VASAS–SZIGETSZENTMIKLÓS 1–0. A hatvanöt percig emberhátrányban futballozó angyalföldiek lelkesedésben múlták felül a második félidőre érthetetlenül visszaeső ellenfelüket

Fáj utca: legelőre!

A letargikus helyzet alighanem tovább fokozható a magyar futballban. Tizennyolc perccel azért kezdődött később a Vasas Szigetszentmiklós elleni hazai bajnokija, mert a Fáy utcai hátsó füves edzőpályát elfelejtették felvonalazni… Spongyát rá (…), jöttek is a munkások, hogy aztán egykedvűen tegyék a dolgukat. A szégyen kifejezés aligha túlzás a patinás, hatszoros magyar bajnok, négyszeres kupagyőztes egyesülettel kapcsolatban.

Tizenhét óra tizennyolc perckor aztán útjára indult a labda, és mert viszonylag korán kapu felé szállt egy bomba, a helyszínnek is köszönhetően második világháborús övezetben érezhettük magunkat…

Nagy kár volt ezért az intermezzóért, hiszen több mint kétszázan állták körül a pályát, Mészöly Géza, a felnőttek mestere Vancsa Miklós ügyvezető igazgatóval és Antal Péter technikai vezetővel diskurált az első játékrészben. Fejfájást a látottak aligha okoztak Mészölynek, ugyanis nem volt egy olyan futballista sem piros-kék mezben, aki méltó lenne az NB I-es szereplésre.Hiába kezdte a játékot az angyalföldi legénység, a fehér mezes rivális két perc elteltével veszélyeztette Edelényi Dániel kapuját, ám a fejes a bal sarok mellé szállt. Kisvártatva odaát Stammel András izgulhatott, ám a bólintás ezúttal sem hozott eredményt, a labda a bal alsó sarok mellett suhant el. Feltűnő volt ezekben a percekben, hogy a házigazda a középpályán próbált fölényt kiharcolni,ám mert az SZTK két védekező középpályással állt fel, nem volt könnyű az elképzeléseket megvalósítani.

A tizenharmadik minutum majdnem szerencsét hozott a vendégeknek, hiszen egy gyors kiugratás után Szécsi Attila átkozhatta magát, mivel lövése a bal alsó sarok mellé ment.

Küzdöttek a felek becsülettel, alig volt üres járat ebben a periódusban, és ha jobban koncentráltak volna a Pest megyeiek, előnyre tehettek volna szert. Összeszedettebbnek, egyszersmind taktikailag érettebbnek tűnt a látogató, ám jól látszott, majd minden alkalommal Patakfalvi Balázst, az SZTK-fazonszabászt keresték labdával a társak, aki zömében jól is játszotta meg azokat. Az SZTK tízese ha kellett, hosszasan indított, ha úgy látta jobbnak, fontos oldalpasszokkal és azt követően mélységi megindulásokkal vétette észre magát. Szécsi Attila sokat küzdött a fiatal hátvédekkel, és nem egyszer ő nyerte a párharcot velük szemben.

A huszonötödik minutumban például a szigetszentmiklósi kispad előtt vitte volna fel egy hatalmas vágta után a labdát, amikor Mundi Roland hátulról becsúszott. A szabály szerint édes mindegy, hogy eltalálta-e az ellenfél lábát (a vetélytársnak persze nem mindegy…) vagy sem, a piros lap jogos ítélet volt.

Ezt követően arra lehetett számítani, hogy a piros-kékek sündisznóállásba vonulnak, ám volt helyzete a házigazdának is, mi több, nagyobb odafigyeléssel, egymás kisegítésével futballozott a játékrész hátralévő perceiben Kecskés Zoltán alakulata.

A szünetben Csépe István helyét az a Szente Tamás vette át, aki a hátsó alakzatban és egy sorral előrébb is kitűnő teljesítményre képes. A folytatásban az addig sem túl magas színvonal is visszaesett, miként a vendégek futballja is. Érthetetlen volt mindez, hiszen a fehér dresszeseknél több rutinos, sok nagy csatát megélt labdarúgó játszott, míg a hazaiaknál jobbára huszonévesek alkotják a keretet.

Hogy a hangulattal nem volt probléma, arról több néző is gondoskodott. Vlt, aki vicceket mesélt, míg más Kecskés Zoltán Skita Tamás felé intézett „Tamás, mutassál már valamit!” felkiáltására a „Told le a gatyád”-dal replikázott.

Fájdalom, a vendégek nem lehettek túl jókedvükben, mivel a Vasas egyre inkább belelkesedett, és mert nem látszott meg a létszámkülönbség, mi több, kapufáig is eljutott a gárda, érett a Vasas vezető találata. Nem véletlen, hogy a hetvenegyedik percben Prisztai Viktor lehívta a pályáról az egykori ferencvárosi Csurka Zoltánt, és helyére az egykor a Haladásban és a Kispest Honvédban futballozó Fehér Csabának adott lehetőséget a bizonyításra. A negyvenedik évéhez közeledő szélső kezdésként megbolondította a hazai védelem jobb oldalát, az már más kérdés, hogy „belehalt a szépségbe”, így a cselsorozat után elvesztette a labdát.

Három minutummal később már nem volt pardon: a Kollár lövése után Stammelról kipattanó labdát Szűcs László vágta két lépésről a hálóba.

Úgy tűnt ekkor, a három pont sorsa eldőlt, mert bár Patakfalvi Balázst a vendégek trénere a támadósorba állította, a helyére pedig Szente Tamás lépett előre, hiányzott az átütőerő futballjukból. Furcsa volt látni, hogy miért ívelgették előre folyton folyvást a megszerzett labdákat, amikor a széleken jobban megbontható lett volna a rivális védelme, hiszen már az első félidőben is nem egyszer a széleken került ellenfele mögé a Szigetszentmiklós. A lefújás előtt öt perccel hatalmas helyzetet puskáztak el a látogatók, akik csak önmagukat okolhatták, hogy egy náluk semmivel nem jobb együttes múlta őket felül – jobbára lelkesedéssel, ami ugyebár elvben alapkövetelmény…

VASAS–SZIGETSZENTMIKLÓS 1–0 (0–0)

Fáy utca, hátsó füves edzőpálya, 250 néző. Vezette: Aradi Csaba (Tóth István, Varga Zoltán)

VASAS: 22 EDELÉNYI Dániel (a Foci a köbön osztályzata: 5) – 15 VÁGÓ András (5), 14 KARUZS Attila (5), 20 BALOGH Miklós (5), 5 GÁSPÁR Balázs (5) – 10 KOLLÁR Dániel (6), 6 VILLÁM Balázs (4), 8 CZIMMERMANN Patrik (5), 11 MUNDI Roland (1) – 9 SZŰCS László (6), 13 SKITA Tamás (4). Edző: Kecskés Zoltán.

SZIGETSZENTMIKLÓSI TK: 1 STAMMEL András (5) – 9 MORAUSZKI István (5), 2 SIMKÓ Krisztián (5), 15 KIRÁLY András (5), 5 TUSA Zoltán (5) – 17 HORVÁTH László (6), 6 CSURKA Zoltán (5) – 20 TAMÁSI Gábor (5), 10 PATAKFALVI Balázs (5), 16 CSÉPE István (5) – 8 SZÉCSI Attila (5). Edző: Prisztai Viktor.

Csere: Csépe helyett 4 SZENTE Tamás (5) a szünetben, Skita helyett 7 ROMPOS Róbert (0) a 63., Csurka helyett 12 FEHÉR Csaba (0) a 71., Kollár helyett 3 SZŐKE Péter (0) a 90. percben.

Gólszerző: SZŰCS László (1–0) a 74. percben.

Kiállítva: Mundi Roland a 25. percben (buktatásért).

Szögletarány: 2:5 (1:5)

TELJESÍTMÉNYINDEX

A JÁTÉKVEZETÉS: Aradi Caba a kiállításnál ugyan jól döntött, ám sok esetben megtorlatlan maradt egy-egy szabálytalanság, néhányszor zsebében maradt a sárga kártya.

A VASAS: Edelényi Dániel nem unatkozott a kapuban, sokszor azonban nem tették próbára képességeit. A védelemben szereplő játékosok némelyike körülményesnek és lassúnak tűnt, nem mindig a legjobb, legegyszerűbb megoldást választották az ebben a sorban szereplők. A középpályán Mundi Roland ráfizetett a motiváltságára: hiába akart bizonyítani, huszonöt perc után kiállították. Kollár Dániel ameddig bírta erővel, jó beindulásai voltak, a második félidő elején eltűnt, de a hajrára a szíve vitte előre. Villám Balázs talán maga is megijedt, hogy az NB III-ban szerepel, ő ennél tud jobban játszani, Czimmermann Patrik hozta az átlagot. A támadók közül Szűcs László sokat dolgozott a mezőnyben, lesipuskás gólja önmagáért beszél. A III. Kerülettől szerződtetett Skita Tamás jól láthatóan önbizalomhiányban szenved, csoda, hogy több mint egy órát így is a pályán lehetett. A cserék közül Rompos Róbert nem tudta bebizonyítani, hogy a kezdők között volna a helye.

A SZIGETSZENTMIKLÓS: Stammel András, ha rutinosabb, aligha kap gólt, a beadásoknál viszont magabiztosnak tűnt. A védelemben a két szélső sokszor volt játékban, ám különösen a második félidőben megforgatták őket. A középpályán Patakfalvi Balázs jól kezdett, a szünet után visszaesett játéka, csakúgy, mint Tamási Gáboré. A két védekező középpályás közül Horváth László tűnt agilisabbnak. Szécsi Attila nagy harcos, ezt vasárnap délután is bizonyította. Ha a gólhelyzeteinél higgadtabb, nagyobb hasznára lehetett volna csapatának. A cserék közül Fehér Csaba ha negyedórával előbb kap lehetőséget, talán „pontosan” távozott volna a Szigetszentmiklós.

VÉLEMÉNY

Szégyen és gyalázat

Miután Minarik Ede kiadta a jelszót, miszerint „Kell egy csapat!”, minden úgy történt, ahogy azt eltervezték. Még a szocializmusban történt, nem is volt olyan régen.

Forgathatták volna a legendás filmet a nagyszerű Garas Dezsővel a Fáy utcai hátsó füvesen. Alighanem a zseniális művésznek is feltűnt volna, hogyha a játéktér nincs felvonalazva. Úgy tűnt egy másik filmcímmel élve, megállt az idő Angyalföldön.

Elkeseredésre okot adó történet ez, immár a sokadik, amit a honi futballban lehet tapasztalni.

Tizennyolc perc elég is volt, hogy minden a helyére kerüljön. Hogy a pályahitelesítések milyen módon történnek, arról ezek után már vannak sejtéseink, csakhogy…

A rivális Szigetszentmiklós vezetői álltak maguk elé nézve, és nem hitték el. A Pest megyeieknél szeptember nyolcadikán lesz a hivatalos (műfüves) pályaavató, amely mindent kielégítő hatszáz fő befogadására alkalmas lelátóval egészül ki.

Megalázó szituáció lehetett ez a vasárnapi, ámbátor bármennyire is fájó kimondani, legfőképpen saját játékosait alázta meg a pályamunkás vagy a gondnok, hogy „feljebb” már ne is menjünk.

Igaz, a tisztelet és tisztesség amúgy is kiveszőben van a honi sportágból, miért éppen itt lenne másként?