2. MTK BUDAPEST     30     19     4       7       61–33        61

Fiatalság, bolondság

Az ősz végén csodacsapatnak nyilvánította a honi sportsajtó a fővárosi kék-fehéreket. A „bukás” azonban megjósolható volt.

Ha úgy vesszük, teljesült a vezetőség óhaja. A Hungária körúton nem tűztek ki más célt az egyre inkább előretörő fiatalok elé, hogy fejlődésük maradjon töretlen.

Az ősz végére mindenki az MTK-ról beszélt. Edző, újságíró, asztalos és pék sem győzött áradozni a kék-fehérek remek játékáról, nem mellékesen pedig az eredményességről. Nagy szó ez Magyarországon, hiszen ha visszalapozzuk a közelmúlt sajtótermékeit, megtapasztalhatja mindenki, hány és hány alkalommal nyilatkozta a lelkes tollforgatónak a már-már hitét vesztett honi futballtréner, bizony jól játszottunk, csak az a fránya eredmény nem úgy alakult, ahogy azt szerettük volna.

Tizenhét őszi összecsapást követően mindössze két vereséget szedett össze Garami József társulata. És valóban, hiába volt egy-két rutinos labdarúgó a keretben, mint a kapus Végh Zoltán, a hátvéd Kriston Attila és Mladen Lambulics, a tinédzserek nem egyszer, nem kétszer vették vállukra az együttest.

Azon a július végi első játéknapon Hrepka Ádám például rögvest letette névjegyét. A Hungária körútiak ifjú támadója nem csinált egyebet, csupán háromszor vette be a REAC hálóját, így részint neki köszönhető, hogy nyertek a kékek 4–0-ra.

Nem véletlen mindez, mint ahogy az sem, hogy a következő hazai meccsen, a Sopron elleni 4–1 alkalmával Hrepka duplázott, mellette pedig az újkori Illés Béla, azaz Kanta József és az elmúlt hetekben Simon Andrással az angol Liverpoolhoz szerződő Németh Krisztián szerezte a „fennmaradó” két találatot.

Néztek nagyokat a Fáy utcában, mikor az akkor még önmagát kereső Vasas úgy kapott egy „ötöst” a kirakat együttestől, hogy a meccshez köze nem volt (1–5). Akik eleddig nem ismerték, azon a szeptemberi napon megismerték Németh Krisztián nevét. A rutinos csatárokat megszégyenítő helyzetkihasználást bemutató ifjú legény a szünetben állt be, és húsz perc alatt „lerendezte” az angyalföldieket.

De nehogy azt higgyék, hogy csupán a gólfelelősök villogtak. Balogh Béla, Rodenbücher István a védelemben, a középpályán pedig Bori Gábor és Zsidai László produkciója múlta felül nem egy esetben az átlagost.

Ekkor még minden szépnek tetszett. Öt ponttal vezetett a nagy rivális Loki előtt az MTK, és az emberek arról suttogtak, a „huszonkettes csapdáját” elfeledve 2007-ben végre eljött az idő 2003 után a huszonharmadik bajnoki aranyérmet bezsebelni. Ma már pontosan tudjuk, nem így lett.

Az okok sok mindenre visszavezethetők, mi úgy látjuk – és ezzel természetesen nem vagyunk egyedül –, hogy túlságosan nagy volt a teher a játékosok vállán. Amíg ősszel elvétve figyeltek csupán az ifjú labdarúgókra, addig a tavasz során tudatosan készültek a csikócsapat játékából. Jó példa minderre, hogy a Hungária körúti egylet tavasszal öt vereséget szenvedett – ne feledjük: tizenhárom bajnoki alatt –, és ez azért árulkodó jel. Olyan alakulatoktól kaptak ki Pintér Ádámék, mint a sokak által szétesettnek titulált Fehérvár (5–3) vagy a bombabrigádnak éppen nem nevezhető újonc Paks (3–1). Bántó pontvesztések is tarkították a bukásokat – hazai pályán a Vasast és a Pécset sem sikerült legyőzni –, így az évad végére már az a kérdés is felmerült, megkaparintja-e az UEFA-kupa-indulást érő második pozíciót az MTK. Az eredmények szerencsés alakulásának is köszönhetően mindez megvalósult, ám nagy kérdés, vajon a megannyi, eleddig kék-fehér dresszben futballozó tehetség álma megvalósul-e a közeljövőben?...  

SZUBJEKTÍV

A legnagyobb siker: ősszel az Újpest elleni, idegenbeli 3–2-es siker

A legnagyobb kudarc: tavasszal a Debrecen otthonában elszenvedett 3–0-s vereség  

A legjobban teljesítő játékos: Németh Krisztián

A legnagyobb csalódást keltő játékos: Czvitkovics Péter

(Következik: Zalaegerszegi TE)