INTERJÚ. DOBI RÓBERT, a Gyulai Termál újdonsült játékos-edzője szerint a futball kegyetlen, mert egy pontot megérdemelt volna együttese

„Aki mer, az nyer”

Alighanem elkél majd a tapasztalat, amelyet megannyi parázs meccsen megszerzett. Dobi Róbert nehéz feladatra vállalkozott, amikor átvette a Gyula irányítását, és nem csupán azért, mert Bányai Péter és Tamás, valamint Tamási Levente Sarkadkeresztúrra, Kui Tamás Kékegyházára, Fabulya György Békéscsabára, míg Germán Tamás Pápára távozott. Hiszen itt vannak az új fiúk: Czira Gábor Battonyából tette át székhelyét, Kondorosi Tamás a helyi ifiből lépett egyet előre, míg Valentényi Viktorral és Ferenczi Attilával együtt Dobi Róbert is Békéscsabáról érkezett. A harmincharmadik életévét idén március tizenhetedikén betöltő csatár krisztusi korban van, és rajta is múlik, a szimpatizánsok ne úgy vélekedjenek az idény végén róla, hogy „Jézus Mária!”…

– Ami egy fordulóval ezelőtt összejött a Monor ellen, jelesül nulla-kettőről egyenlített csapata, az most nulla-egy után nem sikerült.

– Ott volt a lehetőség a kezünkben, a tizenegyes és a kapufa – mondta Dobi Róbert. – Nem éltünk vele. A futball ilyen kegyetlen, mert rászolgáltunk volna az egy pontra minimum. Nem sikerült, de majd a következő héten bepótoljuk.

– Az erővel aligha lesz gondjuk, és itt szintén a múlt heti bajnokira is célzok.

– Kimondottan jó állapotban vagyunk erőnlétileg. De meg kell mondanom, szégyen és gyalázat, hogy egy Vasas otthonában ilyen pályán kell futballozni. Egy libalegelőhöz tudnám hasonlítani. Nálunk Békés megyében, a legutolsó faluban is jobb játékterek vannak, mint itt. Nem tudtunk mást játszani, csak azt, hogy felíveltük a labdákat és megpróbáltuk azokat lefejelgetni. Nem tudtunk kétszer normálisan passzolni, mert ezen egyszerűen lehetetlen. Botrány, hogy harmadosztályban ilyen pályán kell futballozni.

– Nagy változás ment végbe az egyesületen belül, hiszen Oláh Ferenc felállt a kispadról.

– Én mint játékos kerültem ide, de aztán az eddigi szakvezető közös megegyezéssel szerződést bontott. Kaptam egy lehetőséget, amivel élni szeretnék, megpróbálok jó munkát végezni. Aztán majd meglátjuk, mit hoz a jövő.

– Ha jól tudom, az első egyesületénél van, már ami a szakvezetőséget illeti.

– Persze! Ez a harmadik meccsem, mint edző. Az első megmérettetés. De állok elébe, ezért is vállaltam el. Aki mer, az nyer. A játékosok partnerek, meg tudjuk tartani azt a kapcsolatot, ami eddig volt.

– Könnyen elfogadták?

– Elfogadtak, ha mást nem, azt a sok meccset, amit az első és másodosztályban játszottam. Elfogadtak, persze, hogy elfogadtak. Korban is idősebb vagyok a legtöbbjüknél. Az a picike játékos múltam is lényegesen több mint az övék.

– Mivel lenne elégedett a bajnokság végén?

– A célkitűzés az, hogy minél jobb helyezést érjen el a csapat a tavalyi nyolcadik helyezésnél. Bár nem ismerem igazán az ellenfeleket, nem tudom, mire képesek a ligacsapatok, de abszolút reális cél, hogy a harmadik-nyolcadik hely valamelyikén végezzünk.

– Kire hívná fel a figyelmet? Vagy akár azt is kérdezhetem, kitől várja a legtöbbet az évad során?

– Több ügyes gyerek van nálunk, de nem akarok senkit sem kiemelni, mert csapatként szeretnénk funkcionálni.