LESKÓ ZOLTÁN azt mondja, a téli igazolásoknak is köszönhető, hogy végül az NB III Duna-csoportjában bajnok lett a Tököl

„Szerintem megérdemeltük”

Tavaly ilyenkor a bajnoki címről döntött a Tököl. Persze az nem volt az igazi, mivel az volt a tétje az NB III Duna-csoport utolsó játéknapjának, ki lesz a bajnok? A Budaörs és a Százhalombatta viaskodott egymással, és végül utóbbi hiába győzött Rákosszentmihályon, mivel Lucsánszky Tamás remek szezont produkáló gárdája megverte hazai környezetben a Tökölt, Budaörsön örvendhetett a nép.

Akkor még álomnak tűnt a bajnoki fieszta aranyéremmel és pom-pomos lányokkal. Persze nem volt rossz az a szereplés, elvégre a Pest megyei első osztályból felkerülő Tököl KSK az első évben a bennmaradásért küzdött, hogy aztán Radnics Lászlóék sorra nyerjék meg az összecsapásokat. Menekülés volt az a győzelmekbe, ami végül a negyedik helyre volt elég.

Azt mondják, egy újoncnak mindig a második év a legnehezebb. Nem állítjuk, hogy ez nem így van, csakhogy az élet rácáfolt a megannyi kétkedőre, hiszen nem kevesen vallották azt, a TKSK beleszürkül majd a mezőnybe. Ehhez képest szárnyalt a csapat, és méltán lett a sorozat legjobbja. Érthető hát, hogy egy felszabadult, boldog Leskó Zoltánnal beszélhettünk kora délután. 

– Van kedvenc filmrendezője?

– Nincs, az élet a nagy rendező – mondta nevetve Leskó Zoltán.

– Nem lepett volna meg, ha rávágja, igen, Alfred Hitchcock. Merthogy feszültségtől nem volt mentes ez a szezon, amelynek a végén a Tököl állhatott fel a dobogó legfelső fokára.

– Igen, krimibe illő volt ez az egész. Amikor beszélgettünk, mondtuk, hogy nem adjuk fel, aztán ez jött ki belőle. Minket nem nyomott akkora teher, mint a Pénzügyőrt, mi játszottunk tovább.

– Miután sok pontot hullajtott el a PSE, aligha érdemtelenül lett aranyérmes a TKSK, amihez természetesen gratulálok, igaz, talán ezzel kellett volna kezdenem.

– Köszönjük szépen a csapat, a szponzorok és az elnök úr nevében. Nem utólag mondom, de a legtöbb győzelmünk nekünk van, ahogy a legkevesebb kapott gólunk is. Tehát a legkiegyensúlyozottabb csapat mi voltunk. Nem csináltuk azt, hogy nagyon nagy őszünk van, aztán rossz tavaszunk. Szerintem megérdemeltük.

– A hangját hallva kipihentnek tűnik, pedig biztos forrásból tudom, hogy nagy bulit csaptak a lefújás után. Sokáig tartott a dínomdánom?

– Hajnalig a pályán volt minden. Folyt a pezsgő, ettünk, ittunk, volt ünneplés, de a tegnapi napot már rászántam a pihenésre.

– Ha a pezsgőspalackos vasárnap estéből visszatérünk a szürke, ám a Tököl számára mégis rózsaszínben pompázó hétköznapokba, mit gondol, melyik volt az a mérkőzés, amikor elhitték, meglehet ez a bajnoki cím?

– Akkor tudatosodott bennünk, amikor Taksonyban az élre álltunk, és volt hátra hat-hét forduló, akkor azt mondtuk, akár oda is lehet érni. De még mindig nem mondtuk azt, hogy nekünk meg kell nyerni a bajnokságot, Foglalkoztatta a csapatot, hogy mi lenne, ha végigcsinálnánk? Hála Istennek, egy forduló erejéig adtuk oda az első helyet, aztán vissza is vettük, onnantól kezdve pedig egy forduló kivételével ott is maradtunk az élen.

– Van olyan, aki külön kiemelést érdemel együtteséből?

– Csapatban gondolkodom, de azt mindenképpen hozzáteszem, az egész éves teljesítménye mindenkinek szuper volt, de kellett hozzá, hogy a télen jól igazoljunk. Kellett, hogy egy Hamar Pisti, egy Papp Zoli, egy Dudás Jani hozzánk kerüljön. Nem számított, kinek van sárgája vagy sérülése, velük lettünk teljesek, jókor jöttek a télen. A Hamar rengeteget tett hozzá, gólok, gólpasszok, nagyon jó kiegészítő embernek jött a Papp Zoli és a Dudás. Nem volt olyan, hogy „elfogytunk”. Dudás Jani öt-hat meccsen szuperül helyettesítette a Helgert Szabolcsot vagy a Lakics Lacit. Nagyon kellettek ők is a sikerhez.

– Ez a mostani aranymedália hová kerül Leskó Zoltánnál?

– Mindenképpen olyan helyre, ami előkelő. Gyakorlatilag az én edzői pályafutásom elég hosszú, mert már tizenvalahány éves, de szólóban kevesebbet dolgoztam. Több volt az az idő, ami pályaedzősködéssel ment el az életemből. Ennek a mostaninak azért van nagyobb értéke, mert ez egyéni munka, és nagymértékben van hozzá közöm. Nem mondom azt, hogy én csináltam, de talán kellettem hozzá.

– Nagyon szerény, de azt ön is tudja, hiába van megannyi jó futballista egy helyen, az még nem egyenlő egy jó csapattal.

– Van sok példa erre, való igaz. Nagyon jó olyanokkal dolgozni, akik fogékonyak, értelmesek, és akarják, csinálják azt, amit kérek tőlük. De nem arathatom ezt le személyes babérként, ez egy közös munka velük együtt. Le a kalappal a csapat előtt.

– Amikor a Pénzügyőr elleni fővárosi csata után beszéltünk, már szóba került a feljutás kérdése. Egyre aktuálisabb a kérdés: vállalják a másodosztályt?

– Éppen ma hívott egy szponzor elnökségi tag, úgy néz ki, hogy indulunk, már tárgyalgatnak más szponzorokkal. Ez az utolsó infóm, ma délelőtt tízórai. Megkérdezték, mik a szándékaim, mert szeretnék, ha maradnék. Dolgoznak azon, hogy indulhassunk.

– Megelőzött, de azért rákérdezek: önnek mi a terve? Menne vagy maradna?

– Kiugrási lehetőség lenne mindenképpen a másodosztályban is megmutatni magunkat, meg nagyon jól érzem magam Tökölön. Ha a feltételek adottak lesznek a munkához a továbbiakban is, nem gondolkodom másban. Nagyon-nagyon korrekt az elnökünk, Nagy Béla úr, van egy személyes jó barátom, őt Tóth Zoltánnak hívják, aki nagyon mélyen a zsebébe nyúlt az utolsó pár évben a Tökölért. Ők ketten szintén az NB II-es tagságon dolgoznak, és talán tartozom nekik annyival, hogy ne menjek el. Szinte baráti a kapcsolatom velük a munkakapcsolaton túl.

– Mi lesz az elkövetkező hetek programja?

– Meg kell felelnünk a várakozásnak, ma még abszolválnunk kell egy kupameccset, és talán lesz folytatása, mert ha tudjuk hozni, döntősök leszünk. A Magyar Kupa főtábláján vagyunk, és ezek nem kis dolgok éves szinten. De ezután a jó megérdemelt pihenés következik, a csapatnak július elejéig, ám mi a szünetben természetesen fogunk dolgozni az elnök úrékkal.

– Tudom, hogy korai a kérdés, de felvetődik, kik öltözhetnek sárga mezbe az ősszel, merthogy a 2007-2008-as évadban minden bántás nélkül nem a III. Kerület vagy a Tata ellen kell felvenniük a harcot, hanem jóval markánsabb egyletek ellen.

– Meg kell erősíteni a keretet, ebben gondolkodunk. Korosztályos futballistákban is gondolkodunk, mert azokkal „vékonyan” állunk. Jó a csapat, nincs semmi gond vele, de egy-két-három olyan futballista kell, akikkel kapaszkodjunk is meg az NB II-ben. Nagyon szeretnénk az Ughy Márkot itt tartani, nem tudjuk, sikerül-e, aztán nagyon várjuk vissza a Papp Lacit, hogy felépüljön sérüléséből. Neveket azonban ne várjon, mert azokkal még nem tudok szolgálni.