Sokszorosan történelmi tett: a „Lyon-korszak” előtti utolsó bajnoki cím után negyvenhárom esztendőt követően búcsúzott a NANTES az élvonaltól

Elszálltak a „kanárik”

Ha azt írjuk, Mickael Landreau véd, a középpályán Eric Carriére osztogatja a labdát, mint cukros bácsi az édességet, kapásból melyik együttesre gondolnak? Ha Önök is a Nantes-ra, akkor egy úton járunk.

De vajon melyik útra lépnek a „kanárik”? Mi következik ezután? Egy lesz-e a megannyi második ligás klub közül, avagy megpróbál egyből visszakerülni a legjobbak közé?

A válasz egyelőre várat magára, ám a miért(ek)ről – miszerint hogy juthatott idáig a szezonnak még Serge de Lizettel nekivágó Nantes – beszélni kell. (Csakhogy fokozzuk a rekordokat: a szakember menesztése volt az első a 2006-2007-es évadban…)

Kezdjük talán ott, hogy nyilván sokan emlékeznek Kedves Olvasóink közül arra, hogy cikkünk főszereplője a nem is olyan távoli múltban, a második számú nemzetközi kupában (UEFA) megmérette magát az MTK-val. Ha nem is csodacsapat, de remek egylet volt az, és persze sajnos hozzá sem kell tenni, bár nem gond nélkül, de voltaképpen mégis simán továbblépett a Nantes két, egygólos diadallal (1–2, 0–1).

Abban az idényben lett bajnok a gall gárda. Mondhattuk akkor, lám-lám, a francia bajnokot jó, hogy nem tudták megállítani a Hungária körútiak. Onnantól kezdve azonban nem termett sok babér számukra, a dobogó közvetlen közelébe sem jutottak az azt követő időszakban, nemhogy aranyérem-közeli pozícióba. Két esztendeje meglegyintette a csapatot a kiesés szele (tizenhetedik hely), aztán tavaly az előrelépésnek éppen nem nevezhető tizennegyedik pozíciót sikerült megszereznie.

A 2006-2007-es évad végén aztán bekövetkezett az, amire januárban még senki, vagy legalábbis csak kevesen gondoltak. Érkezett ugyanis a világ- és Európa-bajnok Fabien Barthez a kapuba, akitől kimondva kimondatlan extraklasszis teljesítményt vártak a vezetők, a csapattársak és természetesen a szurkolók.

Egyszer-egyszer mindez még össze is jött, no de egy fecske még Galliában sem csinál nyarat. Szégyenszemre a huszadik, azaz utolsó helyen ért célba a Nantes úgy, hogy hazai pályán voltaképpen nem szerepelt rosszul: megverte az ezüstérmes Marseille-t (2–1) vagy a régi énjétől messze lévő Monaco-t (1–0), ám túl sok döntetlent (szám szerint nyolcat) „szedett” össze.

Idegenben már nem muzsikáltak olyan jól a „kanárik”, bár a Toulouse elleni kiütéses sikerre (4–0) alighanem a bajnok Lyon is büszke lenne. Május végén, június elején azonban a büszkeségtől távol állhatnak a dicstelenül szereplő klub játékosai…

Következik: CHELSEA (Anglia)