12. TATABÁNYA                  30     11     3       16     46–58        36

A Sisa Tiborral a fedélzeten kezdő, majd Tornyi Barnabással befejező Tatabányán elégedettek lehetnek.

Azt nem állítjuk, hogy minden szép és jó Tatabányán, mindenesetre azt a legfanatikusabb Bányász-drukkerek is elismer(het)ik, a csodával volt egyenlő az, hogy a Tatabánya kivívta a bennmaradást a honi első osztályban.

Három forduló után hét pontot gyűjtött az akkor még Sisa Tibor által vezérelt alakulat, ám a Vasas ellen nem szerzett pontot a legénység a Fáy utcában. Ezután újabb, hét pontot hozó három meccs következett, amelyben benne foglaltatott hazai pályán a Debrecen elleni kettő-egyes diadal is.

Az ősz vége felé egyre többször bandukolt le a pályáról vesztesen a kék-fehér társulat, bár a tizenhetedik játéknapon, a Pécs felett aratott négy-nullás siker némiképp gyógyír volt a kifakadó sebekre.

A tavasz győzelmet hozott. Igaz, csupán egyet, a Paks elleni egy-nullás győzelem azonban nem osztott, nem szorzott, hiszen Sisa Tibor a Tatabánya–Vác (1–2) összecsapás után lemondott posztjáról, így a bennmaradás kiharcolása felé Tornyi Barnabással tehetett egy lépést Debrecenben. A kettő-nullás kudarc után nem omlottak össze Filó Tamásék, sorrendben a Fehérvár, a Diósgyőr, az Újpest és a REAC ellen is gólparádét hozó meccseken gyűjtötte be az életet jelentő három egységet az egylet, így összejött az, amit áprilisban még kevesen hittek: megőrizte élvonalbeli tagságát a Tatabánya.

SZUBJEKTÍV

A legnagyobb siker: tavasszal az Újpest elleni, hazai 3–2-es diadal

A legnagyobb kudarc: tavasszal a Vác elleni hazai vereség (1–2) 

A legjobban teljesítő játékos: Dorge Rostand Kouemaha

A legnagyobb csalódást keltő játékos: Martial Ngalle

(Következik: Győr, REAC)