Változnak az idők. Amíg májusban ugyanezen együtteseket hazai oldalon Kecskés Zoltán, míg vendégoldalon Rubold Péter dirigálta, addig augusztus közepén emitt Komjáti András (a későbbiekben interjút olvashatnak vele honlapunkon), amott Balogh Gábor ült a kispadon.

A hőségben nem volt könnyű futballozni, de a fiúk harcoltak becsülettel.

Hajtottak, küzdöttek – eredménytelenül.

Röviden ennyit lehetne írni a csatáról. Nem szabad elfelejteni azonban azt a tényezőt, hogy a zöld-fehérek több gólveszélyes szituációt teremtettek vetélytársuk kapuja előtt, ám vagy rosszul céloztak a támadók, vagy a hazaiak kapusa avatkozott játékba – többnyire jól.

Amikor a második félidőben egy sokadjára elrontott passz után a látogatók trénere hatalmasat ordított, nem lettünk volna a labdarúgó helyében. Ez aztán a katasztrófa, gondoltuk magunkban – maga a pokoli Torony.

Komolyabbra fordítva: szólni kell a játékvezetésről is, hiszen az NB I-ben bemutatkozó Gaál Gyöngyi vezette a találkozót. Ha diplomatikusan akarunk fogalmazni, a szőke sporttársnőnek volt már jobb meccse is. Igaz, partjelzői nem egyszer bevitték az erdőbe, habár ezt egy hölgy esetében mégsem illik mondani.

Összességében tehát az átlagnál nem jobb mérkőzés volt ez, ám hogy mit jelent egy Vasas–Fradi csata, azt jól jelzi ama tény, hogy a fordulást követően a pálya széléről nézte végig a küzdelmet Mészöly Géza, a felnőtt gárda mestere Kiss Lászlóval, de tiszteletét tette Kecskés Zoltán, az NB III-as ligacsapat edzője mellett a korábbi kedvencek közül Aranyos Imre és Mónos Tamás is.