2. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY   26     16     3       7       62–26        51

Ezüstöt ért a gólerős tavaszi szereplés

Az őszi negyedik helyezése után, ha csúcsra nem is, végül (maga)biztosan ért a dobogó második fokára a Hódmezővásárhelyi FC.

Rostás Károly együttese az első három játéknapot követően egyetlen megszerzett ponttal szerénykedett a tizenharmadik, azaz utolsó előtti helyen. Nem túlzás, pocsékul kezdte a 2006-2007-es évadot a HFC, merthogy a Túrkeve és az Örkény is egy-nullára verte az alakulatot, míg az Algyő ellen pusztán szerény döntetlenre futotta (1–1).

Ez volt tehát a kezdet, és ekkor aligha volt sejthető, hogy a végén második pozícióig jut a csapat. Persze tudvalevő volt, hogy a játékos garnitúra jobb az átlagnál, ám mint az oly sokszor bebizonyosodott, sok jó futballista nem jelent automatikus garanciát a sikerre. A Szarvas ellen aztán egyszerre beindult az egylet. Azon a bajnokin öt góllal terhelte meg a békésiek hálóját a Bernáth Péter által vezetett csatársor, és a támadó a következő három meccsen is legalább egyszer beköszönt a riválisok kapujába.

Szó, mi szó, kis túlzással úgy tetszett, ha nem játszik Bernáth, nincs gól. A ’vásárhelyi drukkersereg a legtöbbször azért örülhetett, igaz, a negyedik pozíciónál valamelyest jobbra számított egy „félidő” után a vezetőség, a csapat és a rajongótábor is.

A tavasz azonban álomszépen indult. Az első Örkény érkezett Hódmezővásárhelyre, hogy aztán a Bíró – Szűcs, Dálnaki, Pécsek, Huszár – Mészáros (Nagy A.), Antal (Ruzsinszki), Keller, Marton (Borbás P.) – Végh, Bernáth P. összetételű tizenegy – pardon, tizennégy – móresre tanítsa az éllovast. A végül kettő-nullára győző HFC góljait ugye, nem kell mondani, ki szerezte: naná, hogy Bernáth Péter!

Túrkevén és Algyőn kapott gól nélkül szerzett hat pontot cikkünk főszereplője, majd hazai környezetben a Szarvas sem jelent(het)ett gondot a Rostás-brigádnak. A tizenhetedik fordulót követően feléledni látszottak a remények, hiszen az Alföld-csoport élmezőnye ekkor így festett: Örkény (41), Cegléd (40), Hódmezővásárhely (33), Algyő (32), Szolnoki Spartacus (28).

Egy lépés volt ez, ám a nagyobb még váratott magára.

Kár volna tagadni, kellett ehhez az Örkény jókora formahanyatlása is, ám elvitathatatlan, hogy megérdemelten végzett végül a csoport második helyén az együttes. Nézzük is rögvest, miért mondjuk mindezt!

A gyulai kudarc után Baja, Mezőtúr, Szolnoki Spartacus, no meg vele együtt kilenc pont volt a sorrend. És mivel ezalatt a nagy rivális ÖSE nulla (!) egységgel gazdagodott, helycserés támadásnak lehetett szemtanúja a nagyérdemű. Ez volt az az etap, ahol végeredményben eldőlt az érmes pozíciók sorsa. Állítjuk ezt annak ellenére, hogy jó néhány megoldandó feladat várt a klubokra.

A Monor elleni idegenbeli kudarcot (2–1) a jobb sorsra érdemes Újszász bánta (5–0), ám utána vereség következett Cegléden: a bajnokcsapat ezzel a 4–2-es sikerrel biztosította be elsőségét.

Végül az utolsó, huszonhatodik játéknapig kérdéses volt az érmesek kiléte, miután a HFC magabiztos játékkal győzött Csongrádon, elvitathatatlanul második lett Rostás Károly legénysége. Amit csak titokban vártak a város futballszerelmesei akkor, amikor a pontvadászatot két vereséggel és egy döntetlennel kezdték Bernáth Péterék.  

ŐSSZEL

13 mérkőzés

7 győzelem

3 döntetlen

3 vereség

30–10-es gólkülönbség

24 pont

TAVASSZAL

13 mérkőzés

9 győzelem

0 döntetlen

4 vereség

32–16-os gólkülönbség

27 pont

HAZAI PÁLYÁN

13 mérkőzés

10 győzelem

2 döntetlen

1 vereség

40–8-as gólkülönbség

32 pont

HAZAI PÁLYÁN, ŐSSZEL

7 mérkőzés

4 győzelem

2 döntetlen

1 vereség

18–4-es gólkülönbség

14 pont

HAZAI PÁLYÁN, TAVASSZAL

6 mérkőzés

6 győzelem

0 döntetlen

0 vereség

22–4-es gólkülönbség

18 pont

VENDÉGKÉNT

13 mérkőzés

6 győzelem

1 döntetlen

6 vereség

22–18-as gólkülönbség

19 pont

VENDÉGKÉNT, ŐSSZEL

6 mérkőzés

3 győzelem

1 döntetlen

2 vereség

12–6-os gólkülönbség

10 pont

VENDÉGKÉNT, TAVASSZAL

7 mérkőzés

3 győzelem

0 döntetlen

4 vereség

10–12-es gólkülönbség

9 pont 

3. ÖRKÉNY   26     15     4       7       36–28        49

Erre a bukásra nem lehet magyarázat

A korábban középcsapatnak számító Örkény SE az ősszel olyannyira megtáltosodott, hogy az őszi idény végére hatpontos előnyre tettek szert Nagy Adriánék. A csoda azonban csupán tizenhárom játéknapig tartott…

Örkényben mertek nagyot álmodni. Pintér Sándor, a Honvéd egykori vastüdejű harminckilencszeres válogatott labdarúgója az elmúlt évad végén családi okokra hivatkozva távozott az együttestől Budakalászra. Nem csoda hát, ha sebtiben új mester után kellett nézniük az ÖSE elöljáróinak.

,,Régóta tartjuk a kapcsolatot Ioan Patrascuval, baráti viszonyban vagyunk, több alkalommal segített nekünk játékosokat Örkénybe hozni. Szimpátiával viseltetett irántunk, mi többször hívtuk a csapathoz, most igent mondott.”

Mindezt Magyari Sándor, a Pest megyei klub első embere nyilatkozta augusztus elején, aki nem felejtette el hozzátenni a következőket sem: ,,Nagyon jó csapatunk van, elsősorban a hazai meccseinket kellene megnyernünk. A közönségünket szeretnénk kiszolgálni. Különösebb célunk nincsen, minél előrébb végezzünk a tabellán. Visszatért hozzánk Kecskemétről Nagy Adrián, Szerbiából jött hozzánk egy labdarúgó, aki a TF-en tanul tovább, de leigazoltuk Kovács Tamást, a Honvéd U19-es egyletének kapusát is. A többség azonban örkényi nevelésű.”

Ezek után naná, hogy várta mindenki a rajtot, kíváncsi volt a városka apraja-nagyja, mire lesz képes a régi-új egylet. Az Alföld-csoport mezőnye és a küzdelemsorozatot követők tátott szájjal figyelhették az együttes szereplését. Volt mit nézni, hiszen egyre-másra nyerte a mérkőzéseket az alakulat, hogy aztán a – végül aranyéremig jutó – Ceglédi Vasutas megállítsa a Patrascu-brigádot. Az a kettő-nullás kudarc azonban – ekkor még – mit sem számított, ugyanis az idény második fele még a játékosok előtt állt. És az Örkény ment tovább a saját maga által kitaposott úton, hiszen négy diadalt követően csupán Újszászon botlott a garnitúra (1–1), ám az őszt győzelemmel fejezték be Kovács Tamásék (Kiskunfélegyháza, 1–0).

Kevesen hitték a szokatlanul enyhe télen, hogy a tavaszi idény abszolválásával gondja lesz majd az ÖSE-nek. Már januárban lehetett hallani olyan hangokat, hogy nincs meg a kellő összhang a vezetők és az edző között, ám a szakember akkortájt mindezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta.

A tavaszt úgy kezdte az Örkény, hogy meghatározó emberei közül Tusa Zoltán és Szécsi Attila már nem volt a keret tagja, és a kiegészítő emberként foglalkoztatott Dávid Gergő is másutt folytatta pályafutását. Az első hét játéknapon mindössze nyolc egységet gyűjtött a társaság, így nem csoda, hogy a Csongrád elleni szégyenteljes, 3–0-s kudarc után Ioan Patrascu felállt a kispadról. A Foci a köbönnek adott interjúban a távozó edző április 26-án többek között az alábbiakat nyilatkozta: „Sajnos a dolgok nem úgy alakultak, ahogy szerettem volna. Nagyon reméltem, hogy az az állomány, amely az utolsó pillanatban, hangsúlyozom, az utolsó pillanatban összeállt a rajt előtt és nem a felkészülés időpontjában, képes lesz arra, hogy becsületesen helytálljon a bajnokságban.  Továbbra is úgy érzem, hogy – és most diplomatikusan fogalmazok – az amatőr státusz befolyásolta a játékosok edzéslátogatottságát, heti egy-két, kivételenként három alkalommal jártak csupán tréningre, az pedig nagyon kevés ahhoz, hogy amit én elképzelek a labdarúgásról, azt át tudjam adni a labdarúgóknak…”

Kucsván Istvánra, a klub korábbi játékosára és ifiedzőjére, a Pest megyei másodosztályú Hernád SE egykori trénerére várt a feladat, hogy felrázza a hitüket vesztett labdarúgókat. Ma már tudjuk, mindez nem sikerült neki, ugyanis az általa irányított hat bajnokin két győzelmet (Baja, Újszász – mindkettő hazai környezetben) és egy döntetlent (Kiskunfélegyházán), azaz hét pontot tudott felmutatni. Rossznyelvek szerint a vezetőség nem szerette volna, ha az NB II-be kerül az egylet, ám akkor is érthetetlen az a visszaesés, amelyet a tavasszal produkáltak Batta Róberték. Így vagy úgy, az ellenben nem kétséges, az évad legnagyobb vesztesét Örkény SE-nek hívják…

ŐSSZEL

13 mérkőzés

11 győzelem

1 döntetlen

1 vereség

22–9-es gólkülönbség

34 pont

TAVASSZAL

13 mérkőzés

4 győzelem

3 döntetlen

6 vereség

14–19-es gólkülönbség

15 pont

HAZAI PÁLYÁN

13 mérkőzés

11 győzelem

0 döntetlen

2 vereség

25–10-es gólkülönbség

33 pont

HAZAI PÁLYÁN, ŐSSZEL

7 mérkőzés

7 győzelem

0 döntetlen

0 vereség

14–5-ös gólkülönbség

21 pont

HAZAI PÁLYÁN, TAVASSZAL

6 mérkőzés

4 győzelem

0 döntetlen

2 vereség

11–5-ös gólkülönbség

12 pont

VENDÉGKÉNT

13 mérkőzés

4 győzelem

4 döntetlen

5 vereség

11–18-as gólkülönbség

16 pont

VENDÉGKÉNT, ŐSSZEL

6 mérkőzés

4 győzelem

1 döntetlen

1 vereség

8–4-es gólkülönbség

13 pont

VENDÉGKÉNT, TAVASSZAL

7 mérkőzés

0 győzelem

3 döntetlen

4 vereség

3–14-es gólkülönbség

3 pont