2. PUTNOKI VSE         26     18     4       4       73–34        58

Szép remények…

Putnokon az ősz végén még az NB II-ről álmodoztak. Úgy tetszik, fél esztendő alatt minden megváltozott.

Már látjuk magunk előtt a jelmondatot. Egykor az egyik legnagyobb hazai telekommunikációs cégé volt a jelszó, most a PVSE-nél mondhatják ugyanezt a harmadik vonalra: jobb veled a világ.

Hogy valóban jobb-e, azt majd az idő eldönti. Mi mindenesetre lépjünk vissza a közelmúltba, hiszen van miről szót ejteni. Az ESMTK elleni hazai pontvesztéssel indult a 2006-2007-es szezon putnoki szemszögből, ám Koszta Péter tanítványai annál jobb folytatást produkáltak. Hogy a Nagykáta (5–0) vagy a Felsőzsolca (4–0) nagy pofonba szaladt bele, talán természetesnek vehető, miként az sem keltett különösebb feltűnést, hogy az ősszel különösen erős Gyöngyös otthonából három ponttal távoztak Lázár Norberték (3–2). A Maglód elleni hazai találkozón aztán olyan történt, ami az ősz során nem volt tapasztalható: vereséget szenvedett a PVSE, méghozzá hazai pályán! A Maglód volt a tett elkövetője, méghozzá kiváló első félidő után győztek a Pest megyeiek 4–3-ra. (Igaz, ha öt perccel tovább tart a meccs, alighanem kiegyenlít a Putnok, hiszen az MKSK játékosai igencsak a térdükön jártak…

Az első félév végén mindössze négyszer nem győzött írásunk főszereplője, így nem csoda, hogy mindenki a hátukat nézte.

Voltaképpen tavasszal sem volt probléma, ám a három döntetlent három kudarcra cserélte az együttes, míg mindössze egyszer ikszeltek Daraiék. Az első játéknapon mindjárt be is húzhatták az első strigulát a vereség rovatba, hiszen az Ady Endre úton, ha minimális különbséggel is, de nyert a későbbi bajnok ESMTK (1–0). A tavaszra megerősödött RAFC ellen alig siker (2–1) következett. Sokáig gond nélküli menetelés következett, míg a szintén izmosodó Balassagyarmat otthonában belefért a remi (2–2) is. Az utolsó előtti fordulóban is a PVSE állt az élen, miután Turán sikerült győznie a csapatnak (2–1), ám a hab a tortáról lemaradt – már ha egyáltalán beszélhetünk tortáról –, lévén a záró körben „sikerült” hazai pályán kikapni a Mezőkövesdtől (2–3), miközben – minő véletlen – az ESMTK simán hozta a kötelezőt, így végül Putnokra került az ezüstérem. Megdolgoztak érte, annyi szent.

ŐSSZEL

13 mérkőzés

9 győzelem

3 döntetlen

1 vereség

42–16-os gólkülönbség

30 pont

TAVASSZAL

13 mérkőzés

9 győzelem

1 döntetlen

3 vereség

31–18-as gólkülönbség

28 pont

HAZAI PÁLYÁN

13 mérkőzés

9 győzelem

1 döntetlen

3 vereség

42–20-as gólkülönbség

28 pont

HAZAI PÁLYÁN, ŐSSZEL

7 mérkőzés

5 győzelem

1 döntetlen

1 vereség

23–9-es gólkülönbség

16 pont

HAZAI PÁLYÁN, TAVASSZAL

6 mérkőzés

4 győzelem

0 döntetlen

2 vereség

19–11-es gólkülönbség

12 pont

VENDÉGKÉNT

13 mérkőzés

9 győzelem

3 döntetlen

1 vereség

31–14-es gólkülönbség

30 pont

VENDÉGKÉNT, ŐSSZEL

6 mérkőzés

4 győzelem

2 döntetlen

0 vereség

19–7-es gólkülönbség

14 pont

VENDÉGKÉNT, TAVASSZAL

7 mérkőzés

5 győzelem

1 döntetlen

1 vereség

12–7-as gólkülönbség

16 pont

3. MEZŐKÖVESD                 26     14     9       3       53–28        51

Év végi bizonyítvány: másodosztályba léphet

Amire alighanem senki sem számított: a Mezőkövesd az elmúlt hétvégén bemutatkozott az NB II-ben, avagy a bronzmedália alaposan felértékelődött.

A bajnokságnak Lengyel Lajossal nekivágó, végül a volt váci Vojtekovszky Csabával befejező társulatnál elégedetten dőlhetnek hátra, hiszen az őszi ötödik hely után felkapaszkodott a dobogóra a Mezőkövesd.

Persze aligha intézhető el eme hőstett egyetlen mondattal, így nézzük, miként is festett az első és a második félév az MSE szempontjából.

Feltűnő, hogy majdnem annyiszor játszott döntetlent a csapat az ősz folyamán (5), ahányszor győzött (6). Persze mindez nem baj, ám ha az egy-egy pontok helyett három-három pontokat írhattunk volna az aktuális forduló után, meglehet, a friss aranyérmesről beszélnénk.

Ha azt írjuk, hogy Pozder Nenadék mindössze három vereséget könyvelhettek el huszonhat meccs során – kettőt ősszel, egyet tavasszal –, akkor alighanem mindenki azt mondja, bizony, ez az együttes nem lehet rossz.

És valóban nem az, bár a Balassagyarmat elleni, fiaskóval felérő iksz (2–2), illetve a Turától kapott méretes zakó (4–2) hazai pályán aligha az önbizalmat növelte.

A tavaszra aztán még erősebb lett az MSE, azaz nem volt mese, aki jött az útjukba, vagy legyőzték vagy remiztek. A Balassagyarmat örülhetett egyedül, elvégre nem elég, hogy ősszel is pontot raboltak Roza Lászlóéktól, a tavasszal meg is verték riválisukat (1–0).

Összességében elmondható, hogy mint végül kiderült, az utolsó kanyarban szerzett három pontnak köszönheti másodosztályú tagságát a csapat, ugyanis ha Putnokon nem győz a ’Kövesd (3–2), csupán negyvennyolc pontja lett volna, így abban az esetben a Duna-csoport harmadikja, a negyvenkilenc egységet kasszírozó Százhalombatta szerepelhetett volna az NB II-ben. A kezdés mindenesetre jónak mondható, ugyanis a Keleti-csoport 1. fordulójának vasárnapi záró meccsén, hazai pályán a remekül összerakott Bőcs ellen viszonylagos gyenge játékkal is nulla-nullára voltak képesek. És mint a mester nyilatkozta, tudnak tanítványai ennél jobban, sokkal jobban is teljesíteni.

ŐSSZEL

13 mérkőzés

6 győzelem

5 döntetlen

2 vereség

29–17-es gólkülönbség

23 pont

TAVASSZAL

13 mérkőzés

8 győzelem

4 döntetlen

1 vereség

24–11-es gólkülönbség

28 pont

HAZAI PÁLYÁN

13 mérkőzés

9 győzelem

3 döntetlen

1 vereség

34–12-es gólkülönbség

30 pont

HAZAI PÁLYÁN, ŐSSZEL

6 mérkőzés

3 győzelem

2 döntetlen

1 vereség

20–10-es gólkülönbség

11 pont

HAZAI PÁLYÁN, TAVASSZAL

7 mérkőzés

6 győzelem

1 döntetlen

0 vereség

14–2-es gólkülönbség

19 pont

VENDÉGKÉNT

13 mérkőzés

5 győzelem

6 döntetlen

2 vereség

19–16-os gólkülönbség

21 pont

VENDÉGKÉNT, ŐSSZEL

7 mérkőzés

3 győzelem

3 döntetlen

1 vereség

9–7-es gólkülönbség

12 pont

VENDÉGKÉNT, TAVASSZAL

6 mérkőzés

2 győzelem

3 döntetlen

1 vereség

10–9-es gólkülönbség

9 pont