Nincs már holnap

Ott lesznek majd mindannyian. Egymás kezét fogva, egymást átölelve. Forró péntek lesz az, amikor egy távolból jövő, egyre csak suttogó hang azt mondja majd meg-megremegve: „Kedves szurkolóink! Egy perc néma vigyáz állással, adózzunk a napokban elhunyt Molnár Balázs emlékének”.

Meccs lesz, bajnoki meccs. A Vasas fogadja a Tatabányát. Egészen bizonyos, egy Vasas-mezbe bújt alacsony termetű tizenkilenc éves fiú is ott ülne az ütött-kopott Illovszky Stadion lelátóján, hogy egy-egy kihagyott szituáció után dühösen a levegőbe csapjon.

Rohanhatna ez az átkozott idő. Repülhetne szélsebesen, egyenesen vissza a múltba. Hogy a két napig nem edző Rakéta becenevű ifjú legény kedd este ne akarjon ott lenni a társak között, akiket tisztelt, szeretett. Ő azonban, hiába nem várták egy betegség miatt, nyeregbe pattant, aztán irány a pálya! A Fáy utca volt a második otthona. A Berda József utcáig jutott…

Rohanhatna ez az átkozott idő. Repülhetne szélsebesen, egyenesen vissza a múltba.

Amikor még élt Balázs.

Amikor még élt…

Pokolba kívánt szavak ezek. Kecskés Zoltán, a Ferencváros egykori futballistája, a Vasas NB III-ban induló ligacsapatának edzője tudja ezt nagyon jól. Mint mondja, végig csak arra gondolt, hátha valamiféle tréfa áldozata lett, aztán majd másnap, az edzőmeccs és a vidáman kacarászó társak előtt jól leszidja „Cucut”.

Nincs már holnap. Megszűnt létezni.

– Nem lehet most könnyű nyilatkozni, ezzel a ténnyel tisztában vagyok. Mégis, mikor értesült a tragédiáról?

– Este kilenc vagy negyed tíz tájban telefonált az édesapja – felelte néhány másodperc néma csönd után Kecskés Zoltán. – Azt mondta, baj van. Elhiheti, ez abszolút nem fordult meg a fejemben. Azt hittem, tüdőgyulladást kapott, mert két napig nem volt edzésen. Mondtam neki, maradjon csak otthon, kúrálja ki magát, aztán a szerdai edzőmeccsen ha úgy érzi, játszik egy félidőt.

– Ha jól tudom, régóta tréningeznek.

– Második, sőt immár harmadik hete. Az első a rávezetés hete volt, csak minden másnap gyakoroltunk. Igazából most kezdtük a lényegi munkát, napi két edzéssel készülünk.

– A tragédia után mit tudott mondani a fiainak, akik szinte egytől egyig jó kapcsolatban voltak Balázzsal.

– A legnagyobb gond az volt, hogy mára le volt kötve egy mérkőzés. A délelőtti edzés elmaradt, úgy éreztem, sehogy sem lenne jó. A nagy meleg és a pályagondok miatt, másrészt pedig kevesen is vagyunk. A találkozót nem mondtam le, egy izraeli csapat ellen játszottunk. Mondani sem kell, síri csönd fogadott az öltözőben. Csak azt kértem tőlük, játsszuk le a mérkőzést, az eredmény nem lényeges, becsületesen álljunk helyt. Természetesen elmondtam, aki nem tud játszani, nem érzi magát kellőképpen erősnek, annak nem muszáj. Úgy érzem, minden fiú maximálisan helytállt.

– Van valamilyen felejthetetlen története, amiben „Rakéta” volt a főszereplő?

– Az igazsághoz hozzátartozik, hogy minden edzőnek vannak kedvencei. Balázsról azt bátran ki merem mondani, hogy az egyik legszimpatikusabb, legkedvesebb játékosom volt mind emberileg, mind szakmailag. Nagyon szerette őt mindenki, nemcsak én, hanem a többiek is. Egy rossz szava nem volt senkihez. Mindig azzal zrikáltam, hogy az U17-ben szerzett harmincöt találatot, az ifi A-ban pedig „elfelejtette” rúgni a gólokat. Természetesen sérülések, betegségek is közrejátszottak ebben. Borzasztó gyors volt, az átlagosnál gyorsabb képességgel megáldva. Az érzékenyebb típushoz tartozott, sokszor mondta is, ne cukkoljam, mert ettől lámpalázas lesz.

– Mit gondol, mikor válhatott volna stabil kerettaggá a felnőttek között?

– Az esély mindenki előtt megvan. A tavalyi csapatból egy szempillantás alatt felkerült két fiú, fél év sokat fejlődött Piller József és Mundi Roland is, nem véletlen, hogy ott is ragadtak.

A sebessége megvolt, a fejjátéka alacsony termetéhez képest az egyik legjobb volt, és ha technikailag és taktikailag fejlődött volna, biztos vagyok benne, egy-két év múlva a keretben lehetett volna.

– Látja már a holnapot és a holnaputánt?

– Nagyon nehéz ez egy edzőnek. Én két éve voltam vele, de gondoljon csak bele, ez a garnitúra öt-hat éve együtt van. Nagyon szoros barátságok alakultak ki, szóval nem csak a tragikus haláleset miatt zokogtak a játékosok…