Nem várt zárás: dicstelen búcsú az egyik, örömfoci a másik oldalon

Budakalász: ennek a gárdának van jövője!

Egy nap az élet, avagy most vagy soha! Ennek szellemében készülhetett a házigazda az NB III Duna-csoportjának utolsó fordulójára. Nagy szó ez, hiszen az őszi pontelőny ismeretében blődség lett volna nem előre odaadni a pasaréti egyletnek az aranyérmet. Aztán mint tudjuk, a szenzációs őszt pocsék tavasz követte, hiszen az első öt körben a megszerezhető tizenöt egységből mindössze hetet zsebelt be Sólyom Ferenc gárdája. Szóval egy játéknappal a vége előtt Tökölön, no meg a Sújtás utcai Gázművek-pályán volt a „világ” szeme.

Aki gálaelőadást várt Gegesi-Kiss Tamáséktól – férfiasan bevalljuk, mi is közöttük voltunk –, azok lestek nagyokat, mert az eleddig szerény mutatókkal rendelkező Budakalász nem adta magát egykönnyen. Sőt, tíz perc elteltével kiegyenlített volt a küzdelem, és látszott a házigazdán, nem tud felszabadultan küzdeni, a győzelmi kényszer görcsössé teszi a futballistákat. Nem véletlen, hogy már a hetedik percben elhangzott az első komoly kritika a kispadról: „Bátrabban játsszatok!”.

Ha a labdabirtoklást vesszük alapul, szinte felbillent a pálya, de jól látható volt, bizony a sárga mezesek között nem egy remek képességekkel megáldott labdarúgó szerepel.

Hortobágyi Róbert az első negyedóra végén igazolta is eme tézist: klasszisokat idéző mozdulattal tette be a labdát a bal oldalról a bal felső sarokba. Káprázatos gól volt ez, nem véletlen, hogy a nyugalom és a megfontolt döntések emberének tekinthető Sólyom Ferenc egyre többször ugrott fel a kispadról, hogy feljebb lépésre ösztökélje övéit.

Bántóan sok volt a hiba a vendéglátó játékában, és bizony ekkor úgy tűnt, a PSE aligha nyeri meg ilyen görcsös futballal a vasárnapi szezonzáró találkozót. Mert mit mondjunk arra, amikor egy tízméteres passz kivitelezésébe hiba csúszik, vagy hogy a berobbanó ember szöglet után két méterről magasan kapu fölé lő. És bár a harmincnegyedik minutumban egyenlített a zöldmezes társulat, ki kell jelenteni, a gárda nem tudott valós tudásának megfelelő produkcióval kirukkolni, mert a védekezése kaotikus volt, a támadójátékról pedig jobb nem is szót ejteni…

A hátralévő tíz percben kétszer mattolták Kocsis Gábor kapust, miután előbb Diószegi Attila hozta kellemetlen helyzetbe csapattársait – a megítélt büntetőt Moll Csaba biztosan értékesítette, igaz, elsőre a cerberus védett, de a kipattanót nem hibázta el –, majd Hortobágyi Róbert bizonyította, hogy első találata nem volt a véletlen műve (1–3). Hogy ennél nincs lejjebb, azt csupán azért gondoltuk, mert amúgy is padlón volt a PSE.

A folytatásra úgy jöhettek ki a hazaiak, hogy a Tököl kettő-egyre vezet a Martonvásár ellen, azaz a bajnoki cím helyett a becsületükért, illetve a a hazai veretlenség megőrzéséért hajthattak a futballisták. Negyedóra alatt egyenlítettek Bősze Andrásék, miután egy – véleményes – tizenegyes megadása után Patkó György megszerezte második találatát, majd egy a bal felső saroknál a kapufáról kivágódó lövést követően Kerényi Kálmán fejelt a kapuba.

Ahogy telt-múlt az idő, érezni lehetett, hogy egyre fárad a Budakalász, de a szívük vitte előre Keresztes Viktorékat. Pintér Sándor folyamatosan űzte-hajtotta az övéit, ám azért ő is csak imádkozhatott, hogy a nyolcvanharmadik percben Schuster Roland egyedül kilépve Sutákba lője a labdát.   

Két percre rá már a levegőbe csaphatott, hiszen a PSE-játékosoknak – némi képzavarral élve – keserű lett a szájuk íze a Hortobágyi-showtól, mivel a fiatal támadó gyönyörű mozdulattal lőtt mintegy tizennégy méterről a bal felső sarokba.

„Dragan, Dragan!” – szólt, mit szólt, üvöltött Pintér mester a légiósnak, aki egyre többször tört előre a jobb oldalon. Persze ezt a Pénzügyőr futballistái mindezt aligha hallották, pedig alighanem ők is tudják, hogy „Drágán add az életed”. És ha már itt „járunk”, megállapíthatjuk, remek „akciófilm” volt ez, hiszen a támadások mellett találatok is érték a kapukat, így a – semleges – nézők jól szórakoztak, ám a hazaiak okozták a legnagyobb csalódást azzal, hogy különösen az első félidőben sokszor néztek, mint Rozi a moziban. És hogy mindez nem tréfa, azt jól jelzi, hogy az előadás nem volt vígjáték, csupán végjáték.       

PÉNZÜGYŐR – BUDAKALÁSZ 3–4 (1–3)

Sújtás utca, Gázművek-pálya, 200 néző. Vezette: Tamási Péter.

PÉNZÜGYŐR SE: 12 Kocsis Gábor (a Foci a köbön osztályzata: 5) – 7 Szabados Csaba (4), 10 Bősze András (4), 11 Zsolnay László (4), 5 Diószegi Attila (4) – 16 Szikes Péter (5), 14 Kerényi Kálmán (5), 4 Schuster Roland (4), 15 Dabasi Károly (4) – 18 Gegesi-Kiss Tamás (4), 3 Patkó György (6). Edző: Sólyom Ferenc.

BUDAKALÁSZ MSE: 1 Suták Zsolt (7) – 2 Horváth Károly (6), 20 Czipó Péter (6), 13 Sallai György (6), 4 Nagy András (5) – 7 Raczko Dragan (6), 8 Keresztes Viktor (7), 3 Szitó Péter (6), 9 Moll Csaba (7) – 10 Hortobágyi Róbert (9), 11 Nagy Gábor (7). Edző: Pintér Sándor.

Csere: Gegesi-Kiss Tamás helyett 6 Rajkó Zoltán (5) a szünetben, Szitó Péter helyett 18 Marczell Zoltán (0) a 71., Moll Csaba helyett 15 Elekes Péter (0) a 76., Nagy Gábor helyett 19 Jakab Bálint (0) a 80., Kerényi Kálmán helyett 2 Kerényi Zsolt (0) a 82. percben.

Gólszerző: HORTOBÁGYI Róbert (0–1) a 15., PATKÓ György (1–1) a 34., MOLL Csaba (1–2) a 40., HORTOBÁGYI Róbert (1–3) a 45., PATKÓ György (2–3, tizenegyesből) az 53., KERÉNYI Kálmán (3–3) a 62., HORTOBÁGYI Róbert (3–4) a 85. percben.

ÍGY TELJESÍTETTEK

A Pénzügyőrben Kocsis Gábort sokszor hozták kiszolgáltatott helyzetbe társai. A hátsó alakzatból mindenki csődöt mondott. A szélső hátvédek közül Szabados Csaba az első, Diószegi Attila a második félidőben volt aktívabb. A középpályán Kerényi Kálmán gyenge kezdés után feljavult, elöl Patkó György csupán a két gólja miatt kapott az átlagosnál jobb osztályzatot.

A Budakalászban mindenki átlagon felüli produkciót nyújtott, a labdarúgók bebizonyították, hogy sokkal többre képesek, mint amit a tabellán elfoglalt helyezésük mutat. Suták Zsolt fontos pillanatokban mentett bravúrosan, ezért kapott hetes érdemjegyet a három kapott találat ellenére. A középpályán Keresztes Viktor és Moll Csaba futballozott igazán remek formában, de a mezőny legjobbja az a HORTOBÁGYI RÓBERT volt, aki fantasztikus góljaival gyakorlatilag egymaga verte meg a Pénzügyőrt.

A BAJNOKI CÍMET ELDÖNTŐ MÉRKŐZÉSEK KRÓNIKÁJA

Vajon mi történt egy időben a Gázművek- és a tököli pályán? Az alábbiakból kiderül!

17.45: Hortobágyi Róbert révén vezet a Budakalász, és ugyanebben a minutumban a Tököl is megszerzi a vezetést a Martonvásár ellen. Jelen pillanatban bajnok a Tököl!

17.55: A Sújtás utcában az állás változatlan, ám egy „kerülettel” odébb Radnics Lászlóék ismét betaláltak, így már 2–0 a TKSK-nak!

18.10: Az egalizálás után Moll Csaba által ismét vezet a ’Kalász, ám eközben ott is 2–1 az állás – ám ott a hazaiaknak, azaz továbbra is bajnok a Tököl!

18.15: Eldőlni látszik a csata: a Pintér-legénység a szünetben már 3–1-re vezet, míg Tökölön az eredmény változatlan.

18.47: Egyenlít a Pénzügyőr, ám hiába minden: a Tököl már 3–1-re elhúz.

19.10: Újra előnyt szerez a Budakalász (4–3), ám a Pest megyeiek is betalálnak (4–1).

19.20: Miután sehol sem változik az állás, a Tököl fennállása első bajnoki címét szerzi meg az NB III-ban.  

JÖN! JÖN! JÖN! Hamarosan interjút olvashatnak a két trénerrel, Sólyom Ferenccel és Pintér Sándorral, valamint hosszabb anyagot közlünk Hortobágyi Róberttel és Keresztes Viktorral, illetve honlapunk szóra bírta a hosszú ideje sérüléssel bajlódó Pénzügyőr-labdarúgót, Polákovics Attilát.