10. SOPRON               30     11     4       15     33–46        37

K. O. a magyar futballnak, káosz Sopronban. Röviden ez lehet a summázata Vizer László Máriusz magyar-román alakulatánál történteknek.

Nevettünk, pedig nem volt kedvünk hozzá. Sírni lett volna jó. Mert velünk minden megeshet.

Mintha csak egy elkeseredett soproni szurkoló szavai volnának ezek. Az edzők jöttek és mentek, mintha csak egy nyolcvanas években üzemelő kupleráj vendégei keresnék a lányok kegyeit. És nem túlzó a mondat, hiszen Vizer László Máriusz, az együttes többségi tulajdonosa úgy cserélgette a trénereket, mint tizenöt éves fruskák a computerük háttérképeit.

Érthető hát, hogy a csapat nem funkcionált csapatként, mi több, hallani lehetett olyan véleményeket is, hogy az öltöző két részre szakadt. Magyarokra és románokra.

Az eredményeken mindenesetre megmutatkozott az összevisszaság, no meg a bábeli zűrzavar. Senkit sem érhetett ezek után váratlanul, hogy a hűség városának futballistái a tizenegyedik helyen fejezték be az őszi szezont, és ha nem a válogatott Rabóczki Balázs, az MTK, a Dunaferr, a svéd Norrköping és a dán Köbenhavn egykori profija védi a bordó-szürkék kapuját, hátrébb, jóval hátrébb végezhetett volna az alakulat.

A tavaszi idény során ötször nyert és kétszer döntetlenezett a gárda, míg hatszor vereséget szenvedett, de mindez a fentiek fényében elfogadható produkciónak is mondható. Aligha tévedünk nagyot, ha azt írjuk, erről Vizer László Máriusz feltehetően nem így vélekedik, mint ahogy a Káposztás utcai stadion jóban, de inkább rosszban kitartó nézői sem.  

SZUBJEKTÍV

A legnagyobb siker: tavasszal a Zalaegerszeg elleni, idegenbeli 3–1-es diadal

A legnagyobb kudarc: ősszel a Debrecen elleni hazai vereség (1–6) 

A legjobban teljesítő játékos: Feczesin Róbert

A legnagyobb csalódást keltő játékos: Horváth András

(Következik: Paks, Tatabánya)