STIEBER ZOLTÁN boldog, de tudja, hogy most következik az igazi megmérettetés, hiszen nyártól már a juniorcsapatban számítanak rá

Vékonydongájú ifjú legény ül velem szemben. Csúfos őszi nap volt, de a Vasas büfé melletti széken megpihenő újpesti tehetség gyönyörűséges álomról mesél. Anglia a célállomás, Beckhamestül, Premier Ligástul, esőstül.

Az emlékkép több mint két esztendővel ezelőtti, mégis, mintha ma lenne. A játékos azóta már nem csupán tehetség. Mindezt akaraterejének, szorgalmának köszönheti. No meg talán annak, hogy nem a Győr, a Honvéd vagy a Kazincbarcika védőire vezeti a labdát két biciklicsel között hétvégenként, hanem ködös albioni levegőt szív. Stieber Zoltánnak azonban legfeljebb a tudása változott. Mindez többek között abban is megnyilvánul, hogy még mindig a napokban spanyol bajnoki címet szerző Real Madridtól nagy dérrel-dúrral Amerikába távozó középpályás, bizonyos David Beckham a példaképe.

– Az U19-es válogatott nemrégiben harmadikként zárt négy csapat közül Írországban. Ön szerint ez a realitás?

– Azt hiszem, végezhettünk volna jobb helyen is, de ha belegondolunk, Németország, Írország és Bulgária felnőtt csapata is előttünk van a rangsorban – felelte Stieber Zoltán.

– Látja, ebben egyetértünk. Viszont Várhidi Péter szövetségi edző egyes médiumokban nyíltan elmondta, miszerint nem volt elégedett Stieber Zoltán teljesítményével. Erről mi a véleménye?

– Igen, sajnos nem ment játék, ezzel én is tisztában vagyok, bár azt hiszem, ebbe a játékrendszerbe nem igazán illeszkedek bele, amit Várhidi úr kitalált.

– Sokak szerint éppen azok a fiatalok okoztak most csalódást, akikre a közeljövő magyar válogatottja épülne. Miért nem sikerült a bravúr?

– Több játékos van, aki véleményem szerint többre képes ennél, bár szerintem ezzel a 4–3–1–2-es felállással buktuk el a továbbjutást.

– Még ha így is van, a támadójátékot aligha lehetne dicsérni, elvégre kétszázhetven perc alatt mindössze Németh Krisztián talált a hálóba. Ennyire gyenge volna a támadójátékunk?

– A támadójátékunkkal tényleg baj volt, bár azért ne felejtsük el, hogy most nem Ciprussal és Örményországgal játszottunk, de persze ezzel nem akarom ezt a két együttest alábecsülni...

– Németh Krisztián és Simon András személyében két MTK-s tehetség szerződött Angliába, méghozzá Liverpoolba. Önnek mit volt a legnehezebb megszoknia odakinn?

– Az elején a nyelvvel voltak problémáim, de szerencsére ezen már túl vagyok. Amikor kimentem, nem sokat beszeltem angolul, de most már nincs ezzel sem gondom, bárkivel tudok kommunikálni. És hát persze az ételek, a közlekedés, no meg persze nem utolsó sorban a foci, amit ugye sokkal nagyobb iramban játszanak odakint.

– Azt felelte, odakint. Egyrészt öröm mindez, mert nem angolnak érzi magát, másrészt furcsa, hiszen amikor legutóbb hivatalos formában beszéltünk, még az Újpest játékosa volt. Akkor azt mondta, álmai országa Anglia. És a dédelgetett terv valóra vált, hiszen idestova két esztendeje az Aston Villa kötelékéhez tartozik.

– Nagyon boldog vagyok, hogy az Aston Villa játékosa lehetek immár két éve, de hát a java még csak most jön remélhetőleg. Nyáron kerülök fel a juniorcsapatba, és remélem, úgy fog majd menni a játék, hogy arra a felnőtt csapat szakmai stábja is felfigyel majd.  

– A próféta beszéljen önből. Amúgy mennyiben másak a Villában a körülmények, mint mondjuk az Arsenalnál vagy a Manchester Unitednél, ahol próbajátékon járt?

– Úgy érzem, a Villánál jobban megbecsülnek, mint annak idején az Arsenalnál vagy a Unitednél. Különbségként az edzőpályák mennyiségét tudnám kiemelni, és hogy tényleg jelenlegi csapatomnál barátságosabban fogadtak.

– A fentebb már emlegetett interjúban azt fejtegette előnyös és hátrányos tulajdonságáról, hogy „Talán a technikai tudásom megfelelőnek mondható, valamint erény az, hogy jól látok a pályán. Jól tudom azonban, hogy testfelépítésben és gyorsaságban még fejlődnöm kell.” Tapasztalható előrelépés?

– Azt hiszem, mindenben fejlődtem ezalatt a két év alatt, de testfelépítésben még mindig van mit erősödni.

– Milyen az angol bajnokság színvonala? Feltételezem, jobban elfárad a ködös Albionban egy összecsapáson, mint Magyarországon egymás után kettőn…

– Ez így van, kinn hétről hétre meg kell küzdeni a három pontért, még az utolsó helyezett ellen is.

– Irányító középpályásként futballozik, ezért kérdezem, van-e az ezen a poszton játszók közül példaképe? Kihez hasonlítaná játékstílusát?

– Angliában balszélsőként játszom, a példaképem pedig David Beckham. A Villából pedig Gareth Barry játéka tetszik leginkább.

– 2009-ig köti szerződés a csapathoz. Meglátása szerint mikor jöhet el a pillanat, hogy bemutatkozzon a Premier Ligában?

– Erre konkrétumot nem lehet mondani. Jól kell játszanom, és akkor nem lehet gond.

– Tud arról, hogy más egyesületek esetleg szívesen látnák? Van érdeklődés ön után, vagy a szerződése miatt nem is keresik?

– Nem, nem tudok semmi ilyesmiről.

– A családjával sűrűn találkozik?

– Egy évben négy repülőjegyet fizet a klub, a családomnak pedig egyet, így körülbelül négyszer-ötször találkozom velük.

– Van valamilyen hobbija? Egyáltalán milyen lehetőségek várják az Angliában élő fiatalokat?

– Szeretek pingpongozni, biliárdozni, internetezni vagy éppen megnézni az Aston Villa hazai meccsét. Na, attól mindig borsódzik a hátam.

– Mikor jöhet el az az idő, amikor Stieber Zoltán a felnőtt válogatottban debütál?

– Sajnos abban a játékrendszerben, amiben most pályára lép az együttes, nagyon nehéz lesz bekerülnöm, de megmondom őszintén, először a Villa felnőtt csapatába szeretnék bekerülni, ez az elsődleges célom.

A TEHETSÉG EGY NAPJA

Arra kértük Stieber Zoltánt, mesélje el, felkeléstől lefekvésig hogy telik egy átlagos napja.

„Reggel hétkor kelek, és egy gyors reggeli után megyek tíz órára edzésre. A tréning után közös ebédre kerül sor. A naptól függően délutáni gyakorlásra kerül sor, de négy-öt körül már végzek is. Onnantól pedig szabad program van mindenkinek. Hat órakor jön el a vacsora ideje, én utána általában internetezni szoktam.”