RUBOLD PÉTER: „A feltételeket kellene már végre megteremteni!”

– Körülbelül erre számított?

– Elégedett vagyok az eredménnyel – mondta Rubold Péter. – Ezen a pályán sokkal többet nem lehetett volna kihozni. Persze ha van egy kis szerencsénk, nyerünk. De pontosítanom kell: a vesztett pontokat tekintve már eggyel az MTK vezet előttünk. De ahogy szokták mondani, nevelünk, az eredményesség nem számít.

– Meglepőnek tűnő vereséget szenvedtek legutóbb, ráadásul hazai környezetben.

– Az egy nagy meglepetés volt. Próbáltunk futballozni, szinte fel is borult a pálya, végigtámadtuk a mérkőzést. Nem alakítottunk ki sok gólhelyzetet, mert a nagyon jól tömörülő Fehérvár ellen végig középen erőltettük a játékot, és egy ártalmatlannak tűnő szituáció után gólt rúgott az ellenfél. Utána még görcsösebbek lettünk, csak erőlködtünk. Jellemző mindez ránk a tavasszal: vagy kijött a lépés, és gólokat rúgtunk, vagy kínlódtunk, ha az elején nem jött össze semmi, és ez esetben nem voltunk olyan hatékonyak.

– Igaza van, csakhogy ez a csapat nem a „régi”.

– Nagy volt a cserélődés, sok ember hiányzik, főleg a góllövők, akik most kezdenek felépülni. De mások is megkapták a lehetőséget, bizonyíthattak, és az élet majd eldönti, hogy milyen osztályban, a labdarúgás mely lépcsőfokára tudnak fellépni. De ez így természetes, ha nem próbáljuk ki az összes játékost, hogyan tudunk véleményt mondani róluk?

– Teljesen jogos a felvetése. Apropó! Kikkel volt elégedett a Vasas elleni rangadón?

– Fogalmazzunk úgy, tulajdonképpen elégedetlen senkivel nem voltam, mindenki próbált megtenni mindent. Aki egy kicsit kiemelkedett, az a Fülöp Noel, elöl hatvan percig a Zsivotzky Norbi jól játszott, no és a két középső ember, Cseri és Tóth Bence is megtett mindent, de az ő játékstílusuknak ez a pálya – hogy finoman fogalmazzak – nem feküdt.

– Mit vár a hátralévő három találkozótól?

– Lemegyünk Pécsre, de már mondták, hogy műfüvön játszunk, úgyhogy a gyerekeket fel kell készítenem a nyári kánikulában egy jó kis műfüves meccsre. A házigazda küzdeni fog, mint az oroszlán, hiszen a kiesés réme fenyegeti. Utána jön az Újpest, szépen szeretnénk elbúcsúzni ettől az évadtól otthon, és aztán játszunk egy igazi rangadót az MTK-val. Utóbbiból kellene játszanunk évente harmincat.

– Lesújtó a véleménye a hazai utánpótlásról?

– Igen, lesújtó. De nem azokról, akik abban dolgoznak. Mások véleményével ellentétben én azt gondolom, az utánpótlásedzők nem abba az állati kasztba tartoznak, akiknek nincs tévéjük, valamint nem néznek Sport 1-et és Sport 2-t, nem nézik a Bajnokok Ligáját és nem követik a nemzetközi bajnokságokat, no meg nem futballoztak előtte és nem jártak külföldön. Pontosan tudjuk, mire kell felkészíteni a srácokat, hány kilométert kellene futniuk egy mérkőzésen, és mennyit kellene ütközniük, valamint hogy milyen technikai elemeket kell gyakorolniuk. Azt gondolom viszont, a feltételeket kellene már végre megteremteni! Aki ezt a mérkőzést megnézte, az nem hiszem, hogy azt mondja, itt minden rendben van. Tudom, nagyon sokszor a pénz, pénz és a pénz, de megannyiszor szándék kérdése is mindez. Ha az elmúlt öt évből, mióta itt dolgozom, tud nekem egy olyan U19-es összecsapást mondani, amit felnőtt bajnoki előmeccseként rendeztek, akkor minden eddigi állításomat revidiálom…