Zűrzavar

Eredmény kellene, valamiféle biztató jel, hogy igenis létezik valahol eme földtekén a magyar futball.

Labdarúgó-válogatottunk előbb görög-, majd norvég túrára indul. Itt van, beköszöntött ez az évekkel ezelőtt elátkozott június, amikor véget ért a honi pontvadászat, és a fiúk leeresztettek. Csank János, a jelenleg a masszívvá formált Diósgyőr bajuszos mestere, egykori szövetségi kapitány mondotta egykor, nem nekünk valók a júniusi tétmeccsek.

Persze akkor még volt miért küzdeni-hajtani, mezt leráncigálni a rivális jobbszélsőjéről, nehogy bajt okozzon a magyar kapu előterében.

A forróság és az ellenfél mellett most más gond is van.

Azon, ha nem is egykönnyen, de lépjünk túl, hogy annak idején sajtótájékoztató keretében adta a nép tudtára Várhidi Péter szövetségi kapitány valamint Kisteleki István, a Magyar Labdarúgó Szövetség első embere, hogy jó néhány hónapig gyakorlatilag tét nélküli összecsapásokon szerepelnek legjobbjaink. Ehhez képest meglepőbb hír, hogy Huszti Szabolcs, a német Hannover egyik legjobbja egyszerűen elköszönt a válogatottól, mondván, úgy érzi, neki a kezdőcsapatban lenne a helye. Szólásszabadság van, tehát bárki mondhat, amit akar, avagy ami a csövön kifér. Huszti Szabolcs társai szerint intelligens labdarúgó. Nyilván nincs rendetlenség az öltözőszekrényében, katonás rendben sorakoznak a mezek és nadrágok, valami még sincs rendben vele.

Olyan ez a szituáció, mint a kajakos lányoké. Szigorú tréner – akit Fábiánné Rozsnyói Katalin személyesít meg – és egy öntörvényű, meg nem értett zseni. Ő Janics Natasa, aki valóban letett egyet és mást az asztalra. Neki volt visszaút, más kérdés, hogy köszönte szépen, de nem élt a lehetőséggel.

Hogy Huszti Szabolcsnak lesz-e sansza, ma még nem lehet tudni. Miként azt sem, sokan miért kiáltottak rögvest valamiféle háttéregyezséget, amikor kiderült, az újpesti Tisza Tibor vagy éppen Sándor György is utazhat Görögországba, illetve maradt itthon amolyan tartalékként, holott félelmetes formában van a támadó és a fedezet is. Aki látta a lila-fehérek legutóbbi néhány bajnokiját, az tanúsíthatja mindezt.

A legjobbakról szóljon a válogatott – olvastam néhány nappal ezelőtt valamelyik lapban egy magyar szinten jónak mondható futballistától.

Csak tudnám, miért olyan nehéz elhinni, hogy azokról szól...

HORVÁTH M. ATTILA