MENCZELES IVÁN: „Ezektől a játékosoktól ez volt a maximum”

– Mit gondol a Tura ellen látottakról, tudva azt, hogy szerda este az ESMTK vegyes csapata lépett pályára?

– A véleményem az, hogy nagyon sokat kell fejlődnünk – mondta Menczeles Iván. – Javulnunk kell, a hibáinkat ki kell küszöbölni. Azok a futballisták játszottak ma, akik a tizenharmadik-huszadik játékosok, de nekik is többet kell nyújtaniuk, hiszen azért kerültek ide, mert mondjuk a Turába nem fértek volna be. Ezért nagy edzői feladat ez, mert ebben a csapatban tizenegy-tizenkét jó játékos van, de a tizenharmadiktól lefelé sajnos nem ütik meg a másodosztály szintjét, de meg merem kockáztatni azt is, hogy még a harmadosztályban sem volnának alapemberek. Én nem akarom ledegradálni a játékosaimat, de sajnos olyan anyagi helyzetben van az Erzsébet, hogy nagyon nehéz lesz nekünk így kivívni a bennmaradást. A perememberek is nagyon fontosak ebben a hosszú, erős bajnoki évadban, mert tudjuk, hogy a sérülések, eltiltások bennünket is sújthatnak. Tudjuk jól azt is, a másodosztályban nem olyan játékvezetők vannak, mint a harmadosztályban. Ha összeszámolom, körülbelül tizenhat elfogadható játékosom van, így még egy csapatot nem tudunk kiállítani. A mérkőzésre visszatérve: a Tura teljesen megérdemelten nyert. Hogy kik léptek pályára, az teljesen mindegy, ma az ESMTK-t ők képviselték, méghozzá nem a klub hírnevéhez méltóan. Persze tették mindezt önhibájukon kívül, ugyanis ezektől a játékosoktól ez volt a maximum.

– És mi lehet a maximum a második vonalban? Mire számíthatnak a szurkolók?

– Természetesen a bajnoki meccs mindig más. Olyan csapat ez az ESMTK, amiért itt is akarok maradni ebben a szezonban. Erős a csapategység, erős a szurkolótáborunk. Minden csapatnak meg kell küzdenie, hogy legyőzzön bennünket. Szeretném, ha győzelemmel tudnánk bemutatkozni, ami nem lesz könnyű, mert ismerem a Nyugati csoportot. Két éve Mosonmagyaróváron voltam edző, így tudom, rengeteg jó futballista található ezekben a klubokban. Ha a Keleti csoportba kerülünk, vállaltam volna, hogy az első tíz hely valamelyikét megszerezzük. Nyugaton más a helyzet. Egy célunk van: három csapatot meg kell előznünk. Úgy érzem, a védekezésünk javulni fog, támadásban a Tura ellen is erősek voltunk, igaz, az ellenfélnek is sok helyzete volt, de ha jobban koncentrálunk, nem lehet baj. Úgy gondolom, harminc pontot mindenképpen szereznünk kell a biztos bennmaradáshoz. Más célunk nincs, illetve csak az, hogy hazai pályán ki kell szolgálnunk közönségünket. Törekednünk kell arra, hogy élvezetes meccseket játsszunk, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy nem tudjuk megnyerni mindegyik itthoni mérkőzésünket.

– Megfelelőnek tartja azt a minőségbeli átalakulást, ami a keretben végbe ment?

– Határeset. Nekem arra kell figyelnem, hogy azok az emberek, akik nagyon fontosak, mindig topon legyenek, a sérülések kerüljék el őket. Nagy bajban lehetünk, ha ez nem így lesz.

– Nem akarok beleszólni a munkájába, de nem gondolja, hogy nagy luxus a frissen szerződtetett Füzi Krisztiánt az ő játékintelligenciájával középső védőként szerepeltetni? Mindezt csak azért vetem fel, mert a Százhalombatta ellen ezen a poszton játszott.

– Sok a sérültünk. Belső védőnk, Turi Zoli a kezdésre nem is lesz a topon, ezért kísérletezek. A Százhalombatta ellen játszott Krisztián, de ő mindenhol tud játszani, nagy erőssége lehet a csapatnak, nagyon bízom benne. Középpályán éppen azért erős a csapat, mert négy-öt meghatározó ember tudja és érzi a játékot, ezért is gondolom azt, sokat lesz nálunk a labda. Előre mi jók vagyunk, hátul kell szilárdabbnak lennünk.

– Nem titok, amikor üdvözöltük egymást, beszélgettünk az interjú és a mérkőzés előtt. Akkor meglepett, hiszen azt mondta, a menesztéséről szóló kósza hírek nemhogy nem voltak igazak, de ön akart felállni a kispadról.

– Érzelmileg kötődöm az egyesülethez. Úgy gondoltam, a klub százéves, bajnokok lettünk, így megpróbálom teljesíteni a feladatot. Nagyon sokat köszönhetek az egyesületnek, ezért hosszabb vajúdás után döntöttem végül a maradás mellett. A problémákat a vezetőkkel tisztáztuk, ami elsősorban nem anyagi természetű gond volt, mi több, hellyel-közzel megoldódott. A profi világban nem szabad az érzelmekkel törődni, én mégis ezt tettem. Újra leültünk a vezetőkkel, ami után úgy álltunk fel, hogy a továbbiakban is mindent megteszek az ESMTK minél jobb szerepléséért. Aztán hogy mi sül ki belőle, ezt a szezon közben ön is látni fogja. De én most csak előre tekintek.