TURA–ESMTK 0–2. Az első félidőben Nagy Gábornak többször is bravúrokat kellett bemutatnia a vendégkapuban, ám csapattársai a legnagyobb helyzeteket is kihagyták

December hatodikán a Mikulás nem bánik olyan bőkezűen az ajándékokkal, mint ahogy a turai labdarúgók bántak az ordító ziccerekkel… Az ESMTK vegyes egylete csalódást keltően futballozott.

Amikor négy óra előtt néhány perccel lassan, de annál hangosabban zötykölődve megindult az ötvenkettes villamos a Határ úti végállomásról, semmi jel nem utalt arra, hogy ezen a tavaszias időjárást hozó nyári szerda délután meccset rendeznek az ESMTK-sporttelepen. Nem hallottunk „Hajrá, Liza!” kiáltást, mi több, Farkas András nevével díszített erzsébeti mezben pompázó jókedvű fiatalokba sem botlottunk. Pedig örömre éppenséggel volna ok, hiszen az idén százesztendős klub futballcsapata megnyerte az NB III, Mátra-csoportját.

A stadion ásítozott az ürességtől, Menczeles Iván, a hazai gárda sikeredzője is csupán fél öt előtt néhány perccel tűnt fel a parkolóban. Aztán jöttek a játékosok, hogy újra megmutassák a közönségnek, nem véletlenül indulhatnak el a második vonalban.

Öt óra után aztán szállingózni kezdtek a turai labdarúgók is, akik egészen más célokért küzdhetnek a 2007-2008-as szezonban. Berla Attila munkája egyre inkább látszik a csapaton, ráadásul a Kóka KSK volt trénerének megadatott az, ami tavaszi „beugrásakor” nem: ő edzette és trenírozza a társulatot a felkészülés kezdete óta.

A drukkerek tartották magukat az évfordulóhoz, jelesül a kezdéskor körülbelül annyian ücsörögtek a lelátón, ahány esztendős szeretett klubjuk…

Aki most látta először a holtszezon során a piros dresszben pompázó házigazdát, annak igencsak meresztenie kellett a szemét, kiket ismer a kezdő tizenegyből. Persze szó sincs arról, hogy kicserélődött volna a keret, ám mert az alapcsapat kedden a szintén NB III-as Szuázhalombattával játszott – és nyert 4–1-re Újhegyi Gábor és Marosfalvi László vezérletével –, ezúttal egy vegyes összetételű alakulat futott ki a gyepre.

A TVSK-ban is megannyi új arcot fedezhettünk fel: kezdőként jutott szerephez a Rákosszentmihályi AFC-től átcsábított Kiss Attila és Kiss László, és az ikrek jó benyomást tettek. A középpálya tengelyében egy régi-új ismerőst véltünk felfedezni Horváth Mihály személyében, aki tagja volt a két évvel ezelőtti bajnokcsapatnak, míg Szűcs István többek között Budaörsön jutott szóhoz. A mai produkciója alapján egy sokat futó, rendkívül harcos labdarúgóra tett szert a Pest megyei gárda, akivel és amivel hosszú távon csak jól járhat.

A találkozó úgy kezdődött, hogy az a fővárosi drukkerek rémálmaiban se forduljon elő. A hetedik percben megszerezte a vezetést Berla Attila brigádja, méghozzá nem érdemtelenül, hiszen azt megelőzően két hatalmas helyzet maradt ki Bonica hálója előtt.

Az első negyedóra végén tizenegyeshez jutott a hazai csapat, ám a büntető kimaradt, miután Szőke László a kapu bal oldala felé tartó erős, ám rosszul helyezett lövését a remek irányba elmozduló „tizenegyes ölő” Nagy Gábor a mezőnybe ütötte.

Lüktetett a meccs, köszönhetően a kellemes időnek, ám a budapestieknek több izgulnivalójuk volt, mivel nem csupán középen, de a széleken is sebezhető volt a védelem. Néhányszor azonban nemcsak Bonicának, de Nagy Gábornak is bizonyítania kellett tudását.

A folytatásban sem változott a játék képe, a csereként beálló Hegyesi László többször is olyan szituációban rontott, hogyha mindezt a serdülő kettőben teszi, hazáig zavarják. Elképesztő volt látni egy-egy ESMTK-játékos gyengélkedését, akik közül jó néhányan nem ütik meg a másodosztályú szintet, ez szerda este végképp bebizonyosodott. Slusszpoénként a véghajrá előtt kettőre nőtt a látogató előnye, de ez már nem osztott, nem szorzott. És ha már a matematikai műveleteknél tartunk: le kell vonni a tanulságokat mindkét oldalon. Addig, amíg nem késő.

Erzsébeti események

JÁTÉKVEZETŐHIÁNY. Kertész Zsolt összességében nem vezette rosszul a találkozót, ám be kell látni, ezen a szinten nem célravezető, hogy a leshelyzeteket és az esetleges szabálytalanságokat negyven méterről ítélje meg a sporttárs, így alighanem több vitás szituációban más ítélet született volna, ha a spori munkáját két asszisztens segíti.

SÉRÜLTEK A HIÁNYPOSZTON. Turi Zoltán és Péter Antal egyaránt sérülés miatt nem állhatott együttese rendelkezésére. Amennyiben a két labdarúgó szerephez jut, masszívabb lett volna az erzsébetiek hátsó alakzata.

FOGADJUNK, HOGY… Nem véletlen, hogy remekül teljesített a vendégcsapat, hiszen bár ezúttal csak a kispadon jutott hely Nagy Csabának vagy Takács Lászlónak, nem csupán egymással kötöttek vicces fogadásokat, de mint kiderült, Berla Attila is vevő az efféle csapatépítő jelenségre. A turaiak Takija például gólt ígért az ESMTK ellen, ami nem jött össze ezúttal, ám feltételezhető, aligha bánja az eredménytelenséget, hiszen a TVSK végül is magabiztosan győzött.

ERZSÉBETI SMTK–TURA VSK 0–2 (0–1)

Ady Endre út, 100 néző. Vezette: Kertész Zsolt

A kezdőcsapatok

ERZSÉBETI SMTK: Bonica – Oletics G., Tvaruska A., Papp D., Kővári – Lázár, Szőllősi G., Szőke L., Papp D. – Farkas A., Vörös D. Edző: Menczeles Iván.

TURA VSK: Nagy G. – Senyviczky K., Kiss A., Lilik P., Sukaj Zs. – Kuti L., Horváth M., Szűcs I., Less T. – Less K., Kiss L. Edző: Berla Attila.

Gólszerző: LESS Krisztián (0–1) a 7., DZSUPIN Gábor (0–2) a 76. percben.