13. TAKSONY                       26     6       7       13     40–47        25

Az évad egyik legnagyobb meglepetése a Taksony bűn rossz szereplése.

Egy esztendeje minden másként volt. Örvendtek a szimpatizánsok, hogy bár sok gólt kapott a taksonyi védelem, a csapat csak odaért az élmezőnybe. Nem véletlen, hogy miután kiderült, a 2006-2007-es szezonra Vitencz Tibor irányításával készül fel a TSE, mindenki álmodozni kezdett. Ha nem is éremről, netán bajnoki címről, de legalább az élmezőnyben való maradásról ábrándozott öreg és fiatal Pest megyében.

Az új edző – aki korábban az MTK és a REAC utánpótlásgárdái után többnyire női együtteseket vezényelt – azt tűzte ki önmaga és sikerre éhes egylete elé, hogy fegyelmezett védekezéssel a kapott gólokat minimum felére csökkentve eredményesebb lehet a gárda. A védelemmel többé-kevésbé nem is akadt gond, annál több a támadószekcióval, hiszen az ősz során mindössze huszonháromszor csengettek a taksonyiak, és abból is hat találat a már-már őskövületnek számító, negyvenedik évét taposó Gégény Tamás nevéhez fűződik.

Hiába szeretett volna Vitencz Tibor minél több fiatalt beépíteni, hiába tehetséges Lakatos Zsolt, Kalános János vagy éppen Kelényi Szabolcs, mindez az eredményekben nem mutatkozott meg.

Cseppet sem volt váratlan, hogy hivatalosan a téli felkészülés kezdetekor, nem hivatalosan az őszi idény végétől már Zsivóczky Gyula, a klub korábbi játékos-edzője, az MTK, az FTC és a Videoton egykori kitűnősége adta az utasításokat a labdarúgóknak.

A váltás finoman szólva sem hozott jobb eredményeket a tavasszal, hacsak azt nem, hogy a gárda tagjai még impotensebbek voltak a riválisok kapuja előtt (míg az első félévben huszonhárom, a másodikban tizenhét rúgott gól jellemezte a Pest megyeieket), igaz, a védelem kevesebbszer kapitulált – ősszel huszonhétszer, tavasszal húsz alkalommal –, és már ez is valami. Egy ponttal gyűjtött többet a tavasszal a TSE, ami nem nevezhető igazán markáns változásnak.

És hogy mi következik ezután? Miután az eddigi elnök kiszállt a futballból, a legvalószínűbb, hogy az alakulattal a Pest megyei másodosztályban találkozhatnak a szotyolával és tökmaggal felkerekedő szurkolók. Azt ugyebár mondani sem kell – mint arról korábban a Foci a köbön is hírt adott –, hogy a játékos keret zöme távozik, így a jövő igencsak képlékenynek tűnik…     

ŐSSZEL

13 mérkőzés

3 győzelem

3 döntetlen

7 vereség

23–27-es gólkülönbség

12 pont

TAVASSZAL

13 mérkőzés

3 győzelem

4 döntetlen

6 vereség

17–20-as gólkülönbség

13 pont

HAZAI PÁLYÁN

13 mérkőzés

4 győzelem

4 döntetlen

5 vereség

24–19-es gólkülönbség

16 pont

HAZAI PÁLYÁN, ŐSSZEL

6 mérkőzés

2 győzelem

1 döntetlen

3 vereség

14–10-es gólkülönbség

7 pont

HAZAI PÁLYÁN, TAVASSZAL

7 mérkőzés

2 győzelem

3 döntetlen

2 vereség

10–9-es gólkülönbség

9 pont

VENDÉGKÉNT

13 mérkőzés

2 győzelem

3 döntetlen

8 vereség

16–28-as gólkülönbség

9 pont

VENDÉGKÉNT, ŐSSZEL

7 mérkőzés

1 győzelem

2 döntetlen

4 vereség

9–17-es gólkülönbség

5 pont

VENDÉGKÉNT, TAVASSZAL

6 mérkőzés

1 győzelem

1 döntetlen

4 vereség

7–11-es gólkülönbség

4 pont

14. ENYING                 26     4       3       19     18–64        15

Az őszi idény végén KIZÁRVA!

Miután az Enyinget az ősz végén kizárták az NB III-ból, ám a riválisok tavasszal is „nyertek” az EVSE ellen három-nullára, így a fentiekben csupán azért közöltük, hogy a „rendes” tabella alapján miként is festene a gárda „lőlapja”.

Filipovics Almir, Juhász Tamás, Sallai Tibor, Bíró Imre. Akik azt hiszik, fent nevezett urak egy élvonalbeli csapat tagjai, nagyot tévednek. Pedig lehetne, lehetett volna ez egy öt-tíz évvel ezelőtti Siófok is. A sors furcsa fintora, hogy egy ideig a Balaton partján egyszerűen nem volt alakulat, most meg Enyingen nincs.

Korábban itt játszott a Vasas-szurkolók leginkább kedvelt karmestere, a korábbi válogatott Váczi Zoltán is.

Ma ugyanúgy őrületbe kergethetné a Pénzügyőr vagy a Tata védelmét, mint ahogy megtették azt az „utódok” alig fél esztendeje. Merthogy voltak emlékezetes bajnoki találkozók, ez nem is lehet kérdés. Ott volt például a Mór elleni hazai parti két kiállítással, mesébe illő kilenc góllal. Igaz ugyan, hogy kikaptak a helyi kedvencek, de ez a 3–6 nem csupán azért volt mérföldkő, mert a 2006-2007-es évad során ekkor született a legtöbb találat a Duna-csoportban. Fontos volt a III. Kerület elleni kettő-egyes diadal is, amikor a védelemből előrelopakodó Soós Krisztián bizonyult kétszer eredményesnek, de a legszebb sikert alighanem akkor könyvelte el a társulat, amikor Százhalombattán győzött magabiztos produkcióval 3–1-re.

Szabó G. – Bogár, Sallai T., Gosztonyi, Juhász T. (Kovács N.) – Dénes (Kéri), Párkányi, Paluska L., Soós K. – Harth, Paluska K. Ők tizenhárman voltak részesei annak a novemberi ütközetnek, amikor a Szigetszentmiklós hazai pályán Szente Tamás két góljával legyűrte az Enyinget.

Azt mondják, búcsúzni csak szépen szabad. Alighanem tisztában vannak ezzel Sallai Tiborék is. A lelkükben azonban tudják jól, ők sosem köszöntek el…  

ŐSSZEL

13 mérkőzés

4 győzelem

3 döntetlen

6 vereség

18–25-ös gólkülönbség

15 pont

TAVASSZAL

Nem értékelhető!

HAZAI PÁLYÁN

6 mérkőzés

2 győzelem

1 döntetlen

3 vereség

11–17-es gólkülönbség

7 pont

HAZAI PÁLYÁN, ŐSSZEL

6 mérkőzés

2 győzelem

1 döntetlen

3 vereség

11–17-es gólkülönbség

7 pont

HAZAI PÁLYÁN, TAVASSZAL

Nem értékelhető!

VENDÉGKÉNT

7 mérkőzés

2 győzelem

2 döntetlen

3 vereség

7–8-as gólkülönbség

8 pont

VENDÉGKÉNT, ŐSSZEL

7 mérkőzés

2 győzelem

2 döntetlen

3 vereség

7–8-as gólkülönbség

8 pont

VENDÉGKÉNT, TAVASSZAL

Nem értékelhető!