6. FEHÉRVÁR         30     13     5       12     45–43        44

Kihozták a maximumot

Marijan Vlak együttese inkább tűnt az évad során harcos gárdának, semmint a szemre is tetszetős játékot favorizáló alakulatnak.

Ha úgy vesszük, egy helyet esett vissza a Fehérvár labdarúgó csapata az őszi idényhez képest, ám mi azt mondjuk, ennél sokkal feltűnőbb a gárda gyengülése, gyengélkedése. Az ötről a hatra jutást feltételezhetően nem így gondolták a piros-kékek, ám az őszi huszonnyolc egység mellé mindössze tizenhatot sikerült tenni, amiért persze nem járhatott piros(-kék) pont.

A 2006-2007-es szezon úgy kezdődött, ahogy arra nem számított senki Fejér megyében. Eltelt három játéknap, és a „Vidi” csupán egy pontot gyűjtött. Persze szó nem volt hitehagyott, lelkesedés nélküli játékról, csupán az ellenfelek bizonyultak jobbnak. A Zalaegerszeg elleni antré (2–3) során pontszerzési reményei voltak Kuttor Attiláéknak, csakúgy, mint Sopronban (1–2). Az első egységet mégis csupán a Pécsi MFC elleni hazai partin kasszírozta a Vlak-csapat (2–2), ám a folytatás ennél lényegesen jobban sikerült. Pakson és odahaza a Vasas ellen is egyaránt 2–0-ra győztek a fehérvári legények. Ekkor még a keretben tudhatta a szakmai stáb a télen végül Törökországba szerződő Sitku Illést vagy az osztrák Mattersburg szolgálatába szegődő, azóta a válogatottban is bemutatkozó fiatal jobbhátvédet, Csizmadia Csabát.

Az ősz végén még minden szépnek tűnt. Néhány hónap elteltével aztán sokasodtak a gondok a csapat körül. Hallani lehetett a játékosok felé fennálló tartozásról, és hogy mindez a játékra is kihatott, ilyen-olyan fogadkozások helyett bizonyították azt az eredmények. Az első hat körben mindössze öt pontot szerzett az együttes, mindeközben pedig olyan nem várt kudarcokat szenvedett el a Fehérvár, mint hazai pályán a Kaposvár (1–2) vagy a Debrecen (0–4) ellen. Főként ez utóbbi fájt a Fejér megyei drukkerseregnek, ráadásként fondorlatos módon a véghajrában Marijan Vlak nem számított a csapat – nem csupán véleményünk szerint – addigi legjobbjára, az öregedni nem akaró harminchét esztendős középső védőre, Kuttor Attilára, a támadósorban bevethető rutinos, nem mellékesen válogatott Horváth Ferencre, valamint a középpályásként és csatárként is alkalmazható Terjék Lajosra.

Ez a csapat már nem az a csapat volt, amelyik ősszel maga mellé állította a közönséget, és nem is az, amelyik egy esztendeje Magyar Kupa-győzelemig jutott. Fehérváron a múlt hivatalosan is lezárult.  

SZUBJEKTÍV

A legnagyobb siker: ősszel az MTK elleni, idegenbeli 1–0-s diadal

A legnagyobb kudarc: tavasszal a Debrecen elleni hazai vereség (0–4) 

A legjobban teljesítő játékos: Kuttor Attila

A legnagyobb csalódást keltő játékos: Baranyai Tibor

(Következik: Kaposvár, Budapest Honvéd)