BUDAPEST HONVÉD–HAMBURG 0–0. A lelkesedés dicsérete

Csütörtök ellenére nem mondtak csütörtököt

Van még remény! A Budapest Honvéd remek futballt bemutatva nagyszerűen helytállt a német Hamburg ellen.

Rafael Van der Vaart nem tudja, miből maradt ki.

A holland zseni, akit a spanyol Valencia csábít egyre erőteljesebben, még a HSV kispadjára sem ült le – a hivatalos információ szerint sérülés miatt.

Meglehet, így jó ez nekünk, magyaroknak. Ez volt az a csütörtök, amikor ismét lehetett lelkesedni, ábrándozni, és a forróvá, egyre forróbbá váló délután a Honvéd-sálat nyakba akasztva célba venni a Megyeri úti Szusza Ferenc Stadiont. Félreértés ne essék, az UEFA-kupa második selejtezőkörében nem magyar párharcra került sor, de a több néző reményében a XIX. kerületiek Megyerre vitték az összecsapást.

Kissé rémisztően kezdődött a várva várt csata, hiszen sokáig nem volt a mieinknél a labda. Persze a Honvéd egyre inkább megnyugodott, ahogy teltek-múltak a percek. Jó volt látni, hogy a beharangozókban foglaltak igencsak helytállónak bizonyultak, lévén a kispesti egylet nem húzódott sündisznóállásba, mi több, tüskéket inkább a hamburgiak osztogattak.

Például rögvest a tizedik percben, amikor Ivancsics Gellértet a jobbhátvéd Demel úgy szerelte, hogy az a világ szinte valamennyi pályáján tizenegyest érne – fájdalom, a Megyeri úton nem…

Azt nem állítjuk, hogy a Hamburg nem jobb a Honvédnál, ám az első félidőben remekül futballozott a magyar gárda, felvette a nemzetközi tempót. Már azon elmélkedtünk, hogy a Honvéd Benjaminjából a Goldie Hawn főszereplésével készült film címe után nem is közlegény, de minimum őrmester lesz, mivel tanárian futballozott.

Nem győzzük hangsúlyozni, a Bundesliga egyik meghatározó alakulata a vetélytárs, éppen ezért örömteli, hogy Hercegfalvi Zoltán vagy Abraham előtt is adódott lehetőség – az már más kérdés, hogy kihasználni egyiket sem sikerült.

A játékrész úgy ért véget, ahogy azt remélni merészeltük: nem kapott gólt a piros-fekete sereg, ám ez mégsem semmi.

A szünetben sem Huub Stevens, sem Supka Attila nem cserélt. Lüktetett a meccs, és amikor a kétméteres lesről meginduló Zidan bombáját az ihletett formában kapuba álló Tóth Iván védte, akkor attól tartottunk, Zidan dühében lefejeli a partjelzőt, mint egy esztendeje névrokona az olasz Marco Materazzit… Szerencsére erről szó sem volt, így ahogy a Honvéd futballistái, mi is megnyugodhattunk.

Egy-egy labdaátvételnél és megindulásnál látni lehetett, fogy a szufla, ám valamilyen rejtélyes oknál fogva ezúttal nem lehetett azt érezni, hogy összeomlik a hazai brigád. Magasföldi József helyett Diego, majd később az alaposan elfáradó Hercegfalvi Zoltán helyett Abass érkezett frissítésként. Nyilvánvalónak tűnt, erővel jobban bírják majd a németek a hajrát, és így is történt. A nyolcvanötödik minutumban meghűlt a vér bennünk, szerencsére azonban de Jong három méterről csak a lécet találta el fejesével. Két percre rá aztán nagyon jó szögből járt szabadrúgás a Honvéd javára, és Ivancsics Gellért bombájánál Rost nem volt rest, így a bal sarokba tartó labdát kiütötte. Az eredmény már nem változott, és lám, ilyen is milyen rég volt: nekünk lehet hiányérzetünk.

Lelkesedésből jelesre vizsgáztak csütörtök este a magyarok, sőt, nem csupán a lelkesedést lehet dicsérni. Hitet adtak, hogy létezik még magyar futball. Ugye, létezik?

UEFA-kupa, 2. selejtezőkör, 1. mérkőzés

BUDAPEST HONVÉD–HAMBURGER SV 0–0

Megyeri út, Szusza Ferenc Stadion, 11000 néző. Vezette: Kuipers (holland)