LENKEY GÁBOR: „A futball megszűnt számomra”

– Ha azt mondják önnek a meccs előtt, hogy döntetlenre végeznek a fővárosban, elfogadja?

– A pont az mindenhol pont – felelte Lenkey Gábor. – Az ember azonban azért sportember, mert mindig nyerni szeretne. Mi megpróbálunk mindig győzelemre játszani, ám sajnos észre kell venni, a végjátékunkkal nagy gondok vannak.

– Minek köszönhető az, hogy a második félidőben már egy más szellemű Balassagyarmat volt a pályán, amelyik jobban futballozott ellenfelénél és több helyzete is volt?

– A mozgás minőségével volt a probléma. Csapatom tele van fiatal játékossal. Felveszünk egy tempót, abban próbálunk futballozni, viszont a minőség sokkal fontosabb lenne. A futás minőségét a végére hagyjuk, amikor már ég a ház… Úgy gondolom, a kidolgozott ziccerek alapján nagyon közel voltunk ahhoz, hogy ne csak egyenlítsünk egy szerencsés góllal, de meg is nyerjük az összecsapást.

– A nevek alapján volt mozgás a keretben. Kik jöttek, illetve kik mentek?

– Érkezett Földi Laci Salgótarjánból, Baranyi Tibor Szécsényből. Mindketten nagyon becsületesen dolgoznak, jól beilleszkedtek abba a rendszerbe, amit próbálunk játszani. Távozott László Lóránd, aki nagy veszteség, mert mind taktikailag, mind emberileg meghatározó volt ebben az osztályban. Fábri Zoli Szűdre, Vida Máté pedig Héhalomra igazolt.

– Valakit kifelejtett a sorból… Ivitz Zoltán is távozott Balassagyarmatról, az okról pedig különböző mendemondák keringenek. Öntsünk tiszta vizet a pohárba: mi történt?

– Zoli nagy értéke volt a csapatnak.  Egy rutinos, sokat kipróbált harcos. Sajnos a magánélete nem úgy alakult, ahogy azt ő és sok ember is eltervezi, ebből adódóan az egyesület felajánlott neki egy segítséget, amit ő elfogadott. Nyilván nem volt egyszerű döntés az ő és a mi részünkről sem, hiszen szakmailag fontos lett volna nekünk, de úgy döntöttünk, az emberi magatartás előbbre való, mint bármi más.

– Ezek után milyen őszre számítanak? Mire lehet képes a gárda?

– A tavalyi ősz elég negatívra sikeredett, aztán a tavaszt, ha végignézzük, látható volt, hogy fejlődünk. Reméljük, hogy egy kicsit megint előrébb lépünk. Talán a racionalitás, a hidegvér, a vagányság hiányzik a játékunkból. Amikor el kell dönteni egy meccset, akkor el kell dönteni, ez viszont majd csak a rutinnal jön.  A legfiatalabb játékosunk tizenhat éves, és ő is ott toporog, hogy kezdő legyen. Ez azt hiszem, mindent elmond rólunk.

– Rutinosan kikerülte a kérdést…

– Úgy gondolom, az ötödik és tizedik hely körül lehet esélyünk, de csak is akkor, ha az utolsó húsz-huszonöt perc játékát produkáljuk, azaz mentálisan és fizikálisan is a maximumot tudjuk nyújtani.

– Ön szerint mi a legfőbb erőssége az egyletnek?

– Talán az, hogy mindenki helyi, vagy legalábbis környékbeli. Nagyon jó a társaság, a fiatalok és az öregek szinte egy húron pendülnek. Az edzésjátékok olyanok, hogy a kölcsönös tisztelet mellett a rivalizálás is megjelent az öltözőben, ami nagyon fontos. Mindenki a helyét keresi, játszani szeretne. Úgy érzi mindenki, helye van a csapatban, és ez nagyon jó.

– Alighanem Lenkey Gábornak is jutna hely a kezdő tizenegyben. Élvonalat megjárt, tapasztalt labdarúgóként vonult vissza. Nem hiányzik a futball?

– Olyan sérülésem van, ami után a futball megszűnt számomra. Részleges tokszalagszakadásom után az izmok elszakadtak. Ez van. Az ember nem próbálja ki magát, mert úgy ismerem magam, ma egy kicsit, holnap még egy kicsit, aztán még többet. Annyit már nem ér, ráadásul nem ebből élek. Az egészségem fontosabb, mint a labdarúgás.