RADNICS LÁSZLÓ: „Fel nem adjuk!”

Legszívesebben talán elfelejtette volna ezt az egészet. A Gázművek-pályát, a kimaradt helyzeteket, a kapufát, a kapott gólokat. Ott ült a lefújás után tíz perccel a gyepen, hogy aztán honlapunk rendelkezésére álljon.

– Innen szép nyerni bajnokságot. Ön szerint elúszott?

– Igazából mi nem érezzük úgy – mondta Radnics László. – Fejben kellett volna a győzelem. Nehéz ilyenkor mit mondani. Akkor tudunk még bajnokságot nyerni, ha az utolsó két meccset egyértelműen behúzzuk, az is nagyon nehéz lesz, meg ha esetleg bukik a Pénzügyőr.

– Mi döntött az aranyrangadón?

– Szerintem a Pénzügyőr jobb felkészültsége. Úgy mentálisan mind fizikálisan.

– Mi nem stimmelt?

– Úgy gondolom, az első félidőben nagyon rosszkor jött a második gól. Ha egy-nulla marad a félidő, talán fordítani is tudtunk volna, bár egy picit jobban fel volt készülve az ellenfél.

– Csereként jutott szóhoz egy sérülés miatt.

– Combhúzódásom van, és csak így tudott rám számítani a mester.

– Ha valaki azt mondja az idény elején, hogy másodikként végez a Tököl, aláírta volna?

– Alá, egyértelműen alá.

– És ha két fordulóval a befejezés előtt én kérdezem?

– Akkor már nincs aláírva. Igazából csak mi bukhatunk, meg hát bukunk eddig, úgy néz ki. Fel nem adjuk, mindent megteszünk annak érdekében, hogy megnyerjük a bajnokságot. Nagyon szeretnénk bajnokok lenni! Az már egy következő kérdés, hogy mi lenne utána. De azzal nekünk nem is kell foglalkoznunk.

– Tehát ismét megmutatná magát a második vonalban?

– Én már játszottam jó pár helyen az NB II-ben és NB I B-ben is, de mert tököli születésű vagyok, nagyon jó lett volna a másodosztályban szerepelni.

– Két év az NB III-ban, máris sikertörténet?

– Egyértelműen. Nálunk ez el is hangzott az öltözőben. A csapat túlteljesítette saját magát. Ha megnyernénk a pontvadászatot, az nagy dolog lenne.

– Ezek szerint most nagyon csalódott.

– Holnapig igen. De alszik rá egyet az ember, és másként látja a helyzetet.