzárlat következett, tudniillik négy gólt is szerzett a félidő ezen részében az élvonalbeli egylet. Félóra után félő volt, a „vámosokra” rá kell számolni, az meg ugye tízig tart…

A folytatásban nem jött ki a pályára Bősze András és Törőcsik Attila, ami előrevetítette, hogy Sólyom Ferenc a hétvégi, Törökbálint elleni ütközetre pihenteti kulcsembereit. Természetesen Prukner László is változtatott, ráadásul a személyi cserék mellett szerkezetet is váltott együttese, hiszen átállt a Kaposvár a háromcsatáros játékra. Mindeközben a házigazda nem tudott szerkezetet módosítani, maradt a jól bevált négy-öt-egyes felállásnál. A csata háromnegyedéhez érve azon kaptuk magunkat, hogy a Kaposvár már hét-nullára vezet, ám ekkor már volt lehetősége a budapestieknek is. Patkó György az egyik helyzetét ki is használta, így legalább az a „szégyen” nem esett meg Zborovszky Károlyékkal, hogy rúgott gól nélkül köszönnek el a Magyar Kupától. Ami különösen fontos lehet mindkét szakvezetőnek, egy játékos sem sérült meg a kilencven perc során, így némiképp nyugodtabban lehet készülni a hétvégi bajnokira. No persze, hiszen tudják a jelszót: búcsúzni csak épen szabad!

PÉNZÜGYŐR–KAPOSVÁR 1–7 (0–4)

Sújtás utca, Gázművek-pálya, 200 néző. Vezette: Németh Ádám (Farkas Balázs, Dani Tamás)

A kezdőcsapatok

PÉNZÜGYŐR SE: 12 KOCSIS Gábor – 2 KERÉNYI Zsolt, 10 BŐSZE András, 6 KISZELY Csaba, 4 dr. VAINER Attila – 17 KOVÁCS Balázs, 5 TÖRŐCSIK Attila, 16 SZIKES Péter, 5 SCHUSTER Roland, 13 ZBOROVSZKY Károly – 3 PATKÓ György. Vezetőedző: Sólyom Ferenc.

KAPOSVÁRI RÁKÓCZI: 29 KOVÁCS Zoltán – 26 GRÚZ Tamás, 13 MEZŐ Tamás, 21 GRASZL Károly, 3 PINTÉR Attila – 10 Da Silva LEANDRO, 25 MARÓTI Béla, 22 Dusan VASZILJEVICS, 24 SZAKÁLY Dénes – 14 OLÁH Lóránt, 9 Andre ALVES. Vezetőedző: Prukner László.

Gólszerző: OLÁH Lóránt (0–1) a 20., Dusan VASZILJEVICS (0–2) a 23., Andre ALVES (0–3) a 27., OLÁH Lóránt (0–4) a 29., Andre ALVES (0–5) az 55., OLÁH Lóránt (0–6) a 61., Bojan BOZSOVICS (0–7) a 72., PATKÓ György (1–7) a 75. percben.