BERTÓK GÁBOR azt mondja, számára mindig a Csongrád lesz az első

Habár Bertók Gábor a jelenleg a Csongrád játékosa, miután tizenhárom esztendeje szolgálja hűséggel együttesét, magunk előtt már elképzeltük a Sopron dresszében. És bár a huszadik esztendejét taposó remek támadó a nagypapájának köszönheti, hogy futballozni kezdett. Ne higgyék, hogy nem volt lehetősége máshová szerződni, ám ő eddig kitartott. Mint említi, „Vannak kérőim, de többet most nem mondhatok”.

– Ha civilben találkoznánk, nem hinném el, hogy a Csongrád labdarúgója. Mindezt csupán azért mondom, mert az NB III Alföld-csoportjában bár nem szerepelt túl jól a gárda, mégis Ön a legeredményesebb. Minek köszönhető mindez?

– Sajnos az őszi szezon nem úgy sikerült nekem, ahogy azt elterveztem, mert mindössze egyetlen gólt értem el – mondta Bertók Gábor. – Sérülések hátráltattak, és az iskola miatt sem tudtam elegendő edzésre járni ahhoz, hogy a kezdőcsapatban kapjak helyet.

– Ehhez képest idén egyenesen szárnyal.

– Szerencsére a tavasz máshogyan alakult, mert az iskola mellett többet tudtam járni tréningre, ennek köszönhetően több lehetőséget kaptam. Természetesen a csapat többi tagja is kellett a gólokhoz, és ezért hálás is vagyok nekik!

– Volt már jobb?

– Nem ez a legeredményesebb évem, hiszen tavaly, amikor a gárda megnyerte a megyei első osztályt, huszonegy találatig jutottam, előtte pedig az NB II-NB III-as U19-es bajnokságban huszonnégy meccs alatt huszonhárom gólt szereztem. Hogy minek köszönhető, hogy én vagyok a legeredményesebb? Talán annak, hogy nekem jobban kijött a lépés.

– Melyik góljára a legbüszkébb ebben a szezonban?

– Arra a két találatomra, amelyeket az Örkény ellen szereztem. Azon a meccsen csere voltam. Az edzőm odajött hozzám, és azt mondta, be fogok állni, rúgok két gólt és eldöntöm a meccset! És úgy lett! Játszottam tizenöt percet, rúgtam két gólt, és megvertük három-nullára az akkor még bajnokesélyes Örkényt.

– Mindezek fényében obligát kérdésnek is tűnhet: mindig is támadóként futballozott?

– Nem! A kapust kivéve minden poszton játszottam már, nagyon sokáig védő voltam. Aztán egy serdülő meccsen felvittek csatárnak, rúgtam három gólt, és azóta ezen a poszton játszom. Külön öröm volt számomra, hogy tizenhat évesen én voltam az U19-es együttes csapatkapitánya.

– Erre valóban büszke lehet. Arra már kevésbé, hogy a várakozás alatt szerepelt a Csongrád. Netán számítottak erre?

– A bajnokság előtt az volt a cél, hogy maradjunk bent az NB III-ban- Sajnos érezhető volt, hogy a sok fiatal miatt nehéz év vár ránk. Ősszel a vezetőség szeretett volna rutinos játékosokat igazolni, de ez nem sikerült, így szinte ugyanazzal a kerettel vágtunk neki a tavasznak. Egy év alatt eddig háromszor volt edzőváltás a csapatnál, de véleményem szerint, ha a mostani edzőnkkel, Marko Miloseviccsel a tél óta készülhettünk volna, most előrébb tartanánk, mert nagyon felkészült és profi edző.

– Melyik együttes ellen nyújtották a legjobb teljesítményt?

– Két meccset emelnék ki: az ősszel a Szarvas ellen játszott otthoni egy-egy alkalmával színvonalas játékot nyújtott a társaság, a másik pedig a már említett Örkény elleni találkozó.

– Két hete eldőlt, hogy a Cegléd nyerte a pontvadászatot, mi több, a fiesztahangulatba önök is belecsöppentek az elmúlt szombaton. Mit gondol, a Pest megyeieké a legjobb gárda a csoportban?

– Először is gratulálok a Ceglédnek a bajnoki címhez, de véleményem szerint nem a Ceglédé a legjobb játékosállomány, viszont övék a legjobb csapat.

– Feltételezem, aki úgy szállítja a gólokat, mint a debreceni gyors az utasokat, annak van példaképe, mi több, kedvenc alakulata is.

– Mindig a Csongrád lesz az elsőszámú csapat számomra, de amióta az eszemet tudom, a kedvenc csapatom a Real Madrid, játékosom pedig a Milanban játszó Ronaldo. Tetszik, ahogy a madridi egylet játszik, de amit Ronaldo tud, arra nem sokan képesek a világon.

– Ha már világ… Húsz esztendős, és bár még ön előtt az élet, mégis megkérdezem: ott tart, ahol kell, netán tarthatna előrébb is?

– Tarthatnék előrébb is, de innen Csongrádról nagyon nehéz eljutni NB I-es vagy NB II-es csapatokhoz, ahhoz pedig, hogy jobban fejlődjek, fiatalon el kellett volna kerülnöm egy magasabb osztályban lévő gárdához.

– Voltaképpen kollégák vagyunk, mert bár futballozni nem tudok, ellenben az együttes oldalát ön szerkeszti. Mikor és hogyan jött az ötlet?

– Február elején jött az ötlet, hogy kellene a csapatnak egy saját oldalt csinálni. Megkérdeztem a vezetőket, ők pedig örömmel egyeztek bele. Azóta minden meccs jegyzőkönyve fent van az oldalon, és mellette az utánpótlás eredményeket is nyomon követhetik a látogatók. Próbálom minél hamarabb a szurkolók tudtára adni az eseményeket, de az iskola mellett ez nem mindig sikerül.

– Érdeklődik az újságírás iránt?

– Ezen még nem gondolkodtam, de ha lenne rá lehetőségem, kipróbálnám magam ezen a területen.

– Mi a célja a futballban? Hosszútávon, persze.

– Mindig is szerettem volna az NB I-ben játszani, de sajnos erre már nem sok esélyt látok.

– Ha olvashatnánk néhány mondatot a civil Bertók Gáborról, mit írna le?

– A magánéletről annyit, hogy egy nagyon kiegyensúlyozott és boldog párkapcsolatban élek tizennégy hónapja. A barátnőm a legfőbb támaszom, mindenben számíthatok rá, és nagyon boldoggá teszi az életemet, és vele képzelem el a jövőt!