| LEGFRISSEBB : VISSZATEKINTÉS A 2006–2007-ES SZEZONRA: NB I. Mérlegen a Zalaegerszeg (3.) |
VISSZATEKINTÉS A 2006–2007-ES SZEZONRA: NB I. Mérlegen a Zalaegerszeg (3.)
Horváth M. Attila 2007.06.23. 18:54
Ünnepnapon, mégis korántsem ünnepi hangulatban ért véget május huszonnyolcadikán, hétfőn az MTK–Újpest bajnokival az élvonalbeli pontvadászat 2006–2007-es kiírása. A magunk mögött hagyott NB I-es bajnokság értékelésébe kezdett néhány napja a Foci a köbön. A tabellán elfoglalt helyezések szerint megyünk egyre lejjebb, így harmadikként a bronzérmes Zalaegerszeggel foglalkozik honlapunk.
3. ZALAEGERSZEGI TE 30 17 4 9 54–38 55
Az ősz kilenc pillanata
Csodálatos kezdés után visszaesés: ha a Zalaegerszeg megismételte volna őszi produkcióját, aligha csupán a dobogó harmadik fokán végez.
Amikor Simon Antal nagy dérrel-dúrral nekilátott a nyári felkészülésnek, az időközben el-elmaradozó kék-fehér hívek aligha sejthették, hogy néhány hónap múlva kedvenceikről beszél az ország.
Úgy, mint 2002-ben. Az a csapat Bozsik Péter korábbi szövetségi kapitány vezetésével egészen a bajnoki cím mámoráig jutott, hogy aztán afféle ünnepi gálaelőadást varázsoljanak Koplárovics Béláék a Puskás Ferenc Stadionba. Az angol Manchester United elleni felejthetetlen egy-nullás diadalról akkortájt sokáig beszéltek az emberek. Volt miről és volt kiről. Ez játszódhatott le a sok ezer ZTE-drukkerben, amikor kétezer-hat őszén úgy rajtolt a Vasastól visszatérő Waltner Róbertet, a román Sorin Botist vagy éppen Sebők Józsefet soraiban tudó alakulat, hogy azt a ködös Albionban a Chelsea vagy az Arsenal is megirigyelné.
Kilenc meccs, huszonöt pont. Lehet-e ennél jobban kezdeni egy szezont? Lehet-e ennél jobban becsalogatni a magyar futballtól okkal-joggal elforduló szimpatizánsokat?
A válasz: aligha. A Fehérvár idegenbeli, az MTK hazai legyőzése után vendégként Diósgyőrben is nyerni tudó kék-fehérek egy pillanatra azért megtorpantak. Kilencven percnyi szünet volt ez, hiszen otthon nem bírtak Nagy Lajosék a végére a mezőnybe alaposan beleszürkülő Győrrel (2–2).
A film azonban forgott tovább, lévén jöttek az újabb és újabb riválisok. Két, a fővárosban aratott (Újpest, Kispest) siker közé beékelődött egy otthoni diadal is, hiszen a zalaegerszegi kirándulást a REAC bánta. A nyolcadik játéknapon, Sopronban aztán majdnem két pontot hagyott Simon Antal egylete, tudniillik a nyolcvanharmadik minutumban még egy-egy volt az állás, ám a korábban a Ferencvárosban futballozó Sorin Botis kicsikarta a három pontot övéinek. A kilencedik körben a Pécsnek sem volt ellenszere a ZTE támadófutballja (4–1) ellen.
És ekkor bekövetkezett az, amitől tartottak Zalában. A játékosok talán Bud Spencernek képzelték magukat, mert azt hi(he)tték, hogy a bab is hús. Jó példa erre, hogy Pakson az újoncgárda úgy verte meg Nagy Lajosékat (2–0), hogy kétség sem férhetett az atomváros együttesének sikeréhez, mivel nem csupán akaratban, de szervezettségben is felülmúlta a vendégeket. A Vasas legyőzéséhez már kellett némi szerencse, ám kétségtelen, az angyalföldiek ellen többet birtokolta a labdát a Simon-csapat. Kaposváron aztán ismét jókorát botlott a bajnoki cím várományosa, lévén Prukner László gárdája szintén megérdemelten szerzett három pontot (3–1).
A mélypont azonban még csak ezután következett. A lesajnált vetélytárs, a Vác határtalan lelkesedésének köszönhetően pontot rabolt Zalaegerszegről. Az ősz végén – ne feledjük, tizenhét találkozót követően – a harmadik volt írásunk főszereplője, és a drukkerek ekkor már sejthették, mindez aligha lesz jobb.
A tavaszt meghökkentő eredményekkel kezdte a ZTE, és miután a csapat nem jutott túl a Diósgyőrön a Magyar Kupában, edzőváltásra került sor, így a Pécsi MFC ellen az a Nagy Tamás ülhetett le a kispadra, aki korábban szép éveket töltött a Mecsekalján. A debütálás felemásra sikeredett, hiszen az egy-egyes végeredmény voltaképpen egyik társulatnak sem volt jó.
A Paks elleni hazai örömfoci (4–0) után következhetett a kijózanodás: megszégyenítő, ugyanilyen különbségű kudarcot szenvedett az egylet a Fáy utcában a Mészöly Gézával egyre inkább markánsabb arcát mutató Vasastól. Nagypofon volt ez, de korántsem akkora, mint amikor Nagy Tamás a szezonzáró mérkőzés után – Tatabányán nyert az armada három-nullára – megtudta, hogy az utódjával már hónapok óta tárgyalásban állnak. Holott az amúgy szimpatikus mester réges rég megtanulhatta volna, a magyar futballban semmin sem szabad meglepődni…
SZUBJEKTÍV
A legnagyobb siker: ősszel az MTK elleni, otthoni 1–0-s diadal
A legnagyobb kudarc: ősszel a Vác elleni hazai döntetlen (1–1)
A legjobban teljesítő játékos: Waltner Róbert
A legnagyobb csalódást keltő játékos: Sebők Vilmos
(Következik: Újpest)
|