Célok és remények

A minap beszéltem telefonon egy budapesti játékvezetővel. Kit érdekel – lehetne az első, felettébb jogosnak tetsző gondolat a Kedves Olvasó részéről, ám talán mégis érdemes továbbolvasni. Szóval, a csevely meglehetősen baráti volt, egyszóval mindenféle hivatalos formulát nélkülözött. Ez a fiatalember agilis, a sikerért bármire képes, egyszóval olyan, aki képes küzdeni az álmaiért. A célja nem más, minthogy sikerüljön a feljutás a Budapest-bajnokság első osztályú játékvezetői keretbe.

Magunk között szólva nem semmi a pali. Most őszintén: ki az, aki szívesen vezetne olyan fővárosi meccseket – és itt nem a blasz-egyre kell elsősorban gondolni, hiszen „lejjebb” igenis vannak „problémás” csapatok –, amelyeknek már-már automatikus velejárója a habzó száj és a nem éppen Ady Endrét idéző stílus.

A minap olvastam a sportnapilapot, és nem sok kellett hozzá, hogy kiessen a kezemből.

Két tehetséges, sokra hivatott ifjú titánról szólt a fáma, Filkor Attiláról és Koman Vladimirről.

Előbbi pályán volt egy felkészülési torna egyik összecsapásán, méghozzá az olasz Internazionale dresszében. Részletkérdés, hogy mindezt nem jegyzik a futball-lexikonok, az már aligha, hogy a nagy esély, no meg a kispadra ültetés fenyegető veszélye miatt, ha lehet, nem jönne haza a válogatotthoz. Ha úgy vesszük, érthető a pelyhedző állú legény reakciója, elvégre a „futottak még” kategóriát képviselő Olaszországgal játszanak csupán a mieink, és az azúrkékek nem tényezők a kontinens futballjában, mi több, ha egy bosnyák, észt vagy walesi klubcsapat itáliai együttest kap bármelyik európai kupa sorsolásakor riválisul, a hasukat fogják a nevetéstől.

Komannal más a helyzet. Inkább az ukrán nemzeti gárdát választaná, és ezért még olyanhoz is folyamodott, amit szombat esti kártyaparti során szokott a többség: blöffölt. Azt állította az ungvári születésű, ám Magyarországon pallérozódó tehetség, már keresték az ukránok, illetőleg szóba került a neve. Naná, hogy nem is hallottak róla…

Valamelyik nap ismét eszmecserét folytatok egy budapesti játékvezetővel. Alighanem megkérdezem majd tőle, mikor indul a szezon, és hogy mit gondol, vajon az RTK vagy a Csillaghegy lesz-e jobb az idén? Eszembe jutott, mi lenne, ha ők valamikor találkoznának? Három sportember. Bocsánat: sportember és sportolók. A kettő nem ugyanaz. Higgyék el, tényleg van különbség…

HORVÁTH M. ATTILA