BKV ELŐRE–SZIGETSZENTMIKLÓS 2–3. Általános meglepetésre a harmadosztályú SZTK nem csupán partiban volt az NB II-es budapestiekkel, de helyenként jobban is futballoztak Szécsi Attiláék

Habár egy másod- és egy harmadosztályú alakulat csapott össze kedd este hat órakor a Sport utcában, osztálykülönbségről szó sem volt.

„Az első pofon a legnagyobb, aztán a többit lassan megszokod…”

Ez volt az, amit a Szigetszentmiklós vezetői, edzői és játékosai el akartak kerülni. Merthogy július huszonnegyedikén az első felkészülési találkozójára készült az NB III, Duna-csoportjából az NB III, Alföld-csoportjába került társulat, amelynek a kispadján Székely Tibor helyett a Halász Gyula távozása után szerződtetett Prisztai Viktor ült. (A kényszerű vált(oztat)ás okairól hamarosan beszámolunk.)

EGYKORI FERENCVÁROSI HÁTVÉD ÉRKEZHET

Nem is lehet kérdés, igazi nagy csapat van alakulóban Pest megyében. Persze, joggal mondhatják, ezt szajkózta mindenki tavaly és tavalyelőtt is, aztán tessék, mi lett a vége. Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy remek képességű labdarúgókkal erősödött a keret. Jól mutatkozott be a korábban Vácott védő Stammel András kapus, valamint ugyanezen a poszton nyújthat maradandót a Budapesti Erőműtől szerződtetett tehetséges Kratancsik Dániel. Érkezett még Király András Taksonyból, a Rákosszentmihályi AFC korábbi játékosa, Pető Gábor. Igazán nagy hal is a ’miklósiak horgára akadhat, tudniillik pályára lépett, mi több, remek gólpasszt adott Csurka Zoltán, a Ferencváros egykori huszonnégy esztendős védője. A bal oldalon bevethető labdarúgót információink szerint egy Ausztriában edzőtáborozó cseh első ligás együttes hívja, ám ha a próbajáték után mégsem szerződtetnék a csehek, akkor aláír az SZTK-hoz. Holnapig, azaz szerdáig lehetnek még változások a keretben, mert voltak afféle szerencsevadászok, ám valljuk meg, nem mindenki nyújtott ámulatba ejtő teljesítményt.

Újdonság, hogy a gárda az új szezonban átáll az egycsatáros játékra, így a négy védő előtt két szűrő, valamint három támadó középpályással áll fel az SZTK, míg elöl egyetlen igazi ék veszi fel a harcot a rivális védősorával. A gyakorlatban az első negyvenöt perc során mindez így festett: Stammel András (Magyar Ákos) – Morauszki István, Simkó Krisztián, Pető Gábor, Csurka Zoltán – Baló Domonkos, Horváth László – Tamási Gábor, Szente Tamás, Csépe István – Szécsi Attila, míg a második játékrészben ez az összetételű gárda volt a gyepen: Magyar Ákos (Kratancsik Dániel) – Morauszki István, Szente Tamás (Domi), Gálhidi Gergő, Tusa Zoltán – Nagy Krisztián, Horváth László (Csépe István) – Baló Viktor, Józsa Máté, Farkas Roland – Tamási Gábor. Mint látható, Király András, illetve a fontos gólok szerzője, Patakfalvi Balázs nem lépett pályára, ám mindketten igazoltan voltak távol.

SZÉCSI: CSAK EGY TÁNC VOLT

És akkor a mérkőzésről: a BKV vegyes együttesén nem látszott meg, hogy előbb kezdte meg a felkészülést az NB II-re, mint a Pest megyei vetélytárs. Frissebbnek, labdabiztosabbnak, határozottabbnak tűnt a Szigetszentmiklós az első játékrészben, így nem csoda, hogy Csurka Zoltán beadása után a kapusról kipattanó labdát a hálóba pofozó civilben zenetanár Szécsi Attila névrokonához hasonlóan akár azt is énekelhette volna, hogy „Csak egy tánc volt”, míg a harmincnyolcadik minutumban Tamási lövése után tamáskodott a kapus, ami után valahogy csak a gólvonal mögé jutott a labda. A szünet előtt ugyan szépített a BKV, de a vendégelőny teljesen jogos volt.

A folytatásban sem fulladt unalomba a meccs, ami talán az enyhülő kánikulának is betudható volt, mindenesetre a hetvenötödik percben egyenlítettek a közlekedésiek.

„Kicsit kezdünk leállni!” – hangzottak Prisztai Viktor korántsem pozitív szavai, és a futballisták értettek a szóból: a nyolcvanharmadik percben egy távoli Csépe-szabadrúgásnál a fővárosiak cerberusa úgy elfeküdt, mintha közlekedési rendőr lenne, holott csak közlekedési kapus, ennek nyomán a bal alsóból gyengén kiütött labdát éles szögből Morauszki István nyugodtan a léc alá vághatta. Azt pedig mi „vághattuk le”: ez a csapat jobb, egyre jobb lehet a tavalyinál.