INTERJÚ. IFJ. NYILASI TIBOR meghökkentően őszinte vallomása

„Lenéztük az ellenfelet”

– Meglehetősen idegesnek tűnt, amikor lecserélte az edzője alig több mint egy óra játék után. Kissé lehiggadva mit gondol a vasárnapi teljesítményükről?

– Azt hiszem, a csapat félvállról vette a mérkőzést – felelte ifjabb Nyilasi Tibor. – Sajnos ennek meg is lett az eredménye: kikaptunk.

– Ezzel nem mondott újat, megnyugtatom, kívülről is úgy tűnt. Lenézték a riválisukat?

– Ez így van, pontosan. Sajnos beleestünk abba a hibába, hogy lenéztük az ellenfelet. Akkor lehetett volna igazán értékelni az előző két mérkőzést, ha hozzuk ezt a meccset, mert kötelező lett volna a győzelem. Sajnos elhalasztottuk ezt a sanszot.

– Milyen ez a kék-fehér dressz a zöld-fehér után? Vagy unja ezt a kérdést?

– Nem, dehogy! Én már játszottam ebben az egyesületben. Jól éreztem magam, és ami történt a Fradival, ugye, kizárták az NB I-ből a csapatot, hirtelen kellett hoznom egy döntést. Voltam itt, ismertem a közeget, és úgy döntöttem, hogy visszajövök.

– Jól veszem ki a szavaiból, hogy ezzel a lépéssel már-már lemondott arról, hogy magasabb osztályban szerepeljen?

– Nem, nem és nem! Ez kényszermegoldás volt. Én azon vagyok és leszek, hogy feljebb kerüljek. Nem szeretnék itt megöregedni. Szóval, ha van lehetőség… De majd meglátjuk!

– Ha bemutatkozik, általában milyen reakciókkal szembesül?

– Inkább a negatív dolgok jönnek elő. Van rossz oldala és jó is. A jó, hogy kíváncsiak a játékomra nagyon sokan, és ez jól esik. A rossz, hogy nekem edzéseken és mérkőzéseken egyaránt nem száz-, hanem ezerszázalékosan kell teljesítenem. Maximálisan oda kell tennem magam minden helyzetben

– Nehéz ezzel együtt élni?

– Borzasztóan. De már megszoktam. Próbálok vele együtt élni. Néha kevesebb sikerrel, néha meg úgy vagyok vele, ez van, és nem foglalkozom ezzel tovább. Ha jól megy a játék, akkor semmi probléma, de ha rosszul, képes vagyok magamat olyan helyzetbe hozni, amibe nem kéne!

– Magába fordul? Emészti magát?

– Kiborulok. Pedig tudom jól, tovább kell menni, csinálni kell a dolgunkat, a jövő héten új hét van, és fel a fejjel! Ennyi!

– Édesapja hogy fogadta, amikor kiderült, hogy a harmadik vonalban lép pályára? Beleszól a döntéseibe?

– Hál’ Istennek, a kapcsolatunk fantasztikus. Mindent, de mindent megbeszélünk otthon, a negatívumtól a pozitívumig, és ez nagyon jó.

– Megnézi a Fradi vagy a magyar válogatott korabeli meccseit?

– Hogyne! Elő szoktuk venni mindig ezeket a régi felvételeket. Akkor is más volt a foci meg ma is más. Azt hiszem, amikor ő játszott, jóval lazább volt a játék. Ma nem lehet átvenni egy labdát, mert hátulról jön az odarúgás, azaz náluk valamilyen szinten nem fejlődött ki a futball úgy, mint most. Akkor meg lehetett csinálni egy cselt, volt idő egy passzra. Amikor nézzük a meccseket, mindig nevetünk.

– Szokta önt dicsérni és korholni is?

– Abszolút. Akár jó a teljesítményem, akár rossz. Ha jól megy a játék, megdicsér, de mindig elmondja a hibákat. És ez nem baj, mert ezekből sokat tanulhatok. Talán a legtöbbet.