IFJ. SZÉP IMRE azt mondja, a tavalyi szezont pályafutása eddigi legnagyobb csalódásaként értékeli, hiszen a célban buktak el

„Nem azért jöttem ide, hogy könnyebb legyen a helyzetem!”

Amikor két esztendővel ezelőtt azt mondta, irány Százhalombatta, még aligha sejtette, mi vár rá. Mert bár az elmúlt szezonban jobbára epizodistaként kapott szerepet, amikor lehetőséget kapott, szinte mindig bizonyított. Nem lehetett könnyű az elmúlt éve. Nem csupán a beilleszkedés miatt, hanem mert ki ne tudná, a 2005-2006-os szezonban heroikus harc után dőlt el az NB III Duna-csoportjának bajnoki címe. Miután az utolsó, harmincnegyedik játéknapon a Budaörs egy félidő alatt elintézte a Tökölt, szinte érdektelenné vált, hogy a fővárosban miként teljesít a Százhalombatta. Azaz hiába győzött Szép Imre együttese a RAFC otthonában kettő-nullára, aranymedáliával a nyakukban a budaörsiek vigadhattak reggeltől napestig.

Sokan ekkor talán legyintettek, mondván, nézzék majd meg a következő szezonban a Battát. Nos, nem a fanyalgóknak lett igazuk. Igaz ugyan, hogy nem sikerült tökéletesre az ősz, hogy nem egyszer meghökkentő kudarcot szenvedett az ezüstérmes, de tavasszal mindösszesen egy vereséget szenvedett a Százhalombatta, amelynek soraiban egyre többször tűnik fel egy tizenkilenc esztendős legény, aki be akarja bizonyítani, a másod-, netán az első osztályban sem vallana szégyent. Írásunk főszereplőjét ifjabb Szép Imrének hívják.

– Tudom én, hogy remek a százhalombattai utánpótlás, elég, ha csupán a Ferencváros felnőtt csapatában már bemutatkozó Fülöp Noel nevét említem, de ha jól tudom, ön nem helyi nevelés.

– A középiskolát már Budapesten kezdtem el, és ekkor kerültem az MTK együtteséhez – felelte ifjabb Szép Imre. – Három évet szerepeltem a kék-fehérek utánpótlás csapataiban, és ezen időszak alatt meghívást kaptam az U15-ös korosztályos válogatottba. Később sajnos egy sérülés hátráltatott, így nem sikerült lekerülnöm a Sándor Károly Akadémiára, Agárdra. Ezután úgy döntöttem, hogy kijövök Százhalombattára focizni.

– Értem, amit mond, de mi indokolta a pálfordulást? Hiszen ha nem az MTK-ban, akkor vígan játszhatna a Honvédban vagy az Újpestben.

– Azért határoztam tizenhét évesen így, mert láttam a feltételeket és a vezetők hozzáállását. Az volt a cél, hogy másodosztályba jusson a csapat.

– Na, erről egy ideig letehet. Vagy azt mondja, van még esélye a Százhalombattának az aranyéremre?

– Pozitív beállítottságú személyiség vagyok, így azt mondom, hogy igen. Azonban ha reálisan nézzük a dolgokat, akkor már kételkednék előbbi kijelentésemben. Még négy mérkőzés van hátra, és kilenc pont a hátrányunk.  A harmadik helyen állunk, és sajnos nem a mi kezünkben van a bajnokság sorsa, de az utóbbi fordulókat elnézve mindenféleképpen pozitív jeleket lehet észrevenni. Legutóbbi négy mérkőzésünket megnyertük, és a kupában is továbbjutottunk.

– Ha már bajnoki cím… Az előző évadban az utolsó mérkőzésen bukta el az aranyat a gárda a Budaörs mögött. Nehéz volt feldolgoznia a kudarcot?

– Nem volt könnyű, és ezt a csapattársaim nevében is mondhatom. Eddigi pályafutásom legnagyobb csalódása, hogy nem sikerült megszereznünk a bajnoki címet és a vele járó másodosztályú tagságot. Úgy gondolom, hogy kicsit érződött is ennek a hatása a mostani pontvadászat elején. Szerencsére már eltűnt a szomorúság a csapaton belül, és ezt a mostani eredmények is bizonyítják.

– Véleménye szerint ez a maximum, amit az idén nyújtottak?

– Az előzményeket is figyelembe véve nehéz megint ott lenni az első helyért való küzdelemben. Határozottan több van bennünk, és ezért is sajnálhatjuk a kicsit gyengébb őszi szereplésünket.

– Különös helyzetben volt és van, ugyanis az édesapja egyben az edzője is. Könnyű volt ezzel megbirkóznia?

– Amikor idekerültem, akkor azzal is számolnom kellett, hogy az édesapám lesz az edzőm. Nem azért jöttem ide, hogy könnyebb legyen a helyzetem, erről szó sincs! Ugyanúgy megköveteli tőlem is azt, amit a többiektől. Nem kivételezik velem, és amikor a pályán vagyunk, úgy tekintek rá, mint az edzőmre, és nem úgy, mint az apámra.

– Volt ebből bármilyen kellemetlensége?

– Sajnos mindig vannak olyan emberek, akiknek nem tetszenek bizonyos dolgok, és nem látják, hogy valójában miért is van úgy, ahogy. Megpróbálom bebizonyítani, hogy nem azért játszom a csapatban, mert az édesapám az edzőm. Remélem, eddigi teljesítményem alapján már senki sem kételkedik ebben. A csapattársaimmal szemben semmilyen problémám nem volt ezzel kapcsolatban. Elfogadták a helyzetet, és nagyon sokat segítenek abban, hogy fejlődni tudjak.

– Ha csupán ezt az esztendőt vesszük alapul, melyik volt a Százhalombatta legjobb, illetve legpocsékabb meccse? Ne tagadja, volt példa mindkettőre…

– Idén, vagyis a tavaszi szezonban csupán a Tata elleni mérkőzésünket veszítettük el, éppen ezért ezt mondanám a legrosszabbnak. A legjobb mérkőzésünk pedig a Budakalász elleni volt, amit hat-nullára megnyertünk.

– És mikor érezte magát a legklasszabbul a pályán ifjabb Szép Imre?

– A legjobb mérkőzésem az idei legelső találkozónk volt, amikor a Mór otthonában hat-egyre tudtunk győzni. Mindez azért maradt meg bennem ennyire, mert ellenfelünk az előző két bajnokságban szorosan ott volt a nyomunkban, és rögtön az első fordulóban meg tudtuk verni. Ami a legrosszabb meccsemet illeti, azt a tavalyi szezon végén lévő összecsapások közül választanám. Sajnos a végjátékunk akkor nem volt az igazi. Ezt nagyon sajnálhatjuk.

– Akárcsak a gyepen, bizonyára az életben is szeret játszani. Ha arra kérném, voksoljon a leendő aranyérmesre, mit mondana?

– Nem szeretek tippelni, de nagy előnnyel vezeti a bajnokságot a Tököl, és valami nagy csodának kellene történnie, hogy ne Leskó Zoltán csapata nyerje a versenysorozatot. Jó lenne odaérni az első helyre, de ehhez sokszor kellene veszíteniük az előttünk állóknak.

– Ön mit veszített volna, ha nem ide veti a jó sorsa? Azaz kire néz fel leginkább a gárdán belül? Kitől leste el a legtöbbet?

– Sok volt profi, NB I-es játékos van a csapatban. Külön nem tudnék kiemelni senkit, de az  tény, hogy nagyon sokat segítenek nekem. Sokat tanultam az itt eltöltött évek alatt. Teljesen más egy ifjúsági bajnokság légköre, mint egy felnőtt harmadosztályú bajnokságé. Sokkal erősebbek az ellenfelek, és ezt nem csak a fizikumra értem, hanem a színvonalra is. Nehezebb egy felnőtt bajnokságban játszani, mert nem ugyanolyan korú játékosok ellen kell felvenni a harcot, hanem olykor idősebb, rutinosabb ellenfelekkel, akik netalántán már a legmagasabb osztályt is megjárták.

– Meglehet, szándékosan nem mondott nevet játékostársai közül, de tovább faggatom: van kedvence a honi vagy a nemzetközi mezőnyben? Kinek drukkol?

– A magyar csapatok közül az MTK-nak szurkolok, hiszen vannak olyan volt csapattársaim, akik a felnőtt csapatban játszanak. Szeretem a német focit, és ezen belül a Bayern Münchennek drukkolok. Példaképem nincs, de szeretem Michael Ballack játékát.

– Mit szeretne elérni pályafutása során? Mindezt azért kérdezem, mert az eddigiek alapján olyan céltudatos fiatalembert ismertem meg önben, aki aligha szereti az állóvizet, csak legfeljebb ha a Balatonról van szó.

– Szeretném magam minél magasabb osztályban kipróbálni. Még fiatal vagyok, van még időm, de azért dolgozom, hogy minél hamarabb fentebb kerüljek. Bízom benne, hogy lesz lehetőségem megmutatni magam magasabb osztályban is.

– Feltételezem, ha nem is tudna létezni futball nélkül, van valamilyen hobbija. Van aki szalvétát gyűjt, más villanyvasutazik.

– Jelenleg a Budapesti Műszaki Főiskola Műszaki menedzser szakának a hallgatója vagyok. Fontos számomra az iskola befejezése és természetesen a foci is. Emellett nem sok időm marad másra, de természetesen szeretek szórakozni járni. Szeretek számítógépezni, ezen belül is az internettel foglalom el sokszor magam.

– Ebben a sorozatban a már-már visszatérő két téma önnel kapcsolatban sem hagyható ki. Mi a véleménye arról, hogy nem Magyarország kapta a 2012-es Eb-rendezés jogát?

– Nagyon reméltem, hogy mi rendezhetjük a 2012-es Eb-t, hiszen arról szólt minden, hogy mi kapjuk meg. Sok vezető erről biztosította a magyar foci szurkolóit és játékosait, de sajnos végül ez nem így lett. Nagyon szomorú vagyok miatta, hiszen nagy változások lehettek volna a magyar futballban. Remélem, ez nem hiúsítja meg az elhatározásokat.

– És ami az Európa-bajnoksággal gyakorlatilag szorosan összefügg: mit gondol a magyar válogatottban bekövetkező radikális fiatalításról?

– Ez a jövő útja, mivel az idősebb játékosok nem tudtak komolyabb eredményeket elérni, ezért is van itt az ideje a fiatalításnak. Örömmel látom, hogy mások is így gondolják. Azonban ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Idő kell, hogy eredményeket lehessen elérni.