Olasz nyelv – haladóknak

Talán az a Gera Zoltánnal való találkozás zavarta össze teljesen, hogy aztán olyan bizonytalanul mozogjon a gyepen, mint akit egy vadító szőke szépség babonázott meg. Ne ragozzuk: ez a tegnapelőtti csata nem az Aranylabdás, a spanyol királyi gárdában, a Real Madridban futballozó Fabio Cannavaróé volt. Mi több, nem is azúrkék nemzeti tizenegyé.

Megszoktuk már, hogy ha Eb- vagy vb-selejtező utáni játéknap után vagyunk, rajtunk kacag a világ.

És itt van a kulcsszó. Eb- vagy vb-selejtező. Természetesen meg kell hajolni a rengeteget dolgozó, fantasztikus kapásgólt szerző Juhász Roland, az ördöngös cseleivel kiismerhetetlenül trükköző Gera Zoltán, vagy a csereként beálló, Bresciában „olasz levegőt” szívó Feczesin Róbert és a többiek előtt, ám ne feledjük: minden csapat úgy játszik, ahogy azt a riválisa hagyja. Szerda este az olasz fél volt a „megengedő”.

Végre ismét futballünnep volt hazánkban, némiképp feledtetve Vaduzt, a Rabotnicskit, a MIKA-t és hasonszőrű társait. De aztán a megérdemelt ünneplés után újra és újra jönnek majd a dolgos hétköznapok, amikor produkálni kell. Az idei esztendőben megannyi fellépés vár nemzeti tizenegyünkre, és ez a szerdai, valóban felejthetetlen kilencven perc azokon az összecsapásokon értékelődhet fel vagy le.

Mert ez a csapat igenis szerethető, de mi már csak olyanok vagyunk, hogy a türelem véges. A lecke mindenesetre megtanulható, lám, nem is olyan nehéz nyelv az itáliai – Filkor Attiláék szépen haladnak. Szerencsére nem csupán a korral…

HORVÁTH M. ATTILA