BŐSZE ANDRÁS: „Nem szabad pontot veszítenünk!”

Úgy takarított, mint egy újkori porszívó: elegánsan, mindennemű „zaj” nélkül. Ha kellett, szerelt, ha úgy hozta a sors, hosszasan indított Bősze András. A huszonnyolcadik évét taposó, korábban Zsámbékon futballozó és edzősködő hátvéd ősszel remekül produkált a Pénzügyőrben, úgyhogy mostani kiemelkedő játékán már meg sem lepődtünk.

– Mivel nyertek?

– Nagyon fontos volt, hogy ki rúgja az első gólt – mondta a mezőny legjobbja, Bősze András. – Sokat számított, hogy mi voltunk azok. Egy nagyon masszív, jó csapat a Tököl, jól védekezik, amit az is mutat, hogy ők kapták az egyik legkedvesebb találatot a bajnokságban. De én önnel ellentétben azt mondom, egy nagy helyzetük volt, amikor Hamar István föléemelte a labdát. A mezőnyben jól játszottak, technikás csapat a tököli, de véleményem szerint igazi lehetőségük nem alakult ki. Ez köszönhető annak, hogy elég jól visszazártunk, és megpróbáltuk a széleket kihasználni. Egy nagyon szép támadásból megszületett az első találat, utána a Pepének (Patkó György – a szerző) egy gyönyörű fejesgólja pont a szünet megnyugtató előnyt hozott.

– A folytatásra mintha visszaestek volna.

– A második félidőre sem engedtünk le, a tököliek 9 emberrel támadtak mi fegyelmezetten visszaálltunk, és jöhettek a kontrák. Ennek köszönhetően akár több gólos győzelmet is arathattunk volna. Kimaradtak a helyzetek, így az utolsó pár perc izgalmasra sikeredett.

– Nem jól kezdték a tavaszt, hiszen négy egy-egyes döntetlen után csúfos kudarcot szenvedtek Dorogon. Számított az ősz végi-tél eleji Újbuda-Erőmű-Kupa, hogy öt meccsel többször lépett pályára a Pénzügyőr? Mert ha igen, akkor ebből elvben csak jól jöhettek volna ki…

– Semmi köze nem volt a tavaszhoz, az őszi lendület tartott ki azon az Újbuda-Erőmű-Kupán, amit végül megnyertünk. Volt jó néhány hét pihenés, és én azt gondolom, a felkészülést jó pár játékos egy picit kényelmesen kezdte. Talán magam is. De ahogy elkezdődtek a bajnokik, én felpörögtem, míg egy-két embernek ez csak később jött össze.

– Azt gondolták, hogy a bab is hús?

– Ez így van, ezt hitték sokan. Mindenki a másikra várt, hogy majd valaki egy jó megoldással, egy egyéni akcióval eldönti a mérkőzést. És az bebizonyosodott, hogy mindez csak csapatként sikerülhet. Hála Istennel elkezdtünk futni, ami hozta is az eredményt.

– Milyen érzés hosszú időt követően ismét az első helyet elfoglalni?

– Nagyon kellemes, és remélem, az utolsó két forduló után is ez így marad.

– A Pénzügyőr sorsolása könnyebb, mint a Tökölé. Osztja ezt a megállapítást?

– Azt mondom, számomra az egyik legkellemetlenebb ellenfélnek a Martonvásár tűnt az ősszel. Igazán kemény csapat két nagyon jó támadóval. Nem lesz könnyű mérkőzés, ráadásul két játékosunk be is sárgult. A pontokat eddig elhullajtottuk, persze folyamatosan néztük, hogy a Tököl mit játszott. De mostantól újra a saját kezünkben van a sorsunk, és nekünk ezt kell néznünk, nem a Tököl meccseit.

– Kitarthat a lendület?

– Nagyon bízom benne. Képesnek tartom a társaságot, hogy erre a két meccsre odakoncentráljon és behúzza a találkozókat. Én azt mondtam öt meccsel a vége előtt, csak akkor van sanszunk, ha ötből ötöt nyerünk. És most is azt mondom: nem szabad pontot veszítenünk!