HELL ISTVÁN azt mondja, az ő jó teljesítménye kapustársának, Jeszenszky Csabának is köszönhető

Alakulhatott volna ez a történet máshogyan. Például úgy, hogy januárban, amikor a „vendégkapusként” meghívott Hell István a Tatabánya színeiben döntőt játszhatott a Bányászcsapattal a II. Tippmix Teremlabdarúgó Bajnokságban, azt követően ha nem is szőke ciklonokhoz hasonló csáberővel, de magához láncolja egy élvonalbeli, netán egy második ligás egylet. Ma már tudjuk, nem így történt, hiszen a kitűnő cerberus ma is Pilisvörösváron véd ugyanúgy, ahogy tavaly ősszel.

– Mit érzett akkor, amikor a Pomáz elleni győzelem után matematikailag is biztossá vált, hogy a Pilisvörösvár megnyerte a bajnoki címet?

– Elképzelhető, hogy nagyképűen fog hangzani, de eszembe sem jutott, hogy ne nyernénk meg azt a mérkőzést vagy akár konkrétan a bajnokságot – mondta Hell István.

– Mi történt azután? Nagy bulit csaptak, vagy az igazi örömünnep még várat magára?

– Egy kisebb ünneplésben azért részesítettek a vezetők és a szurkolók, de a fiesztát az utolsó fordulóra tartogatjuk.

– Mit gondol, az önöké a legjobb csapat a mezőnyben?

– Ez egyértelműen így van.

– Melyik gárda ellen volt a legnehezebb dolguk?

– Az Erdőkertes csapatával idén egy jó kis meccset játszottunk, talán ez a mérkőzés volt a legnehezebb. Bizonyára az őszi szezonben elszenvedett vereségeket várhatta, hogy említem, de azokat sajnos magunknak köszönhettük.

– Volt olyan meccs a szezonban, amelyet szívesen elfelejtene?

– Sajnos, pályafutásom egyik legcsúnyább gólját sikerült kapnom a Verőce elleni idegenbeli meccsünkön, látja, azt szivesen elfelejteném.

– Hová helyezi pályafutása során a mostani legfényesebb medáliát?

– Természetesen ez ugyanolyan fontos számomra, mint amit a Tápiószecső szineiben nyertem, hiszen minden bajnokságban nehéz elsőnek lenni.

– Azt szokták mondani, végy egy jó kapust. Az ön személyében ezt megtalálta a Pilisvörösvár. Sokszor próbára tették a tudását az ellenfelek támadói?

– Köszönöm, de ha már itt tartunk, a Pilisvörösvárnak két nagyon jó kapusa van és az, ha én jó teljesítményt tudok nyújtani, az a kapustársamnak, Jeszenszky Csabának is köszönhető! A csapat és elsősorban a védelem dicsérete, hogy ha jól emlékszem, egy vagy két esetben nem nullás osztályzatot kaptam.Ez mindenre választ ad.

– Ilyenkor mindig nagy kérdés a pontvadászat megnyerése után, vállalják-e a megye-egyet?

– Igen, természetesen, a vezetőség ezt egyértelműen kijelentette.

– Miként képzeli a jövőjét? Marad Pilisvörösváron?

– Amennyiben számolnak velem a jövőben is, természetesen maradok. Szeretek itt játszani és azt gondolom, elfogadtak mind a csapattársaim, mind a nézők és a vezetők.

– Tudja, akartam már magától régebben is kérdezni: azt tartják, minden kapus kissé flúgos. Ön annak gondolja magát, egyáltalán van valamiféle babonája vagy különleges rituáléja, amit minden egyes meccs előtt alkalmaz?

– Egyértelműen nem vagyok flúgos... Ez persze vicc volt. Talán erről az edzőmet Wohl Zoltánt vagy a csapatot kellene inkább megkérdeznie.

A játékos-edző szemével

Jelentjük, megkérdeztük! Tárcsáztuk a Pilisvörösvár játékos-edzőjének a számát, és Wohl Zoltán, a korábban többek között Budaörsön és a BKV Előrében futballozó sportember készségesen állt honlapunk rendelkezésére.

„Azt gondolom, azon felül, hogy egy nagyon jó képességekkel megáldott kapus, igazi csapatember is, aki tudásával maximálisan szolgálja a gárdát, és abszolút alárendelte magát a csapatérdeknek – mondta Wohl Zoltán Hell Istvánról. – Nagyon nehéz dolga van, mivel meccsenként nincsen belőve, ebből kifolyólag ezeket a kevés próbálkozásokat kell hárítania, valamint jószerivel a hazaadásokat kipasszolnia. Nagyon ritka az olyan, aki nem vonalkapus, és nagyon bátran jön ki a beadásokra, amiknek a kilencven százalékát le is húzza.”

Mondanunk sem kell, ahogy a pályán, itt is rutinos volt a hátvéd, merthogy kérdésünkben benne volt, hogy vajon flúgos-e a cerberus?

„Minden kapus flúgos, de Hell István jó értelemben véve az – folytatta immár nevetve Wohl Zoltán. – Mindenről van véleménye, és hangot is ad mindenkor ennek.”

No persze, nem nehéz kitalálni, amikor bajnok lett a Pilisvörösvár, a többi futballista sem némult meg.

„Bajnokságot nyerni nehéz, hiszen az utcák-terek pontvadászatát is nehéz megnyerni. Nagyon jó játékos keretünk van, ám ebben a csapatban sok az >agysebész<, akik hajlamosak elszállni. Tudunk Ikladon nyerni egy-nullára, ám fölvesszük az ellenfél ritmusát. Ha nem, nehéz őket felpörgetni. Számtalan másodosztályt megjárt futballista van nemcsak nálunk, hiszen nézze meg, Kisnémediben is van egy Rob Kornél, aki az élvonalban szerepelt.”

Meglehet, még a végén pszichológus kell a fiúk mellé? „A pénteki edzés után fél óra, míg motiválnom kell a srácokat, hogy sokat veszíthetünk, mert az nem lehet, hogy csak kidobjuk a pályára a futballcipőket.”

Így van ez rendjén, de az már nem, ahogyan az sajnos megszokott mifelénk, azaz bajnoki cím után nem vállalja az egyesület a magasabb osztályban való indulást. Szerencsére erről szó nincs, így a ’vörösvári drukkerek álmodozhatnak egy újabb sikersztoriról.

„Az, hogy mit várhatnak, nagyon tág fogalom, erre nem tudok hirtelen válaszolni – felelte Wohl arra a kérdésre, vajon mire számíthat a lelkes nézősereg jó három hónap múlva. – Azt gondolom, meglátjuk, milyen csapatok lesznek a riválisaink. Pilisörösváron vagyok két és fél éve, így nem tudom, milyen játékerőt képviselnek jövőbeli ellenfeleink. Nem hiszem, hogy megoldhatatlan feladat elé állítanak bennünket. Az első hatban szeretnénk végezni. Ismerem a Törökbálintot, a Kókát, a Bagot, utóbbinál futballoztam is fél évet. Varga Laci (a Törökbálint játékos-edzője – a szerző) nagyon jó barátom.”

Azt azért felvetjük, nem lesz sétagalopp a helytállás. „Ez már nehezebb, és erre nagyon jó példa volt a kupameccs, amelyet az NB III-as Százhalombatta ellen vívtunk. Kikaptunk ugyan kettő-nullára, de az eredmény csalóka, mert nulla-nullánál öt százszázalékos helyzetet hagytunk ki, és három perccel a vége előtt kaptuk az első gólt. Egy rögzített játékhelyzetnél aztán felküldtem az egész csapatot. Mert vagy egyenlítünk és mi lépünk tovább, vagy kikapunk, és akkor mindegy, hogy eggyel vagy kettővel. Fel fogom vállalni jövőre is a nyílt sisakos támadójátékot. Két-három poszt erősítésre szorul, ám bárki ellen fel fogjuk venni a kesztyűt.”

Persze nem csoda, hogy ugyanoda lyukadunk ki, ahol elkezdtük a beszélgetést. „Két nagyon jó kapusunk volt a bajnokság elején, Jeszenszky Csaba mellett ugye ott volt Hell Pisti. Talán tudja, annak idején őt úgy igazoltuk le, hogy sérült volt. Azt mondtam neki, ha úgy érzi, a térde tökéletes, versenyhelyzet lesz, és védeni fog a jobb. Megadtam neki a lehetőséget. A munkához való hozzáállása és a mutatott teljesítménye alapján helyet követelt magának a csapatban. Ősszel felváltva védtek két-két meccset, de ez nem volt jó. Azt láttam ugyanis, hogy megzavarta az együttest. Nekem határoznom kellett, és az döntött a Pisti mellett, hogy övé a jövő. Csodálatos kapus Jeszenszky Csabi harmincnyolc évesen is. Nagyon szeretném, ha nem távozna el a klubtól, mert a pilisvörösvári labdarúgás nagyon sokat köszönhet neki.”