16. DUNAKANYAR-VÁC       30     4       7       19     21–57        19

Buktatókkal teli (Duna)kanyaros út

Ami már az ősz végén biztosnak tetszett: átszállójegyet váltott a Dunakanyar-Vác a honi első osztályra.

Gergely Károly tudhatott valamit. Az amúgy szimpatikus, korábban a III. Kerület és a Győri ETO sikereiért is sokat tevő szakember tavasszal a Kaposvár elleni idénynyitó találkozó után hagyott ott csapot-papot, no meg egy külföldiekkel „megerősített” láthatatlan légiót.

Valami nem stimmel Vácott – vonhatott gyorsmérleget az egyszerű sportkedvelő újságolvasó, és lássuk be, van is ebben igazság.

Ekkor már túl voltunk egy nyögvenyelős őszön, amikor is a piros-kékek nem találtak fogást az ellenfeleken, illetve a kispesti drukkerek bánatára a Honvédon igen… A tizenhét meccsen kapott huszonnégy találat nem nevezhető soknak, az már viszont sokk volt, hogy a munka mellett futballozó legénység mindösszesen tizenkétszer vonulhatott középkezdéshez boldogan.

Gergely mestert Nagy Tibor követte a kispadon, és ne csűrjük-csavarjuk, a kispesti „visszavágón” revánsot vettek a fővárosiak. A legendás hátvéd arca pirult a hat-nullás zakó miatt, bár szerintünk nem az övének kellett volna…

Talán mondanunk sem kell, nem tehetett csodát az egykori védő sem. Persze egy-egy meccsen – például a Diósgyőr, de különösen az Újpest ellen – bizonyították Rusvay Gergelyék, amennyiben kedvezőbb körülmények közepette edzhettek vagy futballozhattak volna, a bennmaradás kivívása sem álom maradt volna. 

SZUBJEKTÍV

A legnagyobb siker: tavasszal az Újpest elleni, hazai 3–1-es diadal

A legnagyobb kudarc: tavasszal a REAC elleni, idegenbeli vereség (0–4) 

A legjobban teljesítő játékos: Köteles László

A legnagyobb csalódást keltő játékos: Leandro