INTERJÚ. VEREBES JÓZSEF kitüntetéséről, a tehetséges fiatalokról és a magyar labdarúgás legnagyobb problémájáról

„Magyarországon nincs futballista”

Július elején történt. A magyar futballban évek óta ekkor történnek az igazán fontos események. A balhátvédnek kisfia születik, a centerhalf hátára újabb, lexikon-méretű tetoválás kerül, míg a csatár kisebb bokaműtéten esik át. Gólokról és meseszerű cselekről ekkor szó sem lehet, ám a nyár közepén kiderült, a Mágus Vácra szerződik.

Hatvanhat évesen, ereje teljében. Hogy újra nagy csapatot hozzon létre, mint annak idején Győrben. Kérdés, lesz-e idő csiszolni az ifjak játékán, beépíteni a fiatalokat, a tehetséges lágymányosi titánokat.

Kezdésként mi mással, mint győzelemmel mutatkozott be a kispadon Verebes József. A Szilákovo ellen kettő-nullás félidő után három-nullára nyert a Vác-Újbuda LTC. Aztán jött az első bajnoki, és Jászberényben szó szerint viharos meccsen szenvedett minimális különbségű vereséget a piros-kék egylet úgy, hogy a látogató több százszázalékos ziccert hagyott ki a kilencven perc során.

A mester persze a maga utánozhatatlan stílusával elintézte annyival, hogy „Na, ilyen a futball egyébként…”

Tényleg ilyen. Ezért aztán nem volt csoda, hogy az újonc Ceglédi Vasutas hazai pályán hét-egyes, megalázó vereséget szenvedett Vén Gáboréktól. Majd jött a RAFC elleni hat-hármas siker a Magyar Kupában. Ezután beszélgettünk Verebes Józseffel. A legendás tréner ekkor aligha sejtette, hogy ezt követően Baktalórántházán (3–1) és odahaza a Ferencvárostól (2–0) is kikap az alakulat, mi több, a Pénzügyőr ellen kettő-kettes döntetlennel búcsúzott a fővárosban a honi kupasorozattól. Az FTC elleni kudarc azért is lehetett különösen fájó, merthogy ez volt az első bajnoki a váci stadionban a 2007-2008-as szezonban.

– Hogy szólítják a játékosai?

– Általában mesternek vagy Józsi bácsinak – felelte Verebes József.

– Csak azért kérdezem, mert augusztus huszadikától köszönthetnék úgy is, hogy „Üdvözöllek dicső lovag…”. Habár az idézet mesebeli, a díj nagyon is életszerű: a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjét vehette át a minap. Sokat jelent önnek ez a kitüntetés?

– Minden nagyképűség nélkül mondhatom, a személyemnek ez egyfajta elismerése volt. Megmondom őszintén, nagyon jólesett, bár aki ismer, az tudja, nem vagyok a hiúságok embere. Azt gondolom, olyan edzők kellenének ma is, amilyen én voltam. Kreatív, határozott, újat hozni tudó. Merthogy manapság a reformok idejét éljük. A labdarúgásunkra is nagyon ráférne már egy nagy reform.

– Meglehet, igaza van, ehhez képest a Ceglédi Vasutast hét-egyre, míg a Rákosszentmihályi AFC együttesét hat-háromra intézték el. Mint a régi szép időkben… Amúgy a Cegléd ellen tényleg ennyivel jobbak voltak?

– Azon a meccsen igen. Mentálisan találtunk magunkra. A miénk új együttes, amelyik kiesett az NB I-ből, és nagyon sokan elmentek tőlünk. Tulajdonképpen a fiatalok közül három kezdő, és a negyedik-ötödik is ott mocorog már, mi több, bizonyítottak is. Jól alakulnak a dolgok, de idő kell ahhoz, hogy ez egy nagyon erős csapat legyen.

– Feltételezem, azért nem a tizenharmadik helyért küldi harcba a fiúkat… Van kitűzött cél, amit mindenáron teljesíteniük kell?

– Csak az, amit már az előbb mondtam: csináljunk egy jó csapatot. Ezen belül jó játékra legyünk képesek. És aztán a második évben, ha jól működik ez a házasság, már lehet nemesebb célokat is kitűzni.

– A boldogító igent lassan már két hónapja, hogy kimondták. Sokáig tartott a „lánykérés”?

– Ha hiszi, ha nem, nekem nem volt szándékomban idejönni. De mivelhogy a fiataljainkról volt szó, pontosan erről a három-négy-öt gyerekről, akik játszanak is rendszeresen, azt mondtam, megéri, hogy egyengessem az útjukat a profi futball felé, mert tényleg tehetséges játékosok. Ez volt az én motivációm.

– A labdarúgóit lázba hozza, hogy a legendás Mágus az edzőjük?

– Hát én nagyon bízom benne… Profi labdarúgókról van szó, pontosan tudják, mit akarnak elérni. Kovács Peti, Vén Gabi, Rusvay Gergely vagy Gáspár Endre, csak hogy néhány nevet mondjak. Sok lehetett volna a játékosom eddig is, úgyhogy ezzel nincsen gond.

– Ez a mostani társulat megállná a helyét az élvonalban?

– Úgy érzem, hogy igen. Tudják a játékosok, mit várok el tőlük, mentálisan egy húron vagyunk.

– Összességében jól gondolom, hogy Verebes József jó helyre került, avagy a Mágus jól érzi magát a bőrében?

– Azt hiszem, a szakmai vonal rendben van. Még a körülményeink nem olyanok, amilyennek egy NB II-be kieső gárdánál kellene lennie. Egyrészt szervezetileg meg kell erősödni, másrészt a szponzorokat meg kell találni, mert kevés a pénz. Ez a legnagyobb probléma a magyar labdarúgásban. Olyan buta dolgokkal kell nekem is foglalkoznom, amihez elvben semmi közöm. De meg kell csinálni. Szóval lehet még előrelépni, mert van miben…

– Az imént azt mondta, szükség volna a reformra futballunkban is. Ön szerint mikor és hol rontottuk el?

– Amikor volt a rendszerváltozás, mindenki azt hitte, itt egy nagy focibajnokság lesz, üzleti alapon. A bajnokság maradt ugyan, de nem profi, hanem egy totál amatőr. Álprofinak talán, ha lehetne nevezni… A pénz sajnos, azóta nemhogy áramlik a futballba, hanem kimegy… Az sem egy jó tendencia, hogy a nagyon fiatal, tehetséges játékosainkat kiengedjük húsz év előtt. Ez nem jó gondolat. Azért nem, mert Magyarországon nincs futballista. A tehetségeket kellene megbecsülni, ami előrébb tudná vinni a bajnokság színvonalát.

– Ezek szerint nem túl pozitív a véleménye a nemzeti tizenegyről…

– Ez nem a válogatott kérdése most, hanem a magyar labdarúgásé. A válogatott egy dolog. Az is egy csapat, azt is meg kell csinálni. Ahogy látom, rengeteg tehetséges fiatal került ki különböző nagy csapatokhoz. Nem tudom, mennyire vannak maguktól elájulva, de még nem bizonyítottak. Előttük van az élet, és még talán nem is tudják, mi az, hogy profinak lenni. De ha megtanulják, és bekerülnek a csapatukba, és tudnak játszani tartósan, akkor el lehet mondani, hogy ez sikeres vállalkozás. De én változatlanul azt mondom, nem jó, hogy ezeket a gyerekeket kiengedjük.

Névjegy

VEREBES JÓZSEF

Születési idő és hely: 1941. március 23., Budapest

Klubjai játékosként: Ferencváros, Oroszlányi Bányász, BVSC, Ganz-Mávag, Budafok, Középítők

Klubjai edzőként: Kecskeméti TE, Videoton, Rába ETO, MTK-VM, MTK, Kispest Honvéd, Vasas, Diósd, Újbuda-Lágymányosi TC