VÁRADI GYÖRGY: „Szerencsém volt nagyon sokszor…”

Váradi György vasárnap délután hőssé vált. Rúghattak, fejelhettek a Közgáz játékosai, a MÁV Előre korábban Békéscsabán védő huszonhárom esztendős kapusa majdnem mindent védett. Nem véletlenül lett honlapunk szerint a mezőny legjobbja a civilben egy internetes cégnél ügyfélszolgálati munkatársként tevékenykedő hálóőr.

– Ön szerint is sorsfordító volt az első félidőben kimaradt MÁV Előre-tizenegyes?

– Máshogy alakult volna a mérkőzés minden bizonnyal, de ezt nem lehet így utólag megmondani – mondta Váradi György.

– Jó formában érezte magát? Mert sokáig az volt az érzésem, ha reggelig játszanak, akkor sem rúg gólt a Közgáz.

– Abból a szempontból könnyű helyzetben voltam, mert folyamatosan mozgásban lehettem. Ha lett volna összesen három-négy helyzet, azokat sokkal nehezebb lett volna védeni, mint így mondjuk a hét mellett. Mindent összevetve, úgy gondolom, megérdemelten nyert a vendégcsapat. Szerencsém volt nagyon sokszor, hogy hárítani tudjak, de igyekeztem megtenni minden tőlem telhetőt.

– A jó kapusnak van szerencséje…

– Nem csak a jó kapusnak! Mindenkinek van szerencséje, aki tesz érte. Aki nem adja fel az utolsó pillanatig, annak lehet.

– Szokás önöket afféle öregfiúk-csapatnak titulálni… Ehhez képest mi a cél a 2007-2008-as szezonban?

– Viszont annál jobb a hangulat! Nálunk a középmezőny lenne a reális, illetve ideális szerintem, ha sikerül megoldani az elutazások elmaradását. A kiesés messzire elkerülendő, de még az is fenyegethet bennünket, ha úgy szerepelünk, mint tavaly. Nem megbántva a többieket, de nagyon sokszor nem tudtunk teljes létszámban kiállni, és ez elég nagy nyomot hagyott a végeredményen is.

– Ön mikor került a csapathoz?

– Tavaly, az év elején.

– Van valami konkrét oka, hogy amatőr osztályba szerződött? Nem jobb lenne ilyen képességekkel a profik között repkedni a gólvonalon?

– Sikerült odakerülnöm, ott is voltam sokáig, csak szerepet nem kaptam, azazhogy a padon ültem. Úgy alakult, hogy nem tudtam feljebb kerülni. Nem voltak meg azok a kapcsolataim, amelyek kellettek volna. Egyre csak lejjebb kerültem. Úgy döntöttem, hogy tisztes megélhetés után kell néznem. Aztán a baráti társaság miatt kerültem ide, illetve felváltotta a futballt kedvenc hobbim, amelyet ma is űzök, ez pedig a dobolás.

– A vasárnapi sikert mindenesetre nem sikerült kidobolnia…

– Most nem sikerült…

– Ez a foglalkozása?

– Nem, csak az első számú hobbim. Ha koncert van hétvégén, ezt választom és nem a futballt. Régebben fordítva volt.

PAPP GÁBOR: „Szeretnénk a tabella elején végezni”

Megannyi lehetőséget hagyott kihasználatlanul a Közgáz a MÁV Előre elleni vasárnapi bajnokin. A hazai kapus, Váradi György remeklése mellett számtalan ziccerben rontottak a támadók: egyszerűen a kaput sem találták el nem egy esetben. Papp Gábornak is jó néhány helyzete volt. Ő volt a csata másik főhőse. Hogy nem negatív felhanggal kell szólnunk róla, az Wéber Tamás és a csereként a félidőben pályára lépő Józsa Lászlónak, illetve góljainak köszönhető.

– Rengeteg helyzetet hagytak ki, különösen bizonyos Papp Gábor… Ezért is kérdezem, hogy a jó csapatnak van szerencséje? Mert a MÁV Előre Wéber Tamás találata után szinte rögvest egyenlített.

– Ilyen értelemben szerencsénk volt, hogy nem fogtunk padlót a bekapott gól után, ami valljuk meg, a semmiből jött – mondta Papp Gábor. – Ha az első félidőben kapunk egyet, teljesen rendben van, de a második félidőben nagyon nagy nyomás alatt tartottuk az ellenfél kapuját. Két pontrúgás után találtunk be, ami nekünk egyáltalán nem az erősségünk. Nem is tudom, mikor volt ilyen meccsünk, hogy két pontrúgásból szereztünk gólt. Szóval szerencsénk is volt, de ha jobban összpontosítunk, akkor e nélkül is talán behúztuk volna a három pontot.

– A kispadjukkal kommunikáltam a kilencven perc alatt,és az ott ülők mintha a bajnoki címről beszéltek volna…

– Háááááát… Ez még csak a bajnokság eleje. Sérülések, elutazások, bármi közbejöhet. Most is volt három-négy cserénk, könnyebb így játszani. Szeretnénk a tabella elején végezni, reálisan a harmadik-negyedik hely környékén ott kell, hogy legyünk.

– Miként alakult az előző szezonja? Emlékszem, annak idején társgólkirály is volt az ősz végén.

– Felemás volt. Ősszel gyakorlatilag a teljes idényt kihagytam, hiszen augusztus utolsó napjaiban egy bokaszalag-szakadást szenvedtem – immáron sokadszor. De ezt kipihentem, így lekopogom, azóta semmi bajom. Kimaradt az ősz, a tavasz bár nem úgy sikerült a csapatnak, az, hogy most így szerepelünk, akkor megvoltak az előjelei. Nekem elég jól sikerült, nem tudom pontosan, mennyit, de tizenvalahány gólt sikerült szereznem.

– Jelenleg hol tart?

– Két gólnál járok.

– Egy mérkőzésen duplázott?

– Nem. Két meccsen rúgtam egyet-egyet.