15. PÉCSI MFC           30     7       12     11     31–41        33

Mecsekalja: mindennek a teteje

Az egész évet tekintve talán nem megérdemelten ejtette ki saját magát a PMFC, ám ha azt vesszük, hogy a legtöbb nívótlan, élvezhetetlen bajnokit vélhetően Kulcsár Árpádék vívták, akkor már árnyaltabbnak tűnik a kép.

Az őszi kilencedik hely után minden szépnek tűnt. Szó sem volt osztályváltásról vagy egyéb rémképről. Sok ok ugyanakkor mégsem volt az örömre, tudniillik egyszer győzött a félszezon során a Keszei Ferenc edzette társulat. Mi ez, ha nem S. O. S.-jelzés a drukkerek felé?

A tavasz úgy indult, hogy Herbert Roland, a mecsekaljaiak cerberusa egyszer sem vette ki a lasztit a hálóból. A Fehérvár elleni idénynyitót (2–0) követően az MTK sem bírt Szabados Józsefékkel (0–0), majd a Diósgyőr (1–0) is pont nélkül kulloghatott haza, nem beszélve a Győrben szerzett fontos egységről (0–0). Az Újpest elleni hazai kudarcot (0–1) követően valami megszakadt, hiszen a pontvadászat végéig már nem nyertek (!) Bajusz Endréék, és mert az utolsó körben egy felettébb buta hiba után egy-nullás vezetésnél gólt kapott a védelem, a jövő esztendőt bizonyosan a második vonalban tölti az együttes.

SZUBJEKTÍV

A legnagyobb siker: ősszel a Diósgyőr elleni, idegenbeli 3–1-es diadal

A legnagyobb kudarc: tavasszal a Vác elleni idegenbeli döntetlen (1–1) 

A legjobban teljesítő játékos: Kulcsár Árpád

A legnagyobb csalódást keltő játékos: Győri János