INTERJÚ. PIKÁCS JÓZSEF jól érzi magát Sárisápon, és már nem szeretne klubot váltani

„Ez az NB I nekem már csalódás”

– Miként látta a kapuból a III. Kerület elleni csatát?

– Végre akaratban felülmúltuk az ellenfelet, és talán játékban is – mondta néhány perccel a lefújás után Pikács József. – Eddig otthon három döntetlenünk volt, talán Százhalombattán fociztak csak le minket. Most nekünk jött ki jobban a lépés, nem az ellenfélnek.

– Rutinos, sok nagy csatát megélt cerberusként mit mond, mire lehetnek képesek a harmadik vonalban?

– Remélem, hogy egy jó középcsapat tudunk lenni az idén. Utána pedig ebből az évadból leszűrve a tanulságokat a célkitűzések lehetnek akár merészebbek is.

– Több NB I-es klubban megfordult. Mikor érkezett a Komárom-Esztergom megyeiekhez?

– Már velem jutott fel a csapat. Igazából ez az NB I nekem már csalódás.

– Merthogy?

– Az anyagiak miatt főként. Úgy, mint anno a Vasasnál, olyan helyzetnek nem szabadott volna egyik NB I-es klubnál sem előfordulnia. Ott nekem elég lett. Azóta az egyik sportszereket gyártó cégnél vagyok értékesítési képviselő, tehát a sport mellett maradtam. Nekem ez a helyzet így most tökéletes.

– Nehéz volt azt mondania, hogy leszámol az első osztállyal és alacsonyabb ligában méreti meg magát?

– Igen, nagyon nehéz volt, ugyanis a megyei bajnokságba léptem vissza. Nagyon sok ilyen játékossal találkozom, mint én, és sajnos sok mindenkinek ez a véleménye az NB I-ről. Sajnos… Ezt ki kell, hogy hangsúlyozzam.

– Ön szerint mennyiben változott az NB III attól, hogy az úgymond ligaegyüttesek is ide nyertek besorolást?

– Egyelőre csak a Tatabányával játszottunk, ők körülbelül úgy szerepelnek, ahogyan az első csapat. A Fehérvárt, ahogy nézem, jobban teljesít eddig. A többieket sajnos nem láttam, de a fiataloknak kell ez. Jobb, hogy nem egy külön bajnokságban szerepelnek, hanem éles, vagy legalábbis élesebb meccseket tudnak játszani. Mert szerintem itt több minden forog kockán, mint egy tartalékbajnokságban.

– Teljesen igaza van, nem mellesleg van ebben tapasztalata. Ha visszagondol, melyik volt a legemlékezetesebb találkozója, akár az NB I-ben, akár a másodosztályban?

– Inkább kupameccseket tudnék mondani, még Siófokon. Ott nem tudtam odakerülni az első csapathoz, Csernyánszki Norbi védett. Úgy érzem, a kupameccseken ment nagyon jól. Ezen kívül Komáromban, a másodosztályban, ahol nem is egy-két mérkőzést tudok kiragadni, mert az egész szezonban tudtam olyan teljesítményt nyújtani, amit máshol kellett volna.

– Harmincegy éves, ezért akár aktuális is lehet a kérdés: mi a célja a továbbiakban? Edzősködni például szeretne?

– Ebben is gondolkodom. Mondom, a munka kapcsán is ott maradtam egész közel a sporthoz. Itt Sárisápon nagyon jól érzem magam, van egy nagyon jó szponzorunk, akit maximálisan csak dicsérni tudok. Ezért azt hiszem, csak itt tudom elképzelni a folytatást. Magasabb osztályba, ha feljutnánk ezzel a csapattal, akkor persze, vállalnám, de váltani már nem szeretnék.

– Félre ne értsen, szimpatikus fiatalember, de mert kapus, szóval… Van kabalája? Netán ön is flúgos?

– Nincs kabalám. Nem tartozom ezek közé, nem vagyok flúgos. Ez a megállapítás régi időkből kiindulva születhetett. Ma már más ez a poszt, sokkal több minden tartozik hozzá, mint régen. Akkoriban is gondolom, azért hitték ezt, mert akit hátra raktak, az volt a kapus, és biztos nem a legjobb képességű játékos.

– Ezek szerint Pikács József kiskorában úgy kelt és feküdt, hogy márpedig a háló előtt állva robinzonádokat mutat be, és a balról-jobbról érkező beadásokra vetődik ki?

– Hat-hét esztendősen az ember nem tudja, hogy mi akar lenni, de elég korán ott kötöttem ki. Kilencéves koromban már csak a kapuban voltam.

– És nem bánta meg?

– Nem, nem, nem!