KECSKÉS ZOLTÁN: „Mindenki ellen megpróbáljuk a maximumot nyújtani”

– Tudom, nem az ön asztala, mégis, nem gondolja, hogy szégyen a Vasasra nézve, hogy tizennyolc perces késéssel kezdődik a második csapat első bajnokija azért, mert „elfelejtették” felfesteni a pályának csupán jóindulattal nevezhető játékteret?

– Kellemetlen volt, tényleg, de úgy érzem, az elkövetkező hetekben-hónapokban egy olyan munkafolyamat kezdődik a pályaépítéssel, hogy csupán egy-két hónapot kell kibírni – felelte Kecskés Zoltán. – Természetesen a jövőben erre mindenféleképpen vigyázni fogunk, mert tényleg ciki volt, hogy a pálya nem volt fölvonalazva. Az illetékesekkel kell megbeszélni a dolgot, hogy most már nemcsak ificsapat, hanem NB III-as gárda is van, azaz ugyanúgy elő kell készíteni a pályát, mint a többi együttesnek.

– Ön szerint elképzelhető, hogy nem voltak azzal tisztában, hogy itt vasárnap meccs lesz?

– Érdekes, mert tudták nagyon jól a létesítményvezetők, igaz, csütörtökön, de időben lett szólva. Őszintén mondom, nem tudom, kihez tartozik ez a feladatkör. Talán azt hitték, ha szombaton felvonalazzák, az elég lesz vasárnapra is. Hát tévedtek, mert egy nagyon precíz bírót fogtunk ki, ám hozzáteszem, teljesen igaza volt a játékvezetőnek.

– Térjünk rá a szakmára: erre számított? Nem a pálya körüli mizériára, sokkal inkább a győztes bemutatkozásra gondolok.

– Mindenféleképpen hazai pályán győzelemmel szerettünk volna kezdeni. Győzelmünk értékét az is növeli, hogy hatvanöt percig emberhátrányban futballoztunk. Úgy érzem, túl szigorúan állította ki a bíró a játékosomat. Utánrúgás volt, de a félpálya környékén, és nem találta el az ellenfelet.

– Kívülről nézve az összecsapást, úgy tűnt, csapata javára vált Mundi Roland kiállítása.

– Nem tudom. Akkor, amikor a kiállítás megtörtént, már jól kezdtünk játszani. Persze az elején érezhető volt a megilletődöttség a gyerekeken, de teljesen normális volt ez a kapkodás. Úgy éreztem, a legrosszabbkor történt a kiállítás, a szünetben is azt mondtam, meg fogjuk nyerni a mérkőzést egy-nullára, ha azokat a mozgásokat és védekezéseket megcsináljuk, amit elterveztem.

– Az öltözőben milyen a hangulat Molnár Balázs halála után néhány héttel?

– Az élet nem áll meg. Természetesen a Balázsra sokat gondolunk, de menni kell tovább. A többiek, remélem, tanultak ebből a butaságból. Én mindenkit óva intek a motorozástól.

– Mi a kitűzött céljuk?

– Az az igazság, teljesen fekete ló nekem az NB III. Nem igazán tudom, hogy ki milyen erőt képvisel. Mindenki ellen próbáljuk a maximumot nyújtani, a cél a minél jobb helyezés. Lehet, hogy kicsit durvát mondok, de akár a felkerülés is, mert más célt nem tudok elképzelni. Természetesen hozzájárul mindehhez az, hogy mennyien tudnak visszajátszani az első csapatból. Most ugyebár két fiú játszott vissza, és az egyiket kiállították… Az, hogy mi itt vagyunk, ezt nyugodtan kimerem mondani, a tavalyi ificsapat sikere.

– Egy találkozó alapján mi a véleménye a sorozatról?

– Nagyon jó felkészülés minden játékosnak, főleg talán azoknak, akik többet kihagynak és játékba kell lendülniük. Az első benyomásom alapján mindenféleképpen jobbnak tartom, mint a juniorbajnokságot. Szeretném megköszönni a klubnak azt a komoly támogatást, amit kaptunk.

PRISZTAI VIKTOR: „A kiállítás

minket zavart meg jobban”

– Ugye jól sejtem, hogy közel sem ilyen bemutatkozásról álmodott a Szigetszentmiklós kispadján?

– Természetesen győzelemre készültünk és számítottunk annak ellenére, hogy nem ismertük az ellenfelet – mondta Prisztai Viktor.

– Ha azt mondom, hogy az első félidőben – különösen a kiállítás után – csapata volt a jobb, viszont az SZTK teljesítménye a folytatásban visszaesett, elfogadja?

– Én úgy éreztem, hogy a kiállításig abszolút mi uraltuk a játékot, helyzeteink voltak. Meglepő módon a kiállítás minket zavart meg jobban, az ellenfélben pedig pluszenergiákat mozgósított. Emberelőnyben is fölényben voltunk az első félidőben, gólt mégsem sikerült szereznünk, pedig számtalan lehetőségünk adódott erre. A folytatásban megítélésem szerint sokat esett a játék színvonala. Mindkét csapat részéről kevesebb volt a tudatos játék, több volt ugyanakkor az elszórt labda, a ki nem kényszerített hiba. Sajnos nem tudtuk gólra váltani emberelőnyünket, míg egy szerencsétlen, kipattanó labda után az ellenfél megszerezte a vezetést, amit kitartó munkával meg tudott tartani a meccs végéig.

– Nem gondolja, hogy visszás az, hogy egy rutinos gárdát visszavet az emberelőny, míg egy fiatal társulatnak már-már javára válik?

– De. Ezt mindenképpen elemezni és orvosolni kell. Ami látszott, hogy a Vasasban egyfajta dac lett úrrá, ami pluszenergiával párosult.

– Nem fél attól, hogy ennek a vereségnek a hatására esetleg „beragadnak” a rajtnál?

– Nem, ettől nem félek. Biztos vagyok benne, hogy tudjuk orvosolni a problémáinkat, és reményeink szerint a következő fordulóban győzni tudunk. Bár egymás után idegenben játsszuk a mérkőzéseinket, ez nem szabad, hogy gondot okozzon.

– Milyen volt az első felnőtt bajnoki mérkőzésén dirigálni a fiait?

– Szerencsésnek mondhatom magam, hogy az edzői szakmában ilyen fiatalon ekkora lehetőséghez jutottam. Azon leszek én is és a csapat is, hogy sikeresek legyünk.