Cegléden az ősszel még a bennmaradás volt a cél, végül bajnok lett a csapat

SZABÓ TIBOR: „Megünnepeltetjük magunkat”

– Nagy dínomdánomot csaptak?

– Előrehozott ünneplés volt, inkább a győzelmet ünnepeltük meg, mert nagy sikert értünk el a Hódmezővásárhely ellen – idézte fel az elmúlt szombat este eseményét Szabó Tibor, a Ceglédi Vasutas játékos-edzője.

– A négy-kettes diadalt követően másnap meg aztán küldhettek egy köszönömöt a Szolnoki Spartacusnak, hiszen az egykor Rákóczifalva néven szereplő alakulat Örkény feletti kiütéses diadala azt jelentette, hogy visszavonhatatlanul első lett a Ceglédi Vasutas.

– A bajnokavatás most lesz szombaton, a Csongrád elleni meccs után.

– Azt követően pedig aligha kerülnek este tízkor az ágyba…

– Így van. Mindenki készül, de azért előbb le kell hoznunk a mérkőzést, utána következhet a megérdemelt éremosztás. Remélem, elég sok néző kijön, és akkor megünnepeltetjük magunkat.

– Meg is érdemlik a tapsot, az üdvrivalgást. Őszintén: hitték volna mindezt az idény elején?

– Igazából tényleg senki nem gondolt arra, hogy ekkora siker lesz az idei szereplésből. Tavaly ilyenkor megnéztük a keretet a vezetőkkel, és mert kicsit gyengültünk is, azt mondták, maradjunk benn szép nyugodtan, maximum legyünk egy jó középcsapat. De aztán egyre jöttek a győzelmek, kiegyensúlyozottan szerepeltünk. Az őszi idény után fogalmazódott meg bennünk, hogy esetleg megnyerhetjük a bajnokságot.

– Más volt ennek szellemében készülni?

– Nem, nem. A mi felkészülésünk egy mérkőzésre szólt. Mindig a következőre. Az volt a legfontosabb, csak arra odafigyelni, csak arra odakoncentrálni. Ez többségében elég jól sikerült.

– Mikor érezte először, hogy zsebben az arany?

– Az utolsó három-négy fordulóban, amikor nyolc ponttal vezettünk. Akkor azt mondtam,  ezt most már csak mi ronthatjuk el, csak rajtunk múlik. Azt éreztem, innen nem illene elveszítenünk.

– Kiemelt helyen van az ön életében ez az aranyérem?

– Edzőként mindenféleképpen, mivelhogy ez volt a felnőttek között az első évem (neveti el magát a játékos-edző).

Játékosként nyertem az MTK-val NB II-es bajnokságot, aztán negyedik lett a kék-fehér csapat, és játszottam az UEFA-Kupában három meccset. Számomra az a legnagyobb siker. Persze a Dunaújvárossal is felkerültünk az NB I-be, de akkor nem lettünk bajnokok, csak másodikak, ám feljutottunk.

– Mondja csak, biztosított az anyagi feltétel? Azaz lesz ebből NB II?

– Úgy érzem, a vezetőség mindent megtesz annak érdekében, hogy elindulhassunk a másodosztályban. Harminchárom éve nem volt NB II-es csapata Cseglédnek, és ez a nagy távolság fényében óriási siker. Nagyon bízom abban, hogy a vezetőink ezt teljesíteni tudják, és el tudunk rajtolni.

– Csalódott lenne, ha nem?

– Én is csalódott lennék, persze, de a legnagyobb csalódottságot talán a játékosok éreznék. Elvégeztek egy munkát, elértek egy eredményt, annak a következménye a második ligában való szereplés lenne. Ha egy csapat megnyer egy bajnokságot, igenis el kell indulnia. A magyar labdarúgásnak is az az érdeke, ha valaki kiemelkedett a mezőnyben, mutassa meg magát felsőbb osztályban.