A nagyobb rutin döntött

Újpesten aligha gondolkodhatott úgy bárki is a Megyeri útra ”tévedt” hazai drukkerek közül, hogy a zöld-fehéreknek drukkoljanak. Márpedig a Kóka ebben a színösszeállításban lépett pályára.

Az Amatőr Kupa fináléja úgy indult, ahogy azt a Buzás-testvérek megálmodták. Többet birtokolta a labdát a Kóka, ráadásul Győrfi József hidegvérű csele, majd lövése után közel jártak a Pest megyeiek a vezetéshez. Az első tíz percben állandó nyomás alatt tartották a Berkenye kapuját Plókai Attiláék, szegény Hisbéli András kapus ha névváltozáson nem is esett át, mindenesetre naggyá tette az ellenfél.

Úgy tűnt, a nógrádi csapat nem találja a ritmust, hiszen aligha Füle Antal játékos-edző kérte övéitől, hogy álljanak vissza és tömörüljenek be a kapujuk elé.

Katzenbach Imre fénykorát idézte, remek passzokkal örvendeztette meg társait, mi több, tizennyolcméteres szabadrúgását gyönyörűen védte Hisbéli. Érdekes volt megfigyelni az első félóra végéhez közeledve, hogy a berkenyeiek között nem lehetett felfedezni egy vezért, aki összefogja a gárdát és űzi-hajtja a labdarúgókat, míg a KKSK szinte minden csapatrészében megtalálható volt egy-egy ezen a szinten klasszisnak számító futballista.

Ne képzeljék, hogy holmi Arsenal–Chelsea bajnokit idézett a színvonal, amolyan öreguras mederben folyt a játék.

Zengett-zúgott a ”Hajrá, hajrá Kóka!” rigmus, és volt miért éltetni Deákvári Róbertéket, hiszen ha pontozásos sportág lenne a labdarúgás, a zöldek több góllal vezethettek volna a vetélytárs ellen, ám hiába a frissesség és játékosabb futball, Hisbéli András káprázatos bravúrokkal állta útját a rohamoknak.

A második felvonás úgy kezdődött, akárcsak az első. Az persze érthetetlennek tűnt, a megannyi rutinos labdarúgót felvonultató ”látogatók” közül hogyhogy nem volt egy sem, aki megtörje az átkot. Márpedig rúgott gól nélkül nemhogy Amatőr Kupát, de meccset sem lehet nyerni. Sportszerű, már-már tűlságosan barátságos hangulatot öltött a küzdelem, ami betudható volt talán annak is, hogy jól érezhetően a Kóka volt jobb erőben, ami nem csoda, lévén a Pest megyeiek heti három, míg a Nógrád megyeiek jó esetben heti két gyakorláson vesznek részt. Az utolsó félórára aztán becserélte magát Füle Antal, és el is kélt a segítség a berkenyeieknek. Nem sokkal ezután Hisbéli cerberusnak is, ugyanis egy vetődés után elképesztő módon sérült meg a jobb lába, de ha összeszorított fogakkal is, a játék folytatása mellett döntött.

Egyre inkább úgy tetszett, tizenegyes rúgások döntik el a serleg sorsát, és nem is csalatkozott a nagyérdemű.

A Berkenye kezdte a sorozatot, Szilágyi azonban fölé lőtt, Győrfi József ellenben a jobb alsóba (0–1). Nyikos József a kapu bal oldalát vette célba sikerrel (1–1), Szász Ferenc azonban rontott: Hisbéli a jobb sarok előtt ütötte ki a labdát. Két kör után tehát egál. Sándor Tamás a ketrec jobb oldalába lőtt (2–1), csakúgy, mint Plókai Attila (2–2). Molnár Zoltán sistergő bombája a bal alsó saroknál a kapufáról patant ki, míg Bartosik Csaba ballal a kapu bal oldalába bikázott (2–3). Geri a bal alsó sarkot lőtte ki könnyedén (3–3), míg Katzenbach Imre magabiztosan lőtt a kapu jobb felső sarkába (3–4), így a Kókáé lett a kupadiadal. Azt azonban még a lila-fehérekért rajongók is elismerhetik: teljesen megérdemelten érte el fennállása legnagyobb sikerét a Kóka KSK.

Amatőr Kupa, döntő

BERKENYE–KÓKA 0–0

Tizenegyesekkel: 3–4

Megyeri út, Szusza Ferenc Stadion, 1000 néző. Vezette: Sulyok Gergely.

Jó: Plókai Attila, Bartosik Csaba, Katzenbach Imre, Győrfi József, illetve Hisbéli András  

VÉLEMÉNY.

Amatőrök

Nem volt szép látvány, annyi szent. A sporttelevízió a kupaderbi előtt megszólaltatta az edzőket, és Buzás József valamint testvére, Tibor egyszerre állt a kamera előtt. Jól fésülten, öltönyben, ahogy illik. Amíg József beszélt, Tibor egykedvűen, Sir Alex Fergusont megszégyenítően rágózott. Nagyfokú tiszteletlenség volt ez nem csupán a kókai drukkerekkel, de a semleges nézőkkel szemben is. Történt mindez a kupafinálé, méghozzá az amatőrök csatája előtt. Talán nem véletlenül...