„Nem tisztelik egymást teljes mértékben az edzők”

A fenti idézet döbbenetes, lesújtó és egyszersmind hihetetlen, hiszen ennyire nem gazdag a magyar futball. Természetesen honlapunk kíváncsi volt, miként értékelik alig félórával a találkozó lefújása után nem csupán a mérkőzést, hanem a magunk mögött hagyott szezont is.

Foci a köbön: Miként értékelnék ezt a fordulatokban és izgalmakban gazdag szezonzáró összecsapást?

PINTÉR SÁNDOR: Számunkra nagyon ritka az a két szó, hogy győztes mérkőzés. Tíz bajnoki óta nem tudtunk győzni. Az döntötte el az egészet, hogy teljesen az esélytelenség tudatában jöttünk ki a pályára. Itt az ellenfél veszíthet, játszanak a mieink nyugodtan egy jó csapat ellen, mindenki magáért futballozik. Ez volt a taktikai értekezlet legfontosabb része.

SÓLYOM FERENC: Nálunk egész héten az előző mérkőzésről beszéltünk, nagyon nagy csalódás volt, hogy nem sikerült megnyernünk Martonvásáron a legutóbbi összecsapást. Azt gondolom, ez rányomta a mai találkozóra a bélyegét és hangulatát. Ettől függetlenül figyelmeztettem a fiúkat, hogy egy valószínűleg masszívan védekező csapat ellen fogunk játszani, amely kontrákra fog építeni. Sajnos mind a négy gólt ilyen szituációból kaptuk, amely abszolút a koncentráció hiányára vezethető vissza, tehát tulajdonképpen a fiúk tudták, hogy teljesen mindegy, milyen itt az eredmény, mi a második helyen végzünk. Azt is tudtuk pontosan, hogy a Tököl nem fogja a véletlenre bízni. Ne gondoljon semmi rosszra, de biztos volt, hogy hazai pályán minden körülmények között meg fogják nyerni azt a mérkőzést, ami számukra egyúttal a bajnoki cím megnyerését is jelenti. A vereségünk okait abban látom, hogy amit megbeszéltünk, azt nem tartottuk be.

Foci a köbön: Arra  lehetett számítani, hogy egy felszabadult játékot nyújtó Pénzügyőrt láthat a közönség, ehhez képest láthattak egy remek Budakalászt, amely helyzetei nagy részét kihasználta, míg ellenfele egy görcsösen, idegesen, sok hibával futballozó együttes volt.

SÓLYOM FERENC: Inkább azt mondom, hogy taktikailag nagyon fegyelmezetlen volt a csapatom. Hihetetlen helyezkedési hibákat követtek el, de ha csak a második és a harmadik gólra emlékezünk vissza: olyan szituációban, hogy a jobb hátvéd pozíciójában van a labda, a balhátvéd nem mehet fel a középpályára, üresen hagyva a saját területét. Megvolt a labdavesztés, nagyon jól bejátszották az üres területet, és gólt kaptunk. Ettől függetlenül azt gondolom, ahogy a második félidőre kijöttünk, az már dicséretes. Megpróbáltuk a hátrányunkat ledolgozni, és három-háromnál azt lehet mondani, nekünk volt meccslabdánk, amit mi kihagytunk, az ellenfél viszont odakerült, és könyörtelenül „beverte”. Egyébként három kontratámadásból három gyönyörű gólt rúgtak. Ha nem az ellenfél kispadján ülök, hanem nézőként, biztosan véresre tapsolom a tenyeremet.

PINTÉR SÁNDOR: Én annyit tudok ehhez hozzáfűzni, hogy milyen érdekes a labdarúgás.  Általában törvényszerűség ez a helyzet, ami ma fönnállt. Kilencven százalékig törvényszerű, hogy miért, ez egy rejtély, mert ha azt mondanám, egy kiforrott, jó csapat vagyunk, rendben van, de hát mivel eléggé a „vége felé” vergődtünk. Jó, már bennünk volt két héttel ezelőtt is a győzelem, vezettünk három-egyre, és buta módon kikaptunk. A Feri azt mondta az előbb, három-háromnál volt helyzetük, ez tény ls való, viszont a döntő hibát mi csináltuk, ha boncolgatjuk a mérkőzést, mert három-egyes vezetésnél egy százszázalékos ziccert kihagytunk, és ha egy-négy az állás, ez a meccs megvan. De ezért szép ez a futball! Én örülök, gratulálok a srácoknak. Többen távozni készülnek a klubtól, lehetséges, azért jött egy ilyen kirobbanó játék. Kicsit megsúgtam – pedig nem volt igaz –, hogy több játékost más egyesülettől figyelnek, most mutassa meg, ki mire képes (nevet). Ez az, amit az edzői, illetve játékos pályafutásomból tudtam hasznosítani, egyfajta „tuningos” megoldást alkalmaztam. Ez úgy érzem, bejött. És azért nem azt mondom, hogy szerencsés gólokat lőttünk, mind tudatos, szép, benyesett találat volt, nem talált gólokkal nyertünk. Ez a futball. Annyit szeretnék még hozzátenni, mert amikor egy csapatnál edző voltam, mindig a Pénzügyőr ütött el minket. Azt hiszem, akkor még a Feri is játszott Pilisvörösváron, amikor bajnokok lehettünk volna, és legjobb másodikként kerültünk fel, elütöttek bennünket hazai pályán kettő-egyre, aztán egy másik meccsen is, majd az ősszel kikaptunk tőlük. Azt hiszem, három kudarc után korrigáltunk, kiköszörültük kissé a csorbát. Az egyik edző el van keseredve, a másik örül egy kicsit, bár énnekem sok örömöm nincs, mert ugye „vékony” a csapat. De kezdjük majd újra jövőre, és csináljuk a magunk dolgát. Köszönöm a Pénzügyőrnek ezt a sportszerű hozzáállást, amilyen fogadtatásban részesítettek bennünket. És persze a Feri szimpátiáját, mert mi edzők nem feledkeztünk meg magunkról, akármilyen fájó is lehet egyiknek vagy a másiknak a vereség, azért mi barátok maradtunk. Örülök neki, és így kéne máshol is.

SÓLYOM FERENC: Ilyen a sport. Vannak vesztesek és győztesek. Emiatt nem szabad haragudni egymásra. Emelt fővel kell kezet fogni akár a győztesnek, akár a vesztesnek. Azt hiszem, ez nem is lehetne téma. De sajnos témának kell lennie… A Sanyival járunk egy olyan gyűlésre, ahol ennek hangot is adott abszolút igaz módon, és egyetértek ezzel a dologgal, mivel nem tisztelik egymást teljes mértékben az edzők.

Foci a köbön: Ha az egész szezonra kellene visszatekinteniük néhány másodperc alatt, nagyon csalódottak a szereplést illetően?

PINTÉR SÁNDOR: Most is csak azt tudom mondani, milyen érdekes a sport. A Ferit megértem, mert célért küzdöttek, én meg azért vagyok csalódott, mert tizenhárom mérkőzésből csak kettőt tudtunk megnyerni. Le kell vonni a következtetéseket és a tanulságokat. Köztudott, hogy nálunk tavaly egy összeomlás történt. Ha egy nagy múltú klubtól, mondjuk a Barcelonától huszonkét ember távozik, egy évig biztos, hogy nem tér észhez. Mi átvészeltük úgy, hogy nem estünk ki. Most már lehet a jövővel kapcsolatban gondolkodni, hogy van-e értelme így csinálni?

SÓLYOM FERENC: Nekem ez a második évem ebben a szakmában. Tavaly ötödikek voltunk, most másodikak. Remélem, hogy ez a fejlődés ugyanilyen töretlen marad, és akkor jövőre el tudjuk érni azt a célt, amit idén nem sikerült. Ettől függetlenül azt mondom, hogy az mindenféleképpen hátrány egy csapat számára, hogy a tavaszi szezonban egyetlen egy mérkőzést sem tud a saját pályáján lejátszani. Azt gondolom, a pasaréti pályának van egy hangulata, egy miliője. Másként jönnek oda az ellenfelek, mint ide, mert tulajdonképpen a Sújtás utcába úgy jöhettek, hogy ez egy olyan pálya, hogy nekik is, meg úgymond a hazaiaknak is. Itt szeretném megköszönni a Gázművek vezetőségének, hogy ezt a lehetőséget biztosították, mert egy csodálatosan szép játéktéren tudtunk játszani egész tavasszal, de azt gondolom, ez a tény mindenféleképpen befolyásolta a szereplésünket. Mire megszoktuk és fölvettük ennek a pályának a méreteit, addig olyan pontokat hullajtottunk, ami a végén a bajnokság elvesztésébe került.

PINTÉR SÁNDOR: Még annyit, hogy teljesen egyetértek a Ferivel, és nekem el is kerülte a figyelmemet, hogy akármilyen jól összeszokott csapat is van, azért a hazai mérkőzéseket idegenben játszani és úgy bajnokságot nyerni… Az lett volna a nagy csoda, ezt aláírom. Mi is tulajdonképpen úgy „vettük föl” a mai meccset – ez is egy pszichés dolog –, hogy a Pénzügyőr is idegenben játszik. De hát a futball már csak ilyen…