Gázművek-pálya: robbantott a Pénzügyőr

A sérült Ughy Márkot és Papp Lászlót nélkülöző Tököl szombat délután bár a második félidőre kellőképpen felpörgött, mindez még a pontszerzéshez is kevésnek bizonyult.

Út a pokolba. De vajon melyik együttesnek? Félre ne értsék, nem kívánunk mi senkinek sem rosszat, csak hát mindez akarva-akaratlanul eszébe jutott az embernek háromnegyed órával a kezdés előtt, amikor dübörgött a hangszóróból Chris Rea örökzöld slágere, a Road to hell. Rosszmájúan arra vetemedtünk, hogy azt kívántuk, bárcsak nem csupán a zenét, de a futballt illetően is a kilencvenes évek elejére repüljünk vissza. Nos, nem találkoztunk három kívánságot teljesítő tündérrel (hol az az egy?...), még csak Dévényi Tibi bácsival sem, de spongyát rá, elvégre ideális futballidőt regisztrálhattunk, ráadásul alighanem az év meccsére került sor a második és az első helyezett között.

Az összecsapást a Pénzügyőr kezdte, és a szép számú nézősereg azt láthatta, hogyha a színvonal nem is idézte a minapi UEFA-Kupa döntőjét, de a házigazda aktívabbnak bizonyult az első negyedórában. Tompábbnak tűnt a kelleténél Leskó Zoltán társulata, ami csak azért érdekes, mert hét közben nem a Tököl vívott kupameccset az Afriqan Stars együttesével… Szikes Péter úgy robogott el a jobb oldalon, hogy azt Ben Johnson is megirigyelné. Az ezúttal a középpálya jobb oldalán játszó futballista bal felső sarokba tartó bombáját nagy bravúrral ütötte szögletre Balázs Levente. Ha úgy vesszük, visszazökkentünk a szürke hétköznapokba, elvégre háromnegyed hat környékén az ország egy része amúgy is a Balázs-show-t bámulja… A szögletből persze nem lett semmi, illetve mégis: két tököli drukker beszélgetése általános derültséget okoz(hat)ott, hiszen a „Ha nyerünk, fizetek egy sört” mondatra rögvest replikázott a másik: „Amúgy nem?”.

A nevetés persze folytatódott, mivel egy Pénzügyőr-próbálkozás után a közeli áruházláncot vette célba a labda, ami mégiscsak különös, elvégre onnan viszik a bőrgolyót, nem hozzák…

Negyedóra múltán aztán elkönyveltük, hogy a kocsmárosnak kevesebb bevétele lesz szombat este, tudniillik a második variáció kezdett életbe lépni, mert Gegesi-Kiss Tamás Patkó György bal oldali beadása után néhány centiről a bal sarokba talált (1–0), megmagyarázva a filmcímet, tényleg pár lépés csak a mennyország. Hol a pokolba volt mindeközben a védelem – mormolhatta maga elé a vendégszimpatizánsok nagy része, pedig Chris Rea nem énekelt mindeközben.

Érdekes módon a félidő hátralévő részében is jobban csípett-harapott a fővárosi társulat. Érthetetlennek tűnt a Tököl lagymatag játéka, amit meg is „toroltak” Szikes Péterék: lélektani szempontból a legjobbkor (legrosszabbkor) esett a második zöld találat, mert Patkó György a negyvenhatodik minutumban tett úgy, hogy azt Lékó Péter sem tudná jobban: mattot adott a vendégkapusnak (2–0).

Hogy a szünetben mit kaptak a látogatók Leskó Zoltántól, arról nincsenek információink, mindenesetre igencsak „pipán” vonult a szünetben az öltözőbe a vendégmester, hogy aztán füstölöghessen a folytatásban is.

A folytatásban közel járt a gólhoz a TKSK, ám fájdalom, az első számú asszisztens ezt nem így látta. Akart, küzdött becsülettel a sárga dresszes csapat, de nem volt átütőerő a Pest megyeiek akcióiban. Az első félidei gyengébb produktum után az egykori válogatott Hamar István próbálta gatyába rázni övéit, nem sok sikerrel. Sok hibával futballozott a Tököl, pedig a játékosállomány tekintetében látatlanban is azt mondanánk, Leskó Zoltán lehet könnyebb helyzetben.

A hazai gárda érthetően még inkább visszaállt saját térfelére, alaposan megszervezte védekezését a Pénzügyőr. Nem volt mit tennie, ha akart, ha nem (ez utóbbira gondolni sem mertünk), támadnia kellett a sárgáknak, amit jól kihasznált a Sólyom-egylet. Patkó György és Dabasi Károly vezérletével veszélyesebbnél veszélyesebb támadásokat vezetett a csapat, ám a koncentrációval nem volt minden rendben, mert hol Balázs kapus parádézott, hol elügyetlenkedték a kisebb-nagyobb lehetőségeket a budapesti játékosok.

A hetvenötödik minutumban például Balázs nemhogy Levente-gólt nem kapott, kétszer is bravúrral kapott bele a bőrgolyóba. Nem túlzás, ha nem ő véd, bizony nem úszta volna meg öt gól alatt az amúgy masszív védelméről híres Tököl.

A sérülése miatt csupán csereként szóhoz jutó Radnics László első lövéséből majdnem gól született, mert bár a próbálkozás nem volt gyengébb Sebeők János mellizmánál, Molnár Péter majdhogynem Mr. Bean-t megszégyenítő mozdulattal a saját kapujába tessékelte a játékszert. Persze kacagásról szó sem lehetett, mert kellett volna egy erőt adó találat. Ami végül a nyolcvanharmadik percben meg is született, köszönhetően a mondás igazságtartalmának, miszerint jó Papp ha nem is holtig, de lefújásig tanul: a télen Budakalászról szerződtetett középpályás kiszorított helyzetből bombázott a jobb alsó sarokba (2–1).

Huszáros hajrát várt övéitől a vendégközönség, és bizony nem állt messze az egyenlítés Lakics Lászlóéktól még akkor sem, ha két perccel a kilencven minutum letelte előtt Patkó György lehetett volna a király, ám előtte még Balázs „uralkodott”, ugyanis ha a szituáció előtt nem véd, végképp eldőlt volna a három pont sorsa.

A négy perces hosszabbításban már nem esett gól, így a második félidőben bár jobban játszott az egy ízben kapufát is rúgó Tököl, teljesen megérdemelten győzött és vette vissza a vezetést a Pénzügyőr a rossz napot kifogó Pest megyei alakulattól. Az elkövetkező két játéknapon pokoli harc várható a két csapat között, avagy azt is írhatnánk, hogy tovább foroghat a Road to hell…

PÉNZÜGYŐR–TÖKÖL 2–1 (2–0)

Sújtás utca, Gázművek-pálya, 300 néző. Vezette: György István (Krónavetter János, Mihályi László)

PÉNZÜGYŐR SE: 1 Molnár Péter (a Foci a köbön osztályzata: 6) – 7 Szabados Csaba (7), 10 Bősze András (7), 11 Zsolnai László (6), 5 Diószegi Attila (6) – 16 Szikes Péter (6), 14 Kerényi Kálmán (6), 17 Bíró Péter (6), 15 Dabasi Károly (6) – 18 Gegesi-Kiss Tamás (6), 3 Patkó György (7). Edző: Sólyom Ferenc.

TÖKÖL KSK: 1 Balázs Levente (5) – 14 Böröndi József (4), 3 Helgert Szabolcs (5), 5 Lakics László (5), 6 Dudás János (5) – 10 Kiss Péter (5), 18 Papp Zoltán (6), 21 Simonyi Gábor (6), 11 Hamar István (6) – 22 Varga László (5), 17 Ancsák Tamás (4). Edző: Leskó Zoltán.

Csere: Ancsák Tamás helyett 8 Vanczó Ferenc (4) és Simonyi Gábor helyett 16 Hajecz Zoltán (5) az 58., Gegesi-Kiss Tamás helyett 9 Perevegyencev (5) a 60., Böröndi József helyett 7 Radnics László (0) a 69., Bíró Péter helyett 4 Schuster Roland (0) a 72., Patkó György helyett 13 Molnár László (0) a 91. percben.

Gólszerző: GEGESI-KISS Tamás (1–0) a 36., PATKÓ György (2–0) a 46., PAPP Zoltán (2–1) a 83. percben.

Sárga lap: Dabasi Károly a 29., Szabados Csaba a 82., Molnár Péter a 93., illetve Dudás János a 47., Lakics László az 51. percben.

STATISZTIKA

Az összecsapáson tíz szögletet rúgtak a csapatok 6:4-es (3:2 az első felvonásban) elosztásban. A Pénzügyőr tizenegyszer (6) vette célba a kaput, ebből nyolcszor (4) el is találta. Ugyanez a túloldalon tizenkettő (6), míg a ketrecet hatszor (4) találták el Hamar Istvánék. A fővárosiak nyolcszor (4) futottak lesre, míg a Pest megyeiek csupán egyszer, az is még az első játékrészben történt.

ÍGY TELJESÍTETTEK

A játékvezető: György István (7) nem vezette volna rosszul az összecsapást, ám sok esetben nem alkalmazta az előnyszabályt, valamint nem mindig volt következetes, egy-két sárga lap alighanem a zsebében maradt. Kívülről úgy tetszett, a rangadó levezetése mintha meghaladta volna képességeit.

A Pénzügyőr: A hazai csapatban nem volt gyenge pont. Molnár Péter amikor kellett, védett, a beíveléseknél magabiztos volt. A védelemből Szabados Csaba és Bősze András remekül látta el feladatát, utóbbi átjátszhatatlannak bizonyult, méltán lett a mezőny legjobbja. A középpályán Dabasi Károly sokat futott, ám a második félidőben pontatlanabb volt. Gegesi-Kiss Tamást gólja dicséri, Patkó György bár gólt rúgott és gólpasszt adott, azért nem őt választottuk a találkozó hősének, mert helyzetei alapján akár három gólt is szerezhetett volna.

A Tököl: Balázs Levente kiszolgáltatott helyzetben kapta a találatokat, egy ilyen szintű kapusnak nem illik kétszer is két méteren belül gólt kapnia. Lakics László szürkébb volt az átlagnál, Böröndi Józsefet nem egyszer átjátszották. Dudás János az első félidőben hiába hagyta el őrhelyét, nem sok labdát kapott a bal szélen, a folytatásra feljavult. A középpályán Simonyi Gábor sokszor volt játékban, de jó néhányszor pontatlan volt, akárcsak a hosszú í. Papp Zoltán szép gólt rúgott, Hamar István lényegesen jobb volt a szünet után, de önmagához képest keveset nyújtott. Az amúgy tehetséges Ancsák Tamást Gárdonyi Géza egyszer már megírta (A láthatatlan ember), Varga László csupán örlődött a hazai védők szorításában.

Homály

Verőfényes napfény, tököli szöglet. A kezdőkörben csupán két tököli védő, egy támadó.

„Nehogy már négyen fogjátok azt a cigányt! Rúgjátok csak fel!”

Valaki a vendégszurkolók közül. Egy másik öt perc után, amikor az illetőhöz kerül a labda, már-már habzó szájjal fröcsögi, hogy mit kívánna a futballistának. A cigánynak, persze. Mert ez a lényeg.

Kimaradó tököli ziccer, egy méterről kapu mellé, ugyanennyivel. A száj csukva marad.

Lassan, de biztosan bealkonyul.